A bazi nagy francia lagzik kezdte, és most az Eszeveszett esküvő folytatja a sort a szórakoztatófilm egyik legkihasználtabb típusa, az esküvői témájú mozi műfajával. Bár az egyik legsikeresebb vígjátékszéria, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk már pedzegette (a 2. rész vége egy esküvőn bonyolódott), ahhoz azonban, hogy önálló sztori-alapelemként terjedjen el a francia népszerű filmgyártásban – jókora késéssel – mostanáig kellett várni, legalábbis ami az újkori darabokat illeti. Az esküvői rendezvénnyel ékesített vígjáték ugyanakkor szép sikereket ért el angol és amerikai területen, elég, ha csak a Négy esküvő és egy temetés, a Bazi nagy görög lagzi, az Amerikai pite: Esküvő, a 27 idegen igen vagy a Boldogító talán jut eszünkbe.

Az Eszeveszett esküvő rendezői, Eric Toledano és Olivier Nakache első filmjükkel, az Életrevalókkal az utóbbi években teljesen megreformálták a francia szórakoztató filmekkel szemben támasztott igényeinket, elvárásainkat, a film népszerűsége pedig bebizonyította, hogy már a szélesebb közönség sem az édes franciás klisékre vágyik. Bár az Életrevalók és az azt követő Samba sem mellőzte a humort, az Eszeveszett esküvő már egyáltalán nem drámázik, hanem a vígjátékot próbálja ráncba szedni, maximális lazasággal és minden erőlködéstől mentesen.

Eltekintve olyan szerzői alkotásoktól, mint Susanne Bier Esküvő utánja vagy Lars von Trier Melankóliája, az esküvő általában ragaszkodik a mainstreamhez, mert fő jellemzője, a kavalkádból születő káosz a humor miatt a vígjátékhoz tapad. Toledano és Nakache is marad a műfajnál, de fanyarabb darabot ad ki kezéből, így nem a Bazi nagy francia lagzik által nyitott egyszerűbb úton halad, hanem kidolgozott szarkazmussal és szerteágazó, mégis egy kézben tartott cselekménnyel ad valami újat a műfajhoz. Korszerű, mert a modern esküvőszervezés buktatóit és trendjeit veszi alapul, de azért is, mert olyan szereplőtípusokkal dolgozik, akik úgy válnak jó szórakoztatóelemmé, hogy közben hordoznak magukban valami aktuális kiábrándultságot. A film központjában nem csak az esküvő áll, hanem az esküvőszervező Max (Jean-Pierre Bacri) személye is, aki koránál fogva már kifutóban van a szakmából. A fényűzőre tervezett eseményt kemény kézzel igyekszik irányítani, a személyzet azonban az összetartás helyett inkább széthúzóban van, a csapatmunkát csak hírből ismeri, ráadásul még az ínyencfogáshoz rendelt bárányhús is megromlik, szabotálva a fogások tökéletes időzítését.

A problémák azonban mégsem igazi problémák, egyikük sem válik a cselekmény egyedüli feldúlójává, mégis minden apróbb-nagyobb nehézség és minden szereplő hozzátesz ahhoz, hogy a pazar lagzi káoszrendezvénnyé, eszeveszett esküvővé változzon.

A pincérek lázadoznak a rokokó jelmez ellen, az esküvőszervező segéd-kolléganője folyton-folyvást hisztizik, a fotós épp csak fotókat nem készít, egy adóellenőr formájú gyanús alak is kószál a sátor körül, és mindezeken az sem segít, hogy a vőlegény egy nárcisztikus tapló, a vacsorát  pedig csak egy jó adag agyonsózott szardellás rétes menti meg.

Az egész esküvőt pedig néhány szimpatikus bevándorló, amely motívum a filmes túlhasználtsága miatt nem biztos, hogy tökéletes megoldás, azonban a násznépben keletkezett feszültség feloldását szolgáló, egzotikus zenével elringató jelenetek annyira elevenek, hogy szkepszisünket akár el is felejthetjük. Max tehát, vagy így, vagy úgy, de győztesen kerül ki a történetből, mert a profizmus mindent visz, s egyben igaz ez Toledano és Nakache módszerére is, amit bevetve élettelivé teszik ezt az össze-vissza fecsegő, ágas-bogas történetet, eközben stílusukkal olyan klasszikusokra emlékeztetnek, mint Eric Rohmer és Jacques Rivette.

Eszeveszett esküvő / Le sens de la fête

Francia vígjáték, 117 perc, 2017

Rendező: Eric Toledano és Olivier Nakache

Szereplők: Jean-Pierre Bacri, Gilles Lellouche, Jean-Paul Rouve, Vincent Macaigne, Suzanne Clément, Judith Chemla

Bemutató dátuma: 2017. december 14.

Korhatár besorolása: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Forgalmazó: Mozinet