Szeretek egy kicsit meghökkenteni. Sok az információ, ami éri az embereket, egyszerűen elsétálnak az olyan dolgok mellett, amik egyből kategorizálhatóak. Szerettem volna, hogyha ezt az elvarázsolt hangulatot adja vissza a CD borító, amit én érzek ezzel a lemezzel kapcsolatban (főleg a Chopinek kapcsán). Sokan fenntartásokkal fogadják az átiratokat, és eleve a fagottot kísérő szerepében, vagy zenekari tartóoszlopként ismerik, nem pedig egy olyan hangszerként, amin mutatós vagy virtuóz dallamokat játszanak. Szerettem volna érzékeltetni azt is, tisztában vagyok vele, hogy ezek miatt kicsit a tilosban járok. Viszont a fagottban sokkal több lehetőség rejlik, mint amit az irodalma mutat. Ezért a borítón is a hangszerem visz a kísértésbe.

Amikor a 19. században sok hangszer megújult (klarinét, szaxofon, Böhm-fuvola), akkor a fagottot nem igazán sikerült megreformálni. Építettek Böhm rendszerű fagottot (nagyon más lett a hangszín), fémből készültet (a szaxofon mintájára), aztán próbálták máshogy fúrni a lukakat, de valahogy nem jártak sikerrel, szerintem többek közt a hangszer és a légoszlop méretei miatt (egy fagotton a legmélyebb hangot megfújva 2,5 métert tesz meg a levegő a hangszer testében). A modern fagotton - hogy tiszta és stabil legyen - rengeteg billentyű van, ami viszont nagyon megnehezíti a gyors játékot, mivel sokszor ugyanazon ujjunkkal kell egyik hangról a másikra kötve centiket odébbcsúsznunk (lehetőleg jó időben és jó halkan). Röviden szólva: ez az enyhe irónia a fagott kapcsán - ami a fagott megítélésében és a zenészviccekben is előjön - mintha nem lenne teljesen alaptalan. Kíváncsian várom a jövő nagy fagottépítő mesterit és az új ötleteket, amik még hátravannak!

Fontos, hogy komolyzenész maradjak, de a közönségbarát fajta, akinek a koncertjére, ha beszédül akárki az utcáról, akkor is tudja követni a műveket. Ezért beszélek a koncerteken, hogy ezzel is érthetőbbé és közelibbé tegyem az egyes darabokat, és azt a hangulatot, amit számomra megtestesítenek. Nagyon szeretnék egy fiatal felnőtt réteget megcélozni. Sajnos - vagy a kínálkozó lehetőségek miatt éppen hála Istennek - pont ezek az emberek nem nagyon járnak hangversenyekre, és valamiért egy olyan kép él erről a fejükben, hogy ez olyan művészet, amit ők nem érthetnek, ez valami olyan dolog, ami nem nekik való. Viszont sokan közülük rajonganak például a filmzenékért. Onnan már nagyon közel van egy hangverseny! A jó zenére ők is szomjaznak, és be is tudják fogadni, csak kell valaki, aki ezt úgy közvetíti nekik, hogy az az ő nyelvükön is érthető legyen. 

Kezdő fagottosoknak azt üzenném, hogy ez a hangszer nagyon jó választás! Egyrészt, mert szép, másrészt azért, mert kevesen választják, és sokan nem ismerik. Ez elsőre talán inkább hátránynak hat, más szemszögből nézve abszolút tekinthetünk rá úgy, mint kuriózum. Tehát lehet, hogy aránylag szűk az a réteg, aki szívesen hallgat a szabadidejében fagottzenét, vagy szívesen hall erről a hangszerről - viszont nincsenek kiszolgálva ezek az emberek. A fagottozás, mint termék vagy szolgáltatás egy piaci rés. Ha idegenkednek is az új dolgoktól, azért egy esélyt mindennek adjanak. Ez legtöbb esetben tényleg csak elhatározás kérdése! Akárkinek szívesen bevallom, hogy én is megizzadok egy-egy nehezebb kihívás kapcsán, hogy sok dolog nekem is nehéz, de azért vagyunk itt, hogy egyre jobban menjen.

A frissen megjelent lemezbe itt belehallgathat: https://soundcloud.com/user-49488568/chopin-nocturne-opposth-for-bassoon-and-harp

www.stefanzsofia.hu