Valószínűleg nem minden esetben helyes, ha a könyv játékká (vagy párnává, hangszerré, egyébbé) minősül; ha a könyv mint tárgy nem a későbbi olvasásra felkészítő óvatos lapozgatásra tanítja, sőt készteti a betűket még nem ismerő "olvasóját". A Négykerekűek sorozat tagjai mégsem kárhoztathatóak ezért a formáért, amit ugyanis a négykerekű forma takar, az nagyon is helyén való tartalom - mondhatni, kivan mind a négy kereke.

A Szorgos busz természetesen egy busz és sofőrje, Robi szorgos napját meséli el az állomás elhagyásától a visszaérkezésig, a különböző buszmegállókon át, amelyek mindegyikénél újabb utas száll fel. Az utasok egy-egy aprócska történetet képviselnek: például Pajti kutyát állatorvoshoz viszi a gazdája, mert kificamította a lábát, de felszáll egy popzenekar gitárosa is, aki épp a barátaihoz igyekszik, illetve süteménnyel felszerelkezve Jutka néni is, aki alig várja, hogy hazaérjen teázni. Robi rendületlenül mosolyog mindenkire, még annak ellenére is, hogy "a városban útfelújítások miatt közlekedési dugó van."

Dolgos dömpert Vili vezeti. Ő sem tétlenkedik: miután felvette a védősisakot, egy építkezésen segédkezik egész álló nap. Munkája eredményeképp az épülő emeletes lakóház lassan elnyeri végső formáját.

Nagy haszonnal jár az efféle kiadványok forgatása, és nem csak akkor, ha a gyermek tud felelni a kérdésre: "Emlékszel még, mi mindent csinált a dolgos dömper a nap folyamán?" A gyerekek már két éves kor körül képesek adekvátan bánni a könyvvel, és örömmel ismernek rá olyan szépen ábrázolt tárgyakra, amelyek saját környezetükben is előfordulnak. Később épp olyan dolgok felé fordul a figyelmük, amelyek számukra ismeretlenek. Örömet okoz feltenni a "mi ez?" örökös kérdését, és örömet okoz az untig ismert válasz is.

A kutya és a gitár vagy épp a markoló és a betonkeverő felismerése még az éntudat alakulásával is szorosan összefügg, hiszen a gyerekeket az "én tudom" örömével ajándékozza meg. Egy könyvforgató kisgyerek négyévesen már igényli a történetet is: a Négykerekűek sorozat tagjai ezt az igényt is kielégítik, hiszen eltelik egy nap, felépül egy ház - mindez jó kép-szöveg arányban, ugyanis két mondatnál sosincs több egy lapon, és nem is kell többnek lennie.

Ezt a szövegmennyiséget a kicsik hamar megjegyzik, egy idő után akár maguknak "olvassák fel" a mesét. Fontos gyakorlás ez, ha nem is olvasásé. A gyermeklélektan úgy írja körül a jelenséget, hogy a nézegetés öröméhez az anticipáció is társul - a gyerek tudja, melyik oldalon mi fog történni, s mikor a számára felolvasott szöveg a várakozásainak megfelelően alakul, akkor az egész világ a várakozásainak megfelelően alakul.

Mindezen fontos funkciók persze nem csak a Négykerekű sorozat tagjaival gyakorolhatók, hanem bármely szépen-okosan kivitelezett lapozóval. A Négykerekűek külön érdeme, hogy úgy beszélnek mindennapi dolgokról, hogy az otthon valóságán túli valóságba avatják be a gyerekeket, amire mind kíváncsibbak, mind fogékonyabbak az óvodás korúak. S ha a felnőtt a sok "mi ez?"-től és közlekedési dugótól úgy érezné, már nincs ki mind a négy kereke, még mindig lehasalhat a szőnyegre berregni egy kicsit.

Szorgos busz. Manó Könyvek Kiadó, 995 Ft
Illusztráció: Julia Oliver, fordította: Pap Zoltán

Dolgos dömper, Manó Könyvek Kiadó, 995 Ft
Illusztráció: Nick Spencer, fordította: Pap Zoltán