Pörgős, humoros – nagyjából a cím ezen két szavával lehet jellemezni a Moly Merítés-díjának átadóján történteket. A jelenlévő szerző szerzőket hallgatva kétség sem fért ahhoz, hogy ha így írnak, akkor jó könyveket kapnak kézhez a fiatalok.

A Moly Hintafa névre hallgató tagja először Kertész Erzsit kérdezte. A népszerű szerző elmondta, hogy történeteiben visszanyúl a pszichológusként megismert problémákhoz. A Cerkabella kiadóval mindig együtt gondolkodnak azon, hogy mi legyen egy-egy újabb kötetének témája, a szülőkkel való találkozások során pedig egyre inkább nyilvánvalóvá vált számára, hogy az önbecsülés a legnagyobb problémája a gyerekeknek. Könyvének sorozattá válásával kapcsolatban megtudtuk, hogy a nagyobb terjedelem, az ismétlődés segített abban, hogy alaposabban kidolgozza a felnőtt szereplőket is, például a második kötetben az osztályfőnök szerepe már jelentős lett. A humorhoz, az iróniához való viszonyát 12 éves korára vezette vissza, amikor egyszer csak megérezte, hogy belőle bizony kinézik, hogy megérti ezeket a mondatokat is, azóta odavan érte.

Molnár T. Eszter ifjúsági regényei a Tilos az Á Könyvek kiadónál jelennek meg. A szerzőnek a Hintafa kérdésére adott válaszából kiderült, azért, mert Péczely Dóra kérte el tőle az első részt, a Stand up! címűt, mely most díjat kapott. (Molnár T. Eszternek a PRAE.HU - Palimpszesztnél 2017-ben a Szabadesés című krimi jelent meg, a JAK + PRAE.HU pedig 2016-ban adta ki A számozottak című novelláskötetét.) Molnár T. Eszter elmondta, a biológusi munka segített neki a szerkesztésben, egy tudományos szövegben, majd a pályázatokban ugyanis rengetegszer kell átírni a mondatokat. A szlengre, a nyelvre vonatkozó kérdés kapcsán megtudtuk, igyekezett, hogy nyelvileg ne legyen rövid lejáratú a Stand up!, s így több korosztályhoz egyszerre tud szólni. Kamaszokról szóló történetében fontos értékekről írt, s mint mondta, számára érdekes érzés, ha egy iskolásnak ez alakítja a lelki világát. Bár, mint rámutatott, nem ez vezette írás közben. Persze voltak pedagógia-erkölcsi megfontolásai, a főszereplő Bakos Virág például nem gúnyolódik mások súlyán… A könyv szereplőiről elmondta: a kamaszok nagyon érzékenyek, de nem mindig arra, amire a felnőttek gondolnak. Egy pattanás az orron például nagyobb probléma tud lenni számukra, mint az apa alkoholizmusa, mert nekik azzal a pattanással ki kell menni az utcára, majd be az iskolába. Arra a kérdésre, milyen gondolatot emelne ki a könyvből, Molnár T. azt válaszolta, a Stand up! az elfogadásról szól, egymás és saját magunk, vagy épp a kidobott kutyák elfogadásáról. Arra is rámutatott, hogy nehéz volt megszokni, hogy úgy olvassák a könyvét, hogy ő nincs jelen, és nem tudja elmagyarázni, mit miért írt – ám rájött, hogy ez egy leválási folyamat, ami azért kell, hogy a következőt tudja írni.

Szirmay Ágnes első kérdésre adott válasza szerint jobb volt regényt írni mint forgatókönyvet. Százszor jobb. Ráadásul ebben a korábbi munkásságát is kigúnyolhatta, a 12-es karikás forgatókönyveket. Elmondta, hogy Péczely Dóra a legnagyobb múzsa, mert ő az, aki megkérdezte, nem írna-e egy regényt. (Igen sokan kacagtak fel hangosan, amikor Szirmay Ágnes elmondta, azért is mer ilyen sokat beszélni Péczely Dóráról, mert nincs jelen – mire mégiscsak kiderült, hogy három percet késve bár, de megérkezett, és a közönség soraiból mindent hall.) Megtudhattuk azt is, hogy Szirmay férje, Kemény István az Élet és Irodalom karácsonyi számának adott interjúban ifjúsági regénynek álcázott kőkemény kapitalizmuskritikának nevezte a regényt.

Ha már jelen volt, a Moly Hintafa nevű tagja kihívta Péczely Dórát, a Tilos az Á Könyvek főszerkesztőjét is, és felvezetésképp rámutatott, hogy 2010-ben 6 darab, 2016-ban pedig 15 ifjúsági regény jelent meg, és ez nem véletlen. A főszerkesztő elmondta, hogy sokrétű az ifjúsági irodalom kérdésköre. Legnagyobb fájdalma például, aminek az okát sem ismeri, hogy sok olvasót elveszítenek a kiadók 12 éves kor körül. Elmondta azt is, hogy a kiadó a középiskolai oktatás kapcsán felvett egy embert, akinek az a feladata, hogy ezt a korosztályt valamilyen módon elérje. Mint Péczely mondta, nincs az a könyv, ami egy egész osztálynak tetszik, sem klasszikus, sem modern. A feladat épp az, hogy akinek nem tetszik, az is el tudja mondani, hogy mi ennek az oka – és ha lehet, akkor olyat kell neki felkínálni, ami számára íródott. Külön érdekesnek tűnt egy gondolata azzal kapcsolatban, hogy sokszor a szülők fejtik ki a legnagyobb ellenállást a kortárs irodalom magyarórán vagy osztályfőnöki órán történő tanítása miatt. Ezért a tanároknak egyértelműen azt javasolta, mondják el akár egy szülői értekezlet elején, miért választották az adott könyvet feldolgozásra. Így azt is meg lehet magyarázni, miért éppen egy molesztálással foglalkozó kötetet olvasnak a diákok.

A díjazottak közül egyedül Dunajcsik Mátyás nem tudott eljönni, számára Péczely Dóra juttatja el az emlékplakettet.

Fotó: Moly  és Balogh Endre