bezár
 

gyerek

2008. 03. 26.
Hermann Zoltán válasza a prae.hu Hétfejű körkérdésére
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hermann Zoltán válasza a prae.hu Hétfejű körkérdésére "ki is cserélte nekem a tanítónénim egy a rovarok életéről szóló könyvre"

1.) Volt-e kedvenc meséje gyerekkorában? Mi volt az? Miért volt az?

Nagyon különös, de kétszer is láttam a 70-es évek közepén egy szovjet, a régi lubok-rajzok motívumait felhasználó mesefilmet egy tulai kovácsról, aki megpatkolt egy bolhát és azt a hadititkot lopta el az angoloktól, hogy az angol katonák nem téglaporral tisztítják a puskacsövet, és hogy hazatérvén hiába próbált feljutni a cárhoz, hogy ezt elmondhassa neki, bolondokházába zárták, s emiatt az oroszok el is vesztették a krími háborút. Évekkel később tudtam meg, hogy a történet nem is mese, hanem Nyikolaj Leszkov A bolha című elbeszélése.
A másik, még óvódás koromban, az Ali baba volt, Simon Róbert fordításában. Azt hiszem a korsókban elrejtőzött rablók szörnyű halála - a szolgálólány forró olajat öntött a korsókba - ragadta meg a képzeletemet; ez valahogy össze is kapcsolódott a számomra az Omega Tízezer lépés című lemezének borítójával, amelyiken a zenakar tagjai úgy néznek ki, mintha a szeneskályha nyitott ajtaján kukucskálnának ki: valahogy így képzeltem el a rablókat is.
(Van két mese, amit viszont máig nem tudok elviselni, az egyik a Micimackó, a másik A kis herceg. Ez utóbbit kaptam meg például harmadikos kisiskolásként év végén, és olyan csalódott voltam, hogy ki is cserélte nekem a tanítónénim egy a rovarok életéről szóló könyvre.)

prae.hu

2.) Emlékszik-e első önálló olvasmányélményére?

Igen. A legelső könyv amit öt vagy hatévesen végigolvastam (már tudtam olvasni, mielőtt iskolába mentem) a Grimm legszebb meséi volt (Rónay György fordítása Róna Emmi rajzaival), a második Komjáthy István Mondák könyve című munkája. Nyolc-kilencéves koromban a Nagy indiánkönyvet, negyedikes koromban a Svejket olvastam el.

3.) Mi volt gyermekkora kedvenc könyve, regénye?

Sok volt, Kolozsvári Grandpierre A törökfejes kopjájától Hollós Korvin Lajos A vöröstorony kincse című regényéig, az Akli Miklóstól A nagyenyedi két fűzfáig, vagy például Az ágasvári csata úttörő-eposzparódiája, ami annyira abszurd volt már akkor, hogy valami bizarr humora is lett ettől a hamisságtól (senki nem emlékszik már erre a regényre) - na, ilyen könyvek voltak akkor egy falusi könyvtárban. De Weöres Bolond Istókja meg A Pál utcai fiúk volt a két legfontosabb, ezeket úgy három-négyévente újra szoktam olvasni.

4.) Nyújtott-e Önnek maradandó élményt valamely könyvillusztráció?

Gustave Doré Münchhausen-illusztrációi, Bilibin rajzai az orosz népmesékhez.

5.) Körülbelül hány mondókát, gyerekverset vagy gyerekversként számon tartott verset tud kívülről?

Nem tudom. Pár éve egy volt egyetemi évfolyamtársam eldicsekedett azzal, hogy a hároméves kislányának már nyolcvan mondókát megtanított. Nagyon furcsa grimaszt vághattam, mert szegény nagyon megsértődött. Nem értem, hogy ezt miért kell számontartani. Faragó Józsefék gyűjteményében van öt-hatezer, ahhoz képest biztos keveset. ;-)

6.) Nyúlt-e vissza felnőtt fejjel gyerekkori olvasmányélményhez az élet fontos pillanataiban? Most van-e kedvenc meséje?

Sok ilyesmit olvasok, és nem biztos, hogy kitüntetett pillanat kell hozzá. Most is van kedvenc mesém, de ezeket felnőtt fejjel olvastam. Az egyik az Andersen Útitárs című meséje, a másik az Igazság és hamisság, meg A csonkakezű lány mesetípus különböző változatai.

7.) Jelenleg milyen kapcsolatban áll a gyerekirodalommal?

Azt mondhatnám, hogy kutatom, de ez így nem igaz, mert a varázs- vagy tündérmesék, amikkel foglalkozom, tulajdonképpen nem részei az úgynevezett gyermekirodalomnak, legalábbis abban az értelemben semmiképpen sem, ahogyan jó kétszáz éve a gyermekirodalmat értik (értjük?). Azaz tulajdonképpen nem is gyermekirodalommal állok kapcsolatban.


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

Szerzők

-- Tamás Zsuzsa --


További írások a rovatból

gyerek

Az éven tizedik alkalommal rendezték meg az eseményt
Artur Gębka Apa üvege című könyvéről

Más művészeti ágakról

Elizabeth Sankey és Andrea Arnold filmjei
Sokszor nem halunk meg az Örkény Stúdióban
Tarnóczi Jakab idei, grazi rendezéséről
Frenák Pál: Lutte of Birds


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés