PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

2017-ben megjelent könyvet nem olvastam, de elmondhatom az idén olvasott nagy élményeimet, mondjuk minden évszakból egyet.

Tavasz. Lawrence Durrell: Alexandriai négyes. Gigantikus kompozíció, kísérlet a 19-századból itt felejtődött regény életben tartására – a random és a pecsvörk engedményeivel. Szaktudás és érzékenység. A negyedik kötetre az egész kissé elfárad, paraziták szívják a vérét, néha kimondottan vergődik szegény, de azért mindvégig szöveg marad. Elnézzük az ilyesmit – az emberekkel is előfordul, hogy megöregszenek. Gyengéivel együtt is sikeres kísérlet, nagy mű, szép pillanatok, nagy meglepetések, jó élmény.

Nyár. Mary Shelly: Frankenstein. A homofónia varázsa – három saját jogú beszélő azonos stílusban szövegel: a hajós felfedező elmeséli, amit mesélt neki az Északi-sarkon Frankenstein, Frankenstein, pedig elmeséli, hogy mit mesélt neki a teremtménye – de hát mindegyik  történet elég hosszú ahhoz, hogy az olvasó azonosuljon a beszélővel, és ez zavarba ejtő. A hősök történetei fraktál mintázatban függeszkednek egymáson. Romantikus sci-fi, a nyugati bűntudatkultúra zászlóshajója.

Ősz. Herman Melville: Moby Dick. Az amerikai filmekben egy-egy hős időnként bűntudatosan bevallja, hogy nem olvasta a Moby Dicket. Ez már elég érdekes. Aztán gyanítani kezdjük, hogy Trump elnököt nyilván azok az amerikaiak választották meg, aki nem olvasták. A Moby Dick az önpusztító lázadás és a kollektivizált önátverés látlelete. A tudati beszűkülés története. A Jókaira emlékeztető szak- és természettudományos kitérők és leírások időnként fárasztóak, de az egzotikus-kalandos fedősztori ezt elviszi a hátán.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

Az irodalmi programok nem izgalmasak – ilyen helyekre azért járok, hogy találkozzam a barátaimmal. Olvasni izgalmas. Írni is.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

Szeretem a PIM lepukkant pompáját. A Monarchia és a Kádár kor fülledt nászára gondolok.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

Hát amelyek a korábbi évek műfajai is voltak: regény, dal, kalandfilm, szimfónia, tragédia, zsánerfotó, csendélet, aktszobor, lakóház, stadion. Ha mindenképpen választani kell egyet, akkor talán a legutolsó.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Gore Vidal: Kalki. 2003-ban olvastam a krefeldi börtönben, azóta kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne magyarul.

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Mindegy, csak jöjjön valaki. Ha jó író, akkor elég olvasni, ha nem annyira jó, akkor úgyis csak az esemény miatt nézegetjük.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél?

Az Újszövetség újrafelfedezésének.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Az írók kedvenc borítója a saját könyvük borítója.

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

Létezik jó illusztráció? Úgy értem: jobb, ha a társművészetek szervesen összedolgoznak. Médiumok tánca.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

A külföld nem létezik. Illetve az országok absztrakciók, kulturális termékek, reklámcégek, és nem éppen a felhasználóbarát termékek közül valók. Az országok nincsenek valódi hatással az életminőségünkre, viszont szeretnek bennünket kirekesztésre és gyűlöletre hangolni. Ne foglalkozzunk velük. Ültessünk le egymás mellé simán csak írókat.