PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Vele fejeztem be az előzőt, és kezdtem az idei évet. Az izlandival. Hallgrímur Helgason: 101 Reykjavík. „Az ég dohánysárga. Vén felhők. Savas eső lenne, ha esne. Állott szélcsend, otthonosan szennyezett levegő. A tenger sűrű, gyantaszerű, csomós. Mintha mindennek ma járna le a szavatossága. (…) A szemetet, az évet a kukába, koporsóba engedem. Hol vannak most a kukások? A napok hulláinak szállítói.” És Danyi Zoltán: A dögeltakarító. Csak most tűnik fel, miközben egymás után rakom. Van valami egészen sötét ív, aminek mentén olvasok.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

Hogy mégse legyen annyira sötét, a dán Boldogságkutató Intézet, Happiness Research Institute munkatársának, Michael Birkjærnek az előadása hozott egy kis gyertyafényt. Design Hét Budapest, ahol Dánia volt a díszvendég. Meik Wiking: Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén?

Fidelio.hu és bbcgoodfood.com. Minden megtalálsz benne, ami az élethez kell.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

Café Zsivágó. Nem, Putyinnak ehhez semmi köze.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

Dráma. Martin McDonagh miatt. Pál András miatt. Radnóti Színház és A párnaember. Az önhitt író, Katurian. Művészet. A művészet felelőssége. Sűrű, abszurd, humor. Félsz, hogy ilyen soha meg nem történik veled. Az élmény. Megtörténik, mert újra megnézed. Aztán megint újra, hogy szanaszét szedjen.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Üvegbura, Átkelés az üvegen, Üveggyöngyjáték – abból nem lehet baj, ha valami üvegből van, és nem csak ezért, meg mert csudaszép az egyik eredeti példány, de mert izgalmas, ha egy olasz, aki angol, a harmincas évekbeli cseh világról ír egy létezett, formabontó építészeti ikonra, a brnoi Tugendhat villára építve a sztorit. Simon Mawer, The Glass Room.

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Roald Dahlt, ha élne, de sajnos már nem él.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél?

Mondjuk újrafordíthatná John Donne-t a kabai lóri.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Valószínűleg fixált vagyok a monokróm fotóborítókra, így nekem Csáth Gézáé, a Sötét örvénybe süllyedek – Naplófeljegyzések és visszaemlékezések 1914-1919.

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

A Disznóölés disznaja, Kalapky bácsi ö maga, újságpapíron a csuka, a Roráte behúzott nyakú emberhátai – Herbszt László illusztrációi egy novelláskötetben. Fekete István: Éjféli harangszó. „Ilyenkor megcsendesednek a hajnalok.” Ünnephez méltó csöndes, léleksimogató képek.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Márton Lászlót és Walther von der Vogelweide-t. Örülnének egymásnak, azt hiszem.