PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Meglehetősen szerettem Knausgardtól a Halált (Harcom 1.), oké, az még tavalyi, de én idén olvastam, ha jól emlékszem. Meglepetésként ért a Stoner John Williamstől, olyan egyszerű mint a faék, és mégis letaglózott. És persze még Bolano 2666-ja, Nádastól a Világló részletek, Vida Gábortól az Egy dadogás története, Tompa Andrea Omertája, Szijj Ferenc különleges Növényolimpiája stb. Ami abszolút nem idei megjelenés, de nagy hatással volt rám: újraolvastam Kardos G. György trilógiáját (aktualitása, hogy Kardos épp húsz éve halt meg, nem érezni a szövegein, hogy két - sőt, négy - évtized alatt elfáradtak volna). Költészetben is sok minden volt, a Magvető (Időmérték), a Jelenkor, a Kalligram és a Scolar (L!ve) is szállította az új könyveket. És elég jót ment a Szívlapát antológia is. Kevésbé volt feltűnő, de érdekes kötet Ágoston Tamástól A repülés kezdetei (Napkút). De amire a leginkább kíváncsi lennék, mert igyekeztem összeszedni őket a folyóiratokból, hogy Borbély Szilárd tervezett és aztán sajnos már soha meg nem jelent utolsó könyvének (Bukolikatájban / Idyllek) versei valamilyen formában megjelennek-e még a közeljövőben.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

Az olvasás. Mondanám, ha ironizálni szeretnék, de egyébként a Margó fesztivál(ok) és az Esterházy-fesztivál ugrik be elsőre, meg ha már fent Kardost emlegettem, a Magvető Caféban tartott Kardos-emlékest. Ja, és úgy általában a Magvető Café mint irodalmi tér megjelenése.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén?

Ebben nagy változás nem volt talán, pont ugyanazokat mint eddig.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akar beülős-valóságos, akar virtuális?)

Az előbb említett Magvető Café az új jelentkező erre a posztra, de egyébként továbbra is a Nyitott Műhely és az Írók Boltja. A virtualitás viszont egyre unalmasabbnak tűnik sajnos, de ez lehet, hogy már az öregség jele...

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

Az autobiografikus regényt (vö. Knausgard, Nádas, Konrád) és a disztópiát (pl. Atwood, Spiró, Totth Benedek).

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Ez egy végtelen lista lenne, ha komolyan gondolnánk, úgyhogy inkább csak egyvalamit mondanék, az idén elhunyt John Ashbery verseit. Sajnos kevés rá a sansz.

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Anne Carsont.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél?

Erdély Miklós összegyűjtött vagy válogatott vagy akármilyen verseinek igazán aktuális lenne már a megjelenése.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Totth Benedek könyvének kifejezetten tetszett a borítója, és szépek a Scolar L!ve könyvei is.

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

Tóth Krisztina Zseblámpás mesékjének egyszerre mai és retró illusztrációi Timkó Bíbortól eléggé tetszettek.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Ha nem muszáj élőnek lenniük, akkor Thomas Mannt és József Attilát. Ránk férne még egy kis európaiság a nagy fehérségben.

Fotó: Hirling Bálint