Összeszedett és körültekintő írást olvashatunk a magyar szinkronizálás pro és kontra érveit összevetve, ami a filmes szakma egyik dilemmája. Érdekes példák foglalnak helyet az objektíven szemlélt érvek mellett, melyekből jól látható, hogy a vitát eldönteni nehéz, és talán szükségtelen is. A szerző egyik korábbi írásáról is említést tesz – A magyar szinkron tíz nagy baklövése –, mely hasonlóan izgalmas tényeket szed össze, minden elfogultságot mellőzve.

(Filmek a polcról) Lazók György – Hiba szinkronnal nézni a filmeket?

Az AIDS a és melegjogi mozgalmak fogalomköréről készült már jó néhány – akár Oscart is érő – alkotás. Robin Campillo filmje azonban mégis túlmutat ezeken, szinte „jegyzőkönyvszerűnek” hat a minden giccstől és manírtól mentes történet, mely mondhatni hiánypótló jellege miatt esélyesként indul az idegennyelvű filmek Oscarján idén. Az összefoglalásban minden hibájával együtt igazán figyelemfelkeltő megközelítéséről olvashatunk, mely akár a moziba is elcsalhat rá bennünket.

(smokingbarrels) danialves – 120 dobbanás percenként / 120 battements par minute (2017) Játékfilmnek álcázott oktatófilm az AIDS-ről 140 percben

A decemberi premierekből szemezgető írás több érdekesnek tűnő mozira is felhívja a figyelmet. Az igazi csoda bár rövid leírása alapján egy sablonos bestseller hatásvadász adaptációjának látszik, már a trailer is egy új típusú, gyerekekkel is nézhető, kedves mozifilmet ígér. Meglepő, hogy van esély arra, hogy a torz kisfiú története nem a hollywoodi klisékben fog csupán kibontakozni. Az Egy szent szarvas meggyilkolása a szerző szerint 2017 egyik legjobb darabja lehet (rendezője a zseniális és egyben sokakat megosztó Jorgosz Lantimosz, aki vélhetően legújabb filmjében sem hazudtolja meg önmagát): az előzetesnek már az aláfestő „zenéje” is olyan hátborzongató pszihohorrort ígér, amely biztosan nem a vértől lesz igazán ijesztő.

(smokingbarrels) danialves – ComingSoon - 2017. december

A 2009 óta folyamatosan bővülő cikkre érdemes újra és újra rápillantani azoknak, akiket érdekel vagy esetleg bosszant Quentin Tarantino munkássága és rendezői eszközei. A rendkívül részletes és hosszan tárgyalt felsorolás tartalmazza az összes olyan filmet, melyekből a rendező ihletet merített, vagy akár átvett jeleneteket vagy vélhető hasonlóságokat, és elképesztő részletességgel igyekszik felgöngyölíteni az összes találkozási pontot a filmek között. Igazán figyelemre méltó összefoglalás.

filmvilág – Tarantino nyomába eredünk

Hétről hétre olyan visszatekintéssel jön egy blogoló, mely adott év hetének amerikai és hazai vezető filmjeit szedi össze, majd összehasonlítja öt, tíz, tizenöt és húsz évre visszamenően. Az idei év egyik decemberi hetéről például megtudhatjuk, hogy bár jelenleg a Star Wars: Az utolsó Jedik a slágerfilm, addig húsz éve ugyanekkor a Reszkessetek betörők! harmadik részén nevettek óriási számmal a mozikban, míg itthon a Miniszter félrelép tarolt, melyet végül 663.000-en néztek meg.

Takács Máté – ezen a hétvégén, korábban... (2017/50.)

Decemberi hangulathoz méltón a Trashnevelés című blog karácsonyi horrorparádéra hívja fel a figyelmünket (Csendes éj, halálos éj 2). Bár a film 1984-ben debütált, nem mai darab, és a történet sem igazán egyedülálló, a szerző olyan lelkesedéssel bontja ki a cselekmény, melyet élvezet olvasni. Szórakoztató, humoros és nem utolsó sorban valóban kritikai elemzés egy olyan filmről, melyet biztosan nem választana az ember egy esti mozizáshoz. A blog zsenialitása is ebben rejlik, ezt ars poeticájuk is remekül tükröz: „Mert a szemétben is lelhetsz kincsre!” A trash műfaj kedvelőinek kifejezetten ajánlott.

Trashnevelés - The Man Who Laughs – Csendes éj, halálos éj 2