PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

A legnagyobb egyértelműen a 2666 volt. Nem is fejeztem még be, mivel nem fér be a táskámba, így nem tudom útközben olvasni. Nagyon zaklatott, költözködős évem volt, talán ezért lehet, hogy az új magyar megjelenések közül a novellásköteteknek örültem leginkább. Ha egyet kell kiemelnem, az Németh Gábortól az Ez nem munka lenne.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

Sajnos messze élek, így hosszan tudnám sorolni az izgalmas programokat, amelyekre nem tudtam elmenni. Ez egyik ilyen a Budapest Transzfer Fesztivál volt, amelyen nem tudtam rész venni. Nagyon fontosnak tartottam októberben, a Teslában tartott Esterházy-fesztivált (Van egy író. Szeretem.), ezen szerencsére meg is tudtam hallgatni néhány beszélgetést.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén? 

Az ÉS-t veszem a kezembe leggyakrabban, de igyekszem a többi folyóiratot is követni. A portálok közül a Műutat és a prae.hu-t és a Literát napi szinten olvasom. Az angol nyelvű irodalmi folyóiratok közül a The Paris Review-t követem leginkább, itt különösen az archív tartalomból időszakosan elérhetővé tett nagyinterjúkat kedvelem. A Granta és Glimmer Train kortárs próza miatt fontos, az általánosabb művészeti portálok közül pedig a The Millionst olvasom. A német folyóiratok közül a Lichtungent szoktam lapozgani. 

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akar beülős-valóságos, akar virtuális?)

Az öreg platánfa alatti pad a szigligeti kastély kertjében - ez az abszolút kevenc. Sajnos nem lehetek egész évben ott, de vannak azért más kedvenc helyek is, például Pagony kávézója és a Kelet a Bartók Béla úton, vagy a csodás kis Buchcafé Mélange-ot Bécs 15. kerületében.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

2017 számomra a disztópiák éve volt: háborús, forradalmi vagy fojtott-megalkuvó jövőről olvastunk és írtunk mostanában. A számozottak című novellafüzérem még 2016 végén jelent meg, idén pedig Kemény Zsófi (Rabok tovább), Potozky László (Égéstermék), Totth Benedek (Utolsó utáni háború) és Szíjj Ferenc (Növényolimpia) regényei mellett magyarul olvasható Margaret Atwood A szolgálólány meséje című könyve is, ami számomra az év egyik nagy felfedezése volt. (Biztos vagyok benne, hogy néhány fontos könyvet most ki is hagytam ebből a listából.)

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Két olyan könyvet is olvastam idén, amiket akár holnap elkezdenék fordítani: az egyik egy varázslatos szépségű brit pszicho-thriller, az Our endless numbered days Claire Fullertől, a másik pedig az osztrák Karin Peschka Autolyse Wien című könyve, amit még nem fejeztem be, de máris az egyik idei kedvencem lett. 

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Michael Chabont. 

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Izgalmasnak tartom a Scolar Live könyvek grafikus borítóit, különösen Czinki Ferenc és Borda Réka kötetei tetszenek. 

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

A nyolcéves lányom imádja Abby Hanlon Dory-könyveit. (Nem csak ő, én is.) Valószínűleg nincsen semmi különleges ezekben az illusztrációkban, de a rajzok együtt élnek a szöveggel, és végtelenül szórakoztató könyvvé állnak össze. 

A szerző fotóját Medgyesi Dávid készíttte