PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből című kötete kellően emberpróbáló, izgalmas kaland volt, debüt kategóriában pedig Ferencz Mónika Hátam mögött délje az idei legmaradandóbb élményem – egyébként is öröm, hogy a Scolarnak elindult ez a fiatalokat előtérbe helyező sorozata. Szita Szilvia Gézlapok és Ágoston Tamás A repülés kezdetei című kötetének híre talán kevesebbekhez jutott el, pedig nagyon jók. A frissebb prózamegjelenések terén sok az elmaradásom, a világirodalomról ne is beszéljünk.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

Fővárosi rendezvényre ritkán jutok el, így kénytelen vagyok hazabeszélni, a Metakritika című KULTOK VI. a legjobb idei élmény. Sok érdekes szempont, vitás kérdés került elő a konferencián, melyek közül néhány a tavaszi Alföldből is megismerhető lesz, hiszen ismét közlünk egy válogatást az elhangzott előadásokból, sőt, ezúttal a kerekasztal-beszélgetések szerkesztett szövegeiből is.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén? 

A legtöbb print és online kulturális felületet követem – persze meglehetősen rendszertelenül, témák vagy szerzők alapján válogatva az anyagok közül.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

Eddigi élményeim alapján abszolút kedvenc a Literarische Colloquium Berlin. Jó lenne Magyarországra is egy hasonló karakterű irodalmi helyszín, ahol a világ különböző tájairól érkező költők, írók, műfordítók találkozhatnak egymással és a magyar közönséggel, egy hely, ahol hosszabb ideig is elidőzhetnek, nyugodt körülmények között dolgozhatnak az év bármely szakaszában.

Ha Budapestben gondolkodok, akkor számomra az Írók Boltja és a PIM a legfontosabb vonatkozási pont. Ciki, nem ciki, december közepén jártam először a Magvető Caféban és a kultikus Nyitott Műhelyben, utóbbit nosztalgikus hangulatával együtt is barátságosabbnak éreztem.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

Az álhírek elég nagyot futottak idén.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Kalász Orsolya Das Eine című verseskötetéért idén megkapta az egyik legrangosabb német irodalmi elismerést, a Peter Huchel-díjat – ez hatalmas dolog, a sikerről mégis alig esett szó, s itthon egyetlen kritika jelent meg a könyvről. Örülnék, ha lefordítanák a verseskötetet, s foglalkozna vele a szakma.   

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Az amerikai Sherman Alexie letaglózó verseiből még nem jelent meg magyar kötet, pedig de jó lenne, és akkor már egy felolvasás is társulhatna a megjelenéshez. Christoph Ransmayr, Joachim Sartorius vagy Simon Armitage felolvasóestjére hasonló lelkesedéssel néznék el.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél? 

Erdély Miklós szövegeivel foglalkozhatna többet az irodalomtudomány. Attól még, hogy elismerjük, az előző század második felének egyik legmeghatározóbb képzőművészéről van szó, nem jelenti azt, hogy írni ne tudott volna. Mindaz, ami az elmúlt évtizedekben történt a magyar költészetben, indokolttá tenné, hogy gyakrabban hivatkozzunk rá.

Hallottam, hogy Gál Ferenc A kert, a város és a tenger című kultikus verseskötete talán újra megjelenik nálatok, a PRAE.HU kiadásában, mivel ez egy – már szinte a kiadástól – beszerezhetetlen, évtizedek óta fénymásolatban terjedő kis füzet, nagyon megérdemelné. Hátha kapna végre figyelmet és szakmai reflexiót.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből című kötetének borítója Tillai Tamás varjús grafikáival. Sűrűn egymás mellé rendelt madárfejek a levehető borítón, alatta pedig a kemény fedélen egy másik kép, immár egyetlen varjúfejjel. A könyvbe is került néhány tematikusan az előbbiekhez kapcsolódó rajz a versek közé.

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

Erwin Moser maga illusztrálta, Csodálatos jóéjtmesék című kötetének képi világa a legszebb gyerekkori emlékeket idézte fel bennem. Nincs a rajzokban durvaság, az alkotó kerüli a manapság divatos, groteszk, ijesztő karaktereket, kaotikus tereket, ehelyett nyugodt, letisztult, de szépen kidolgozott, fantáziadús képekkel segíti az értelmezést.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Kíváncsi vagyok, mit kezdene egymással a metafizika érvényességét elrejtettségében is rendre hangsúlyozó Krasznahorkai László és a nyers materializmus császára, Michel Houellebecq.

Fotó: Béres Zsuzsa