A könyvbemutatót Környei Alice mesélő nyitotta meg énekléssel, melyhez Burovincz Laura nyújtott hangszeres kíséretet, csellón. A rendezvényen mesélés, éneklés és maga a kötet bemutatása folyamatosan váltotta egymást, így a gyerekek és a felnőttek figyelmét egyaránt lekötötte a program. Környei Alice külön erre az alkalomra írt egy történetet a kötetben szereplő mesék nyomán, melyet részekre bontva mesélt el a közönségnek. Kertész Edina, a kötet szerkesztője és az egyik mese írója bemutatta azt a hét szerzőt, aki jelen volt az eseményen: Mészöly Ágnest, Gimesi Dórát, Víg Balázst, Elekes Dórát, Tamás Zsuzsát és Nyulász Pétert, valamint a kötet illusztrátorát, Máray Mariannt, aki kézműves foglalkozással készült, melyre a bemutató után volt lehetőség. A szerzők a kötet egyes meséit úgy mutatták be, hogy a gyerekek számára szórakoztató, érdekes legyen. Közben Kertész Edina különböző kérdéseket tett fel a gyerekeknek a mesékkel kapcsolatban. A szerzőktől megtudhattuk, hogy az egyes történeteknek melyik népmesék szolgáltak alapul, hogyan születtek meg a szereplők, vagy milyen különleges tulajdonsága van egy-egy mesehősnek.

A kötet címe az egyik meséhez köthető, melyet Gimesi Dóra írt. Világvége alsó egy vasútállomás, és azért hívják Világvége alsónak, mert Világvége előtti utolsó megállóról van szó. Ha az ember a Világvégére akarj jutni, ahol az üveghegyet találja, melynek tetején van egy palota, ahol raboskodik egy királylány, akkor fel kell szállnia a vonatra. A mesében szereplő királyfi viszont eggyel előbb szállt le, Világvége alsón. Ahogy a vasútállomásokon szokott lenni, ott is volt egy kis ház. Ám abban a házban maga a halál lakott, akivel megismerkedett, és egészen különös kapcsolat alakult ki közöttük. Tamás Zsuzsa elmesélte, hogy A rókaríkatófű meséjében A rókaszemű menyecske című magyar népmese és Az Iván cárevics és a szürke farkas című orosz népmese keveredett össze. A mese főhőse, a királyfi és a róka nagyon sok kalandban vesznek részt. A rókának van egy különleges képessége, mégpedig az, hogy át tud változni bármivé, amivé éppen szükséges. Elekes Dóra elmondta, hogy a Mese a királykisasszonyról, aki csillagász volt című meséjében egy oly királylány kapta a főszerepet, akit nem igazán érdekeltek a királylányos dolgok (például a férjhez menetel), ám annál is inkább a csillagászat. A királylány egyszer találkozik Dragonics úrral, aki egy - sajnos már csak - háromfejű sárkány. A királylány apja, az öreg király minél előbb férjhez szeretné adni a lányát, ahogy az a mesékben lenni szokott, viszont a királylány ezt nem szeretné, ezért úgy dönt, hogy inkább átköltözik Dragonics úrhoz, akiről idő közben kiderül, hogy nem is olyan kellemetlen társaság, sőt, nagyon figyelmes és jó humorú sárkány. A meséből többek között megtudató az is, hogy mikor várható a következő napfogyatkozás, és hogy milyen eszközzel érdemes majd kémlelni. A Kockán nyert princess című meséről Mészöly Ágnes árult el néhány érdekességet. Elmondta, hogy volt egy időszak, amikor a gyerekei sokat játszottak a Minecrafttal, melynek virtuális világa szervesen beépült a mesébe, sőt a népmesei attribútumokat is ebben a virtuális világban zajló történésekben kell keresni. Ebben a mesében a királyfi arra kéri a királykisasszonyt, hogy adjon meg bizalmas információkat, például a jelszavát, a felhasználónevét, sőt még az IP címét is, és cserébe kisegíti olyan dolgokkal, melyre szüksége van. Ahogy a népmesékben lenni szokott, egy tanulsággal zárul a mese, mégpedig azzal, hogy idegeneknek soha ne adjunk ki semmilyen személyes adatot. Nyulász Péter meséje a Két kör borsöröcske címet kapta. Az író elmondta, hogy a mese egy székely népmesének, A két bors ökröcske egy új változata, mely végén felbukkan az ördög. A mese egyik szereplője azt gondolja magáról, hogy mindenki felett álló, talán maga az Isten, de a végén kiderül, hogy tévedett, mert a patás ördög bizony nem ijed meg tőle, és elviszi magával a pokolba. Víg Balázs meséjében is megjelenik az ördög. Megtudhattuk, hogy a kedvenc meséje Az ördög három aranyhajszála, melynek minden változatát nagyon szerette már gyerekként. Sajnos, mivel nem magyar népmese, nem dolgozhatta fel a kötetben megjelenő újraírt népmeseként, de abban biztos volt, hogy ördögös mesét szeretne írni. A mese megírása előtt Kertész Edina több olyan magyar népmesét is megmutatott neki, melyekben valamiféleképpen szerepel az ördög, így megszületett egy olyan főhős, aki Szebb egy fokkal az ördögnél, és ez lett a mese címe is. Ennek megfelelően a mese főhőse, a vándor nem rendelkezik túl vonzó külsővel, teljesen kopasz, csak egy elég hosszúra nőtt hajszála van, ami kígyószerűen tekeredik a feje tetején, fogakból csak egy jutott neki, az is aranyból van, és karika alakú lábai vannak. Mindennek ellenére a fejébe veszi, hogy megkeresi magának a legszebb lányt a faluban, ahová éppen betévedt. Víg Balázs hozzátette, noha a történet nem tartalmaz a klasszikus értelembe vett népmesei tanulságot, de a fiúknak udvarláshoz ajánlott, lányoknak pedig azért érdemes elolvasni, hogy  tudják, milyen kérőt kell kikosarazni.

Kertész Edina elmondta, hogy a mindennapi életben nagyon fontos szerepük van a népmeséknek, melyek most reneszánszukat élik. Például terápiás módszerek épülnek a népmesékre, és a könyvkiadók újra és újra kiadják őket. Fontos tudni, hogy ezeket a népmeséket a 19. század környékén rögzítettél írásban, ezért az volt az érzése, hogy hibernálódtak, azáltal, hogy nem szájról szájra terjednek tovább, és nem közösségben mesélik őket, hanem könyv formájában találkoznak velük, mesélik újra. Arra gondolt, hogy izgalmas lenne megvizsgálni, hogy a mai írók hogyan látják ezeket a meséket, mi az az ősi tudás, amit ők felfedeznek bennük, és hogyan tudják a mesék által közvetített tudást áthelyezni a mai világba. Ez tulajdonképpen egy játék volt, mely eredményeként egy nagyon sokszínű anyag született. A szerzők különböző meseformákat használtak, csak annyi megkötés volt a kötettel kapcsolatban, hogy magyar népmeséket használjanak fel az íráshoz. A tizenegy szerző munkájának köszönhetően sokféle, nagyon különböző mese íródott, ami talán reflektál a népmese változékonyságára, szájró -szájra való terjedésére.

Ahogy a kötet előszavában (melyet Boldizsár Ildikó írt) is olvashatjuk, napjainkban kiváló irodalmi mesék születnek, melyek a kortárs írók világképét, vagy különböző perspektívákat mutatnak meg. A Világvége alsó azonban túlmutat ezen, és egy izgalmas kalandra hívja az olvasót. Elgondolkodtató Boldizsár Ildikó felvetése, miszerint érdemes megfigyelni, hogy szövegvariánssal van dolgunk vagy egy teljesen új, a népmesék szüzséjére és motívumkincsére épülő irodalmi mesével. Kétszeresen ismerős világ tárul elénk a kötet meséi által, hiszen egy részről ismerősek a népmesei motívumok, valamint a mesék szereposztása és szerkezetük, más részről viszont nagyon emlékeztetnek mai, 21. századi világunkra. Ezzel a kettőséggel egy új világban találhatja magát az olvasó, ahol a királylány nem akar megfelelni a hagyományos értékrendnek, és önszántából költözik el a sárkányhoz, aki kellemes társaságnak bizonyul. Újabb csodalények jelennek meg a kötetben, mint például Lackfi János Mátyáskirály és a medve című meséjében a Négylábú Hófehér Halbagoly, vagy Egri Mónika meséjében a pincsikutyák közé beépülő, étteremben dolgozó farkas, akiből először fekeremosogató lesz, majd zöldségpucolóvá léptetik elő. A küllemét változtatni képes róka mindenki számára ismerős lehet, ahogy a királylányt megmenteni igyekvő királyfi is, csakhogy ő nem lóháton megy a kiszemelt kedveséhez, hanem diákjeggyel, vonaton. Molnár Krisztina Rita meséjében markánsan megjelenik az a jelenség, amikor az apának sokszor el kell utaznia, ezért csak ritkán tud például mesét mesélni, de a sok munka meghozza a gyümölcsét, ahogy az a mesékben is szokott történni. Kertész Edina olyan óriást álmodott meg, aki végül egy vasútállomáson helyezkedik el mint rakodómunkás, és mindennap kelbimbót ebédel. Ezeken felül és a kötet zárásaként az olvasó ellátogathat a gyerekek számára ismerős Minecraft világba, ahol egy olyan királylánnyal ismerkedhetünk meg, akit nem kell ugyan megmenteni a sárkánytól, de folyton kér valamilyen szívességet és könnyen bajba keveri magát.

A mesékhez Máray Mariann készített egész oldalas képeket, melyek reflektálnak a mese hangulatára, és pontosan azokat a jelenteteket és szereplőket jeleníti meg, melyek nem pusztán illusztrációi lesznek a meséknek, hanem kiegészítik a szöveget. Így például láthatóvá válik, hogy Dragonics úrnak, a sajnos már csak háromfejű sárkánynak eredetileg hat feje volt, és az is, hogy néz ki a Négylábú Hófehér Halbagoly, milyenek a ruhába öltözött pincsikutyák, továbbá betekintést nyerünk a Minecraft világába, ahol minden apró kockákból épül fel. Ezért elmondható, hogy mind a képiség, mind a tizenegy író szövegeinek tekintetében egyedülálló, egyszerre 21. századi és a népmesekincset megőrző, remek kötet született.

Fotók: Naphegy kiadó facebook oldala