A szocializmus öröksége szinte minden kortárs kelet-európai drámában megjelenik valamilyen módon, itthon például Tarr Béla vagy Török Ferenc filmjeiben, a szomszédos Romániában pedig szinte az egész román új hullám ezzel a kérdéskörrel foglalkozik a Lazarescu úr halálától a 4 hónap, 3 hét, 2 napon és a Mesék az aranykorból című filmen át az idén bemutatott Érettségiig. Jóllehet, a magyar és a román rendszerváltás között ég és föld a különbség, hiszen Romániában véres forradalom tört ki 1989-ben, és Nicolae Ceaușescut kivégezték, míg Magyarországon Kádár János betegségébe (és utolsó parlamenti beszéde alapján az 1956 utáni megtorlások lelki terhébe) halt bele majdnem Nagy Imre újratemetésével egy időben, így a puhadiktatúra gyakorlatilag békében omlott össze. Ennek ellenére az Érettségi és Bogdan Mirică első nagyjátékfilmje, a Kutyák akár Magyarországon is játszhódatna. Sőt, a Kutyák kísértetiesen emlékeztet Gigor Attila Kút, leginkább Kostyál Márk Kojot és némileg M. Kiss Csaba Brazilok című filmjére is, jóllehet, a vidéki Románia még az istenhátamögötti magyar falvaknál is elszigeteltebbnek és veszélyesebbnek tűnik. Kár, hogy az izgalmas alapanyagból Bogdan Mirică nem tudott egy témájához méltó kemény easternt készíteni.

Mirică amúgy nem először forgat a román valóságról, az HBO által adaptált Small Time Gangster című ausztrál minisorozat román változatát, Az árnyakat is a Kutyák alkotója írta és másodmagával rendezte is (a széria párja a magyar Aranyélet). Az pedig érződik Az árnyakon és a Kutyákon is, hogy Bogdan Miricăt legalább annyi düh feszíti szét belülről, mint Kostyál Márkot, a Kojot rendezőjét. (Kostyál Márkkal a Kojotról itt nézhetnek beszélgetést.) Az alapsztori pedig egy társadalomtudatos kelet-európai westernt ígér. Akár a Kojot főhőse, úgy a Kutyák Romanja (Dragoş Bucur, a román új hullámot elindító Zseton és beton főszereplője) is nagyapjától örököl egy szép nagy telket valahol Dobrudzsában, Románia keleti részén. A bukaresti negyvenes férfi azonban láthatóan első perctől kezdve nyűgnek érzi a vidéki életet, nem szívesen szívja magába a falusi levegőt. Főleg, hogy éjszaka furcsa mozgolódásra és fényekre figyel fel saját birtokán, és hamarosan ráeszmél, hogy orvvadászok garázdálkodnak a telek környékén elterülő erdőben. Segítségére legfeljebb a helyi rendőrség siethetne az idős és halálos beteg Hogassal az élen, azonban a rendőrök keze meg van kötve, mivel a kormány pénzhiány miatt kvázi felszámolja a vidéki igazságszolgáltatást. Így lassan összeáll a kép Roman fejében, de a vidéki hatalmi viszonyokat csak akkor érti meg igazán, mikor végre találkozik a helyi kiskirállyal, Samirrel, aki nem tisztel sem istent, sem embert.

A kelet-európai easternek tábora nem túl népes, és jellemzően inkább westernfilmes kísérletekről, semmint egy sajátos ká-európai műfajról beszélünk, ha az easterneket emlegetjük. Hajdu Szabolcs Délibábja inkább a szürrealizmus irányába vitte el a westernműfajt. Radu Jude az Aferim!-ben a mitikus elemek kidomborítása helyett a történelmi tényekre koncentrált. Kostyál Márk pedig annak ellenére, hogy egy igen energikus, zsigeri western-thrillert alkotott, mégsem tudta teljes mértékben kiereszteni a gőzt, a kicsit összecsapott befejezés miatt elmaradt a katarzis. A sorban pedig a Kutyák sem kivétel sajnos. Sőt, Kostyál Márk a Kojottal került a legközelebb ahhoz, hogy egy igazi kortárs easternt hozzon létre, a Kutyák pedig épp ellenkezőleg, még Hajdu Szabolcs Délibábjánál is nagyobb mértékben eltávolodik a kelet-európai westerntől.

A Kutyák ugyanis a román új hullám csapdájába esik. A kortárs filmes irányzat egyértelműen a kétezres évek egyik legsikeresebb fesztiválszereplője volt, és tényleg sok remekmű született, melyekre egyaránt jellemző a dokumentarista minimalizmus. Azonban az már az Aferim! esetében is bebizonyosodott, hogy egy drámai történelmi kalandfilmhez nem feltétlenül ez a filmforma a legmegfelelőbb (persze nem is biztos, hogy a klipesztétika, amit Kostyál Márk alkalmazott a Kojotban). A Kutyákban pedig egyenesen a cselekmény ellenében dolgozik a minimalista stílus. Mert Bogdan Mirică amúgy kiváló atmoszférát teremt és potenciálisan jó karaktereket vázol fel. Roman lehetne ugyanolyan makacsul küzdő, a városi élettől megcsömörlött férfi, mint Bicsérdi Misi a Kojotban, ahogy Hogasból is válhatna akár egy kiégett, de igazságszerető seriff, és persze Samir megfelelően veszélyes, féktelen és nihilista ahhoz, hogy jó antagonistaként lépjen fel. És egyébként még Samir a legjobb a filmben, mert a vad kiskirály egyetlen mordulásával is képes jelezni, hogy itt ő a teljhatalmú úr, és még a saját embereinek is „kuss a neve” (Samirt ugyanaz a Vlad Ivanov játssza, aki a 4 hónap, 3 hét, 2 nap korrupt, illegális abortuszt végző, szenvtelen orvosát, Bebét formálta meg zseniálisan).

Azonban hiába vannak itt akár a Nem vénnek való vidékből is ismerős karakterek és potenciálisan jó történetszálak, ha mindezt Bogdan Mirică elrontja a kihagyásokkal, illetve a kitartott jelenetekkel. Olyan, mintha Mirică nem tudna, vagy direkt nem akarna jól rendezni, mintha szégyellené, hogy ő a Kutyákban a Coen-fivérek műveivel vagy akár a Volt egyszer egy Vadnyugattal kacérkodik, és inkább elfordul, ha valami izgalmas, drámai szituáció bontakozna ki. Ellenben a nézőt szinte szánt szándékkal idegesítő módon sokáig mutatja a rendező, ahogy Hogas az egyik jelenetben egy levágott emberi lábbal bíbelődik. De túl hosszú a rendőr és Samir egy verőlegénye között folyó beszélgetés, és az a jelenet is, melyben Roman puskával a kezében szétnéz az éjszakai mezőn (bár a sötét és a látótér lehatárolása, illetve a hangvágás miatt ez utóbbi legalább kellőképp feszült momentuma a filmnek).

Éppen ezért a Kutyák néhány jelenetét (a nagy leszámolás a film végén) leszámítva kifejezetten erőtlen. Várnánk, hogy mikor konfrontálódik Roman Samirral és az orvvadászokkal, de mikor már kezdene kiéleződni a konfliktus, Bogdan Mirică átvált Hogasra és a nyomozási kísérletekről mesél. Így nem tesz jót a Kutyáknak az sem, hogy kvázi két főhőse van, Roman és Hogas. Az író-rendezőnek egy kemény, de határozott döntést kellett volna hoznia a főszereplő személyét illetően, és egy sokkal inkább fókuszált sztorit kaptunk volna. Ebben a formában viszont a Kutyák meglehetősen dezorientált, szétfutnak a cselekményszálak.

Ennek ellenére persze a Kutyákban körvonalazódik a társadalomkritika, jóllehet, sajnos leginkább didaktikus párbeszédek formájában. Azonban így is kiábrándító nemcsak a vidéki Romániáról, hanem a román hatalomról festett a kép is. Hogas és a falusi rendőrök keze gyakorlatilag a pénzhiány miatt van megkötve, és a kormányzat ellentmondásos döntéseinek következménye, hogy vidéken törvényes módon lehetetlen megbüntetni a helyi bűnözőket. Egy vízi hullát például azért nem lehet kiszedni a tóból, mert egyszerűen nincs pénz arra, hogy felhozzák azt a felszínre. És egy keserű jelenet arra is rámutat, hogy a haldokló, vért köpő Hogas jobban tenné, ha saját maga ellen fordítaná fegyverét, melyet a szabályok korlátozásai miatt nem használhat a bűnözők ellen.

Emellett pedig sok más román filmhez hasonlóan a Kutyákban is megjelenik a közelmúlt történelme, illetve a rendszerváltás problémája. Samir egykoron Roman nagyapjának dolgozott, aki egyébként szintén egy helyi, véres kezű kiskirály volt, mikor még élt. Samir tulajdonképpen Roman nagyszülőjének teremtménye, akinek módszereit magáévá tette a férfi. És ez a modell ismerős lehet az egész kelet-európai térségben, hogy a korábbi diktátor (itt Roman nagyapja) bukását követően, a rendszerváltás (Roman el akarja adni a földet, mely véget vetne Samir hatalmának) után is kísért a „létező szocializmus” (Samirben gyakorlatilag tovább él Roman szadista nagyapja).

Nagy különbség a Kojot és a Kutyák között, hogy míg Kostyál Márk egyértelműen és bevallottan a férfias helytállást és a tradicionális vidéki mentalitást ünnepli, addig a Kutyák éppen ellenkezőleg, a vidéki élet és a hagyományos értékek pervertálódásáról beszél. Ennyiben Bogdan Mirică műve inkább Ted Kotcheff 1971-es kultfilmjéhez, az „ausztrál Vadnyugat” (Outback) poklát bemutató Félelemben élnihez hasonlít, melyben ha egy, az Outbackre látogató „városi puhány” nem részegedik le a látszólag barátságos helyiekkel, akkor elszabadul a pokol. A Kutyákban Romant is éppen így közelíti meg Samir, aki a város-vidék ellentétre alapozva próbálja meggyőzni a főhőst, hogy mégse adja el nagyapja birtokát. Azonban Bogdan Mirică filmjében érezhetően csak ideológia mindez, melyre alapozva az amúgy nihilista Samir fenntarthatja hatalmát. Pont úgy, ahogyan azt a szocializmus vagy bármilyen párt ideológiája mögé bújó vezetők tették és teszik Kelet-Európában.

A Kutyák tehát tipikus elsőfilm: Bogdan Mirică meg akarja mutatni, hogy ért a drámához, hogy társadalomtudatos rendező, hogy rengeteg témát tud egyszerre taglalni és így tovább. A film ráadásul nemcsak stílusában, hanem fekete humorában is hasonlít a román új hullám jellegzetes filmjeihez. Azonban mint sok elsőfilm, a Kutyák is egyenetlen, tele van bizonytalan alkotói döntésekkel, nem elég bátor. Remélhetőleg Bogdan Mirică rájön, hogy nem kell szégyellenie a műfajiságot, főleg nem Az árnyakkal a háta mögött, mely viszont a Kutyákkal ellentétben sikeresen egyesítette a társadalomkritikát a gengszterfilmes toposzokkal. A Kutyák Cannes-i elismerése (Un Certain Regard, FIPRESCI díj) legalábbis azt tükrözi, hogy van tehetség a rendezőben, de még várunk arra a filmjére, melyért Arany Pálmát is kaphatna.

A cikkben szereplő képek a Vertigo Media Kft-től származnak.

Kutyák (Câini)

Színes, magyar feliratos, román-francia-bolgár dráma, 104 perc, 2016.

Írta és rendezte: Bogdan Mirică

Operatőr: Andrei Butica

Producer: Marcela Ursu

Vágó: Roxana Szel

Szereplők: Dragoş Bucur (Roman), Gheorghe Visu (Hogas), Vlad Ivanov (Samir), Costel Caşcaval (Pila), Constantin Cojocaru (Nea Epure), Raluca Aprodu (Ilinca)

Bemutató: 2017. november 30.

Forgalmazó: Vertigo Media Kft.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!