Elvileg a hivatásos zenészséggel együtt jár, hogy nem létezik számunkra a hakni fogalma, mert minden előadói megnyilvánulásunkat az a zeneszeretet vezérli, ami miatt egyáltalán hivatásosok lettünk, és ami képessé tesz minket arra, hogy megmutassunk, és átadjunk bármit azoknak, akik minket hallgatnak, néznek. Sokszor vannak, persze, muszáj-vállalások, mikor nem feltétlenül a művészi érték nyilvánvalósága a mérvadó. Kicsi a zenei piac, egymástól függünk, mégis egymásét akarjuk. Félünk, ha egy próbán nem vagyunk ott, többet nem hívnak. Valódi iparág épült erre az irigység és félelem-koncertezésre. Akik pedig félelemben tartanak, kihasználják ezt.

Önkritikára, öniróniára már nincs szükségük, bármit megtehetnek.

Ha szembejön egy zenei élmény a zeneiparos mindennapjaiban, az kivételes alkalom. A mókuskerék, a közalkalmazottság és a művészi megbecsültség hiánya a profik közt is sokakat megfoszt a kiteljesedéstől. De az tuti, hogy egy kisemmizett lelket is helyrerak, ha csak órákra is, az igazi partnerrel való örömzenélés. Nincs jobb, mint mikor megfelelő partnerekre talál, akikkel egy nyelvet beszél, hasonló ösztönök hajtják, s akikkel öröm együtt játszani.

Az én fekete-fehér világomban, mely együttműködésre, és nem irigységre épül, ahol a tehetséget óvják és megbecsülik, egyáltalán nem jönne létre az a nonszensz fogalom, hogy zeneipar. Ha belehelyezkedsz egy ilyesfajta biztonságos munkás életbe, annak jó okai vannak. El kell tartani a családot, egzisztenciát építeni. Ezt respektálom, de baromi fárasztó partizánnak lenni. Emberről emberre meggyőzni, inspirálni titeket, zenésztársak, és a lusta, kedvetlen közönséget is, melyet az ipari minőségű előadások létrehoznak. Egyébként valaki a haknit is végighallgatja. Simán elképzelhető, hogy pont ott ül a legnagyobb rajongód, vagy a leendő ügynököd. Egy picivel több önállóság és művészi öntudatra ébredés meggyógyítaná ezt az egészet. Ebben nem tudok segíteni. 

De a félelemben alkotás egyértelmű gyógyszere tud lenni, ha megtanuljuk élvezni, amit csinálunk. Ez volna a zeneipari forradalom első lépése!

A cikk melléklete karácsonyi örömzene - a linkre kattintva lehet meghallgatni -, amit nemrég egy házibuli alkalmával rögzítettünk zenész barátaimmal. (Csereklyei Andrea, Balogh Eszter, Ádám Zsuzsanna, Varga Donát, Najbauer Lóránt, Philipp György, Joe Fritz, Radics József, Lamm Dávid, a felvételt a kedvenc hangmérnököm, Osváth Zoltán készítette)