PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Nádas Világló részletek és Tompa Andrea Omerta című művei magasan kiemelkedtek az idei mezőnyből. A kettő között viszont már nem tudnék dönteni, választani. A világirodalommal idén sajnos eléggé elmaradtam. Egy éve súlyosan nyomja az asztalt Bolano 2666-ja, de mondok inkább egy kis könyvet: Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles sikerregényét.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

Az mindig az adott témától és a beszélgetésben résztvevőktől függ. Izgalmasnak találtam a PIM Újraolvasva és Kezdőmondat sorozatát, de nagyon jó események voltak a nyári Margó-fesztiválon is. Az ÉS-kvartett beszélgetéseit szinte sosem hagyom ki, az már hagyomány, mánia, elköteleződés. De egyre jobbak a FISZ Kritikustusái is. 

Ja, és szerintem a legújabb irodalmi trend a lapszámbemutató, egyre több folyóirat (Hévíz, Új Forrás, Műút, Alföld, Prae) gondolja fontosnak, hogy vonzóvá és valódi, tartalmas eseménnyé tegye egy-egy lapszámának a megjelenését, sok szerző, sok irodalmár kap szerepet és szót ezeken az alkalmakon.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén?

Legtöbbet az ÉS, a Műút, az Alföld, a Jelenkor és a Hévíz jár a kezemben. Irtó jó számokat hozott ki a Prae, például az antropocén, Trónok harca-szám (ha ezt itt lehet említeni.) De sok színvonalas írás van a megújult Irodalmi Szemlében is. Online felületen a Kulter, Jelenkor és a Revizoronline tartalmait kedvelem a legjobban, a Műút szépirodalmi rovata és napindítói is jól jönnek a mindennapokban.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akar beülős-valóságos, akar virtuális?)

Van. Nyitott Műhely, Írók Boltja, Kelet Kávézó. A virtuálisokat már említettem.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

A szakmaiatlan válasz: a „nő(i) verset”. Hihetetlen mennyiség látott idén napvilágot. Amúgy meg a memoárt, már csak Nádas kapcsán is.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Wolf Haas Verteidigung der Missionarsstellung – egy konferencián hallottam róla Clemens J. Setz Indigó című regényével összehasonlítva.

És igazi traumafeldolgozó műnek tűnik a holland Adri van der Heijden: Tonio című regénye is, úgy tudom, ez sincs még lefordítva magyarra.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél? 

Kemény Zsigmondnak többek között. Az egyik legizgalmasabb 19. századi prózaírónk, nagyon leegyszerűsítve: ahány műve, annyi egészen különös hang, nézőpont, problémakör, hangulat, és ezek közül nem egy ma is nagyon szól.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Idén leginkább a Jelenkor Kiadó borítói tetszettek, kezdve Tolnainál, de Schein Gábor, Nádas Péter kötetei is csodásak, ízlésesen fifikás és finom Peer Krisztián 42-je, a világirodalomból pedig Han Kang és Zhang Jiajia könyvei. De nekem bejött idén a Scolar live sorozatának külleme is.

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

Régebben igyekeztem követni, meglátni ezt is, de megnőttek a gyerekeim, úgyhogy leginkább 600 oldalas, képek nélküli féltéglákat olvasnak, meg a Szívlapátot. Abban például nagyon passzol az illusztráció.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Darvasi Lászlót és José Saramagot (ha még élne). Megvitathatnák, hogyan függ össze történelem és erotika, hogyan lehet fura módon kizökkenteni a történelmi időt, a szöveget, felszámolni a valóság határait, felforgatni a bibliai történeteket. Mindezekre bőségesen lenne idejük egy Dél-Amerika felé sodródó kőtutajon.