PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Magyar: Tompa Andrea: Omerta. Világ: Roberto Bolaño: 2666. És nyitnék egy magyar/világot: Nádas Péter: Világló részletek.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

A Margó-fesztiválok.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén? 

Most dicsekedjek vagy panaszkodjak? Elég sokat és sokfélét. Kedvencem a Jelenkor és a Kalligram folyóirat, a Korunk és a Látó is kell nekem, múltkor fölhívták a figyelmemet a Szkholionra, jobb, mint az Apokrif. A Műút legutóbbi kritika-számát nem lehet kihagyni. (Hagyományos napilapot is olvasok, felváltva a Népszavát és a Magyar Nemzetet, mert egyikkel sem vagyok elégedett.) Az online irodalmi portálok közül a Literát nézem naponta, a többit akkor, ha valami oka van. Leginkább talán a Revizor, a Szifonline, a Bárka és a Prae kerül elém. Néha elképesztő dolgokat találok a legvadabb helyeken. A Moly.hu inspirálni szokott, ha kritikát írok egy könyvről, újabban megnézem, ott mi van róla. Blogokat nem olvasok rendszeresen, csak a Könyvesblogot. Örülök, ha a Magyar Narancsban vagy a Heti Válaszban, sőt a HVG-ben is van elvétve irodalom. És a saját hetilapomat bizony hetente olvasom. Mióta az új hozzáférési rendszerben az ÉS honlapján szabadon olvashatók a cikkek, sok visszajelzést kapok, hogy egyre többen olvassák őket.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

Az Írók Boltja és a Nyitott Műhely. De a Tesla is jól működött az Esterházy-fesztiválon.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

A disztópiát. Mintha kezdene elszaporodni. És ez nem mond sok jót a jelenlegi és a várható közállapotokról.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Szeretnék egy olyan román regényt olvasni, de jót, amely az elmúlt százötven év Erdélyéről szól, román és magyar szereplőkkel vegyesen, van ilyen? Aki tud valamit, szóljon!

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Új szerzőt akkor érdemes idehozni, ha előtte már a magyar fordító remekül lefordította, ezért a kiváló magyar fordítókat vinném előbb oda, ahol a lehető legjobb körülmények közt, jól megfizetve, nyugodtan lefordíthatják azt, amit a legjobban érdemes.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél? 

Lengyel Péter fontos magyar író, mivel nem ad ki könyvet több mint két évtizede, kissé elfelejtettük. Újra fölfedezném a János vitézt, Arany év ide vagy oda, szerintem jobb, mint a Toldi. Mészöly Miklós újrafelfedezése hálistennek megindult, örülnék, ha Az atléta halála sikerkönyv lenne, akár úgy is, mint „sportregény”.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Mivel ezen gondolkodnom kell, nemigen lehetett. Inkább bosszankodtam, például a Magvető csúnya szürke borítói miatt. De akkor két jót mondok, szintén innen: Kántor Péter Valahol itt és Vida Gábor Egy dadogás története című könyveinek borítóit. Meglepő volt például Szerényi Szabolcs Éhség című kötetének borítója. A Kalligram borítóiról messziről felismerhető a kiadó, és ez nagyon jó dolog. Különleges volt Nádas Péter Világló részletekjének borítója, főleg, hogy a német kiadás is arra játszott rá.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Kazuo Ishigurót összeereszteném zenélni Grecsó Krisztiánnal, azért, hogy minden eddiginél nagyobb siker legyen, majd a nagysikerű est után mindkettőt megkérném, három évig csak az új regényét írja, ha az megvan, majd csak akkor foglalkozzon zenével.