Természetesen a Nagy Pécsben sem „csak” a várost nevezetessé tevő, hírét öregbítő embereket ismerhetjük meg. A személyes, ebben a könyvben még alaposabb, hosszabb portrék úgy fonódnak össze a város és a környék építészetével, eseményeivel, kincseivel (mint például a Zsolnay és a Pécsi Kesztyű), múltjával, ahogy a szőlőinda tekeredik az őt tartó Szentháromság oszlopra, barokk szobrokon.  A Zsolnay Kulturális Negyed ismertetése szervesen összekapcsolódik Nagy Márta keramikus Patacson található otthonának, kedves tárgyainak és magának a művésznek a bemutatásával. Abból, ahogy Márta a teadélután kellékeit szervírozza, a süteményt és a teát összeválogatja, megsejthetjük, milyen aprólékos figyelem, áhítat szükségeltetik a kerámia festéséhez, megalkotásához. De a Zsolnay Negyed kapcsán kerülhetünk közelebb a különös, finom lelkű műgyűjtőhöz, mérnökhöz, Gyugyi Lászlóhoz is, akinek 78 szabadalmát jegyezték be. A műgyűjtőkről talán sokaknak a birtoklás vágya, a gazdagság jut eszébe. Gyugyi portréja viszont árnyalja, módosítja ezt a képet: egy végtelenül szerény, bölcs, a művészetért és környezetéért felelősséget vállaló embert ismerünk meg a személyében.

Mielőtt a Pécsi Dóm - német nevén Fünfkirchen, vagyis Öt templom - világába merülnénk, megismerkedhetünk Dévényi Sándor építésszel, aki a saját házába beleépítette azt a bizonyos ötödik tornyot, hisz, a kertjéből is látható Dóm, nevével ellentétben, csupán néggyel bír. A Nagy Pécs Könyv erénye, hogy nem akarja az olvasót „könnyen hozzáférhető” információáradattal terhelni, a Dóm történetét sem ecseteli hosszasan. Nagyobb hangsúly helyeződik arra a személyes élményre, amit a Dóm látogatásával nyerhetünk, illetve a Dóm körül csoportosuló eseményekre, például a kenyérszentelésre. A Dóm orgonistájában, Szamosi Szabolcsban (aki egyben az Országos Filharmónia vezetője) szintén egy nagyszerű, sokoldalú embert fedezünk fel, akiben a szakrális emelkedettséghez világi vagányság társul.

Pécs, a legkisebb metropolisz a világon – ahogy a szerző fogalmaz – számos művészeti fesztivállal büszkélkedhet. A Fényfesztivál, a Made in Pécs Fesztivál, a Zeneszüret és az Ördögkatlan Fesztivál kapcsán olyan nagynevű, országos hírű művészekhez kerülünk egészen közel, mint Uhrik Dóra, Köles Ferenc vagy Dr. Beck Zoltán. Szerencsére nem szaftos eseményeket és nem világraszóló híreket kapunk az életükből. Inkább azt tudjuk meg, hogy milyen belső erő mozgatja, tartja őket a pályájukon. Egy villanásnyira belepillanthatunk, miben áll az az erény vagy nagyság, ami egy embert naponta újra harcoló színésszé, vagy életének minden pillanatában és helyzetében balerinává tesz.

Persze, nem csak művészetről van szó Nagy Pécsben. Legalábbis, nem csak a szorosan vettről: mint zene, tánc, irodalom, képzőművészet, építészet. A mediterrán, „Keletről vett lendülettel Délre húzó” városban művészete van a kesztyűnek, a kerámiának, a bornak, a biciklizésnek, egy vár „őrzésének”, de még egy japán szamurájnak, a Pécsett élő Suzuki Kimiyoshinak is, aki egész életében azt a mozdulatot gyakorolta, hogyan kell a kardot kihúzni hüvelyéből. Művészetük (sőt lelkük!) van a malmoknak is, melyek az Oltáriszentség egy elemének előállításához segédkeznek nap, mint nap. Az Orfűn található, Füzes Kata által vezetett családi malomhoz tartozó, Kondor Tamás tervezte fogadóépület építészetileg is figyelemreméltó alkotás.

Ha a Nagy Káli Könyv olvasása után kedvet és ötleteket kaptunk ahhoz, hogy igényesen (nem feltétlenül drágán, vagy sok pénzből) újítsuk fel, vagy rendezzük be a házunkat, a Nagy Pécs lapozása közben saját személyiségünk, életünk „renoválására”, vagy építésére koncentrálhatunk. Olyan sok és sokféle példájával találkozhatunk a morális, emberi és szakmai nagyságnak, hogy méltán töprenghetünk el rajta: vajon mi minden férne még el a saját történetünk lapjain. Kiélesedik a szemünk a lehetőségekre, megjön a kedvünk a cselekvésre. Ennek a könyvnek is, akárcsak a nővérének, a Nagy Kálinak, a szerves részévé válunk, és mi is tovább építkezünk. Ráadásul nemcsak a felszínen, ott, ahol mindenki könnyen látja, hanem a látszat alatti valóság, a „barlangok” szintjén. Hisz – írja Bojár a pécsi kazamatarendszer kapcsán – „minden városnak jól áll, ha felszíne alatt végeláthatatlan kazamatarendszer kanyarog. Ennek tudata édes borzongással tölti el lakóit és turistalátogatóit. Valami ősi igény lehet a látszat alatti valóság elgondolása. Rejtett metafizika. Szeretjük, ha van ilyen.”

Bojár Iván András – Darabos György: Nagy Pécs Könyv. Ivon Kiadó, 2017. 444 oldal, 22000 Ft.