PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Nagyon szeretem Oravecz Imrének nem csak a Távozó fa című kötetben található verseit, hanem A rög gyermekei címmel kiadott családregény-folyamát is. Idén olvastam el a 2016-ban megjelent Ondrok gödrét, és nagyon vártam, hogy a Kaliforniai fürj is megjelenjen. Lenyűgöz az a minuciózus részletesség, amivel mindent, de mindent igyekszik feltérképezni, de úgy, hogy például az olajkút-karbantartás oldalakon át tartó leírása is valami elképesztő izgalommal telítődik. Egyszerűen jó olvasni. Remélem, hamarosan megjelenik a befejező rész, az Ókontri is. Ugyancsak tavaly jelent meg Csáth Géza összegyűjtött naplóinak a második kötete, Úr volt rajtam a vágy címmel, melyet idén követett a befejező rész, a Sötét örvénybe süllyedek, most éppen azt olvasom. Ezek az írások sokáig hozzáférhetetlenek voltak, illetve egy kissé tendenciózusan válogatott részük olvasható volt a szekszárdi Babits Kiadó gondozásában, 1989-ben megjelent kötetben, melynek viszonylag egyszerű címét (Napló) egy meztelen női test próbálta ellensúlyozni. Lenyűgöz az a makacs remény, ahogy Csáth a démonaival küzd, és természetesen elbukik, mindig elbukik – ha deszakralizálnám (ha deszakralizálhatnám), azt mondanám, hogy a saját, cigarettával való küzdelmem is ennek valami torz megjelenési formája.

Az általam rajongásig szeretett Stoner szerzőjének, John Williamsnek a könyve, az Augustus csak idén került a kezembe, ezért bár 2015-ös kiadású, ezt is az idei kedvencek közé sorolom. Szerettem még Olivier Bourdeat könyvét, a Merre jársz, Bojangles?-t, illetve Ralf Rothmann Tavasszal meghalni című kötetét. De egészen lenyűgöző hatással rám Cormac McCarthy Isten gyermeke című korai remekműve volt. 

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

A Magvető Cafét és a Nyitott Műhelyt nagyon szeretem, de ritkán tudok elmenni, sajnos. Virtuális térben ritkábban ücsörgök, inkább könyveket (és néha kéziratokat) olvasok. Szeretem még a Központi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermeit, a zsongást – jó nézni, ahogy iparkodnak, akik ott tanulnak; bár tudom, ez nem kifejezetten irodalmi hely.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Régóta várom a Tristram Shandy újrafordítását, illetve Hubert Selby Jr. The Room című könyvét. A Balassi Kiadó gondozásában 1996-ban megjelent latin nyelvű Micimackó, a Winnie ille Pu (amely Lénárt Sándor munkáját és elszántságát dicséri) a kedvenceim közé tartozik, de sajnos nem lehet hozzáférni sehol. Jó volna, ha újra kapható volna.

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Cormac McCarthyt.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél?

Nagy kedvencem, és az irodalmi életnek nagy adóssága Karácsony Benő. Írtam róla sokat, propagálom, ahol lehet, és bár ha eljut az olvasók kezébe, mindenki elájul tőle, valahogy még sincs benne a köztudatban. Nagyon jó volna, ha nem csupán néhány elszánt rajongó kedvenc szerzője lenne, de mindenkihez eljutna, és mind többen gyönyörködhetnének ebben az utánozhatatlan prózanyelvben. Tulajdonképpen nem tudom megmondani, mi ennek az akadálya, miért nincsenek jelen a könyvei a nála kevésbé sziporkázó szerzők mindenki által ismert művei mellett, mégis sajnálatosnak tartom.

Fotó: Szöllősi Mátyás