A konferenciát megnyitó Benyovszky Krisztián, az annak otthont adó egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének igazgatója megfogalmazta a tényt, hogy a múlt komparatisztikai és szociolingvisztikai konferenciáinak hagyományába ágyazódik be ez a tudományos összejövetel is. Véleménye szerint fontos, hogy az átlagemberek életének kettős meghatározottságát, a több nyelv és kultúra által való befolyásoltságot az irodalom kapcsolatrendszerében is megvizsgáljuk, lehetőleg minél több szempontból. Miképp és milyen mértékben állt össze az irodalom transzkulturális prizmája? A válasz iránt érdeklődők e tudósításban erről olvashatnak.

A konferencia első napján tizenkét előadó szerepelt, négy szekcióba szervezve. Menyhért Anna, az Amszterdami Egyetem tanára mutatta be kutatását, melynek keretében a Svájc, Írország és Hollandia területére vándorolt magyarok blogolási szokásait és a közösségi médiumokhoz kötődő tevékenységét vizsgálja. Tervei szerint idővel egyebek mellett feltárja azt is, milyen kapcsolat létezik az úgy nevezett displacement okozta trauma feldolgozása és a digitális önreprezentáció közt. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy több szempontból is ideális teret biztosítanak a közösségi portálok a lelki megrázkódtatások kezelésére, ugyanis a szenvedő egyének bejegyzéseikben szabadon kifejezhetik bajaikat s számíthatnak tanácsokra, hasznos megjegyzésekre a szövegek olvasóitól.

Visy Beatrix a Kudarc, a Jegyzőkönyv, a Gályanapló és a Kaddis című művek transznacionalista szemléletű elemzése útján tárta fel a Kertész Imre munkásságára jellemző „ismeretlenbe érkezés tapasztalatát”. A konferencia első szekcióját Mizser Attila előadása zárta, melyben a halál, a bűn, az idegenségtapasztalat és a traumanyelv megjelenési formáit járta körül Németh Gábor prózájában.

A második szekció a Marullus humanista, neolatin költő alkotásaiba épített önstilizációs törekvések ismertetésével kezdődött. Csehy Zoltán energikus előadói stílusában tárta a jelenlévők elé a „bujdosó költő” imidzsének nyomait az általa elemzett költő életművében. A szekció további előadásai az idegenségtapasztalat különböző árnyalatait ragadták meg. Jablonczay Tímea a zsidó létből és a patriarchális rendszerbe szorult női identitásból fakadó idegenségtapasztalat fokozatait értelmezte Szenes Erzsi költészetében, míg Nagy Csilla a testi-lelki metamorfózis és álarcosság keltette idegenséget mutatta be Németh Zoltán versesköteteiben.

November hatodika utolsó előadásai két párhuzamosan futó szekció keretében zajlottak. Patrik Šenkár Alexander Kormoš költészetében, Petres Csizmadia Gabriella Mila Haugová regényében, Orcsik Roland Danilo Kiš alkotásaiban, míg Földes Györgyi Marie NDiaye műveiben vizsgálta a transzkulturalizmus elemeit. Magdalena Roguska olyan transzkulturális, magyar származású írók műveiben vizsgálta az étkezés, kultúra és identitás hármasát, mint Agota Kristof, Viviane Chocas, Krzysztof Varga és Melinda Nadj Abonji.

Minden szekciót produktív vita zárta, melynek keretében további ötletekkel és nézőpontokkal gazdagodhattak prezentálók és befogadók egyaránt. A nap lezárásaként az Irodalmi Szemle szerkesztőinek és alkotóinak kis csoportja, Mizser Attila, Nagy Csilla, Németh Zoltán és N. Tóth Anikó mutatták be a lapot az érdeklődőknek.

A konferencia második napján kilenc előadó kutatásának bemutatására nyílt tér. Bányai Éva a határidentitás tapasztalatát tárta elénk Tompa Andrea szövegeiben. A szlovák groteszk irodalom birodalmában rejlő transzkulturális árnyalatokat két előadó is elemzésre érdemesnek ítélte. Daniela Kapitáňová Samko Tále álnéven írt Könyv a temetőről című regényét N. Tóth Anikó, míg Koloman Kocúr Szarbombáját Benyovszky Krisztián mutatta be. Száz Pál Ivan Olbracht kárpátaljai riportjaiban, Lomboš Kornélia (aki jelen beszámolót is jegyzi) Livia Bitton-Jackson trilógiájában elemezte a kultúrák közti átmenetek irodalmi reprezentációit.

A konferencia teret adott gyermekirodalmi alkotások és a populáris irodalom számára is. Polgár Anikó Alexandra Salmela finn-szlovák meséi, míg Keserű József a tudományos fantasztikus regények világában fedezte fel a transzkulturalizmus jelenlétét. A jelenlévők a végighallgatott és közösen megvitatott előadások által megtapasztalhatták, mennyi lehetőség, mennyi izgalmas árnyalat rejlik abban, ha a transzkulturalizmus elméletét az irodalom világában játékba hívjuk.  

Zárásként a Németh Zoltán és H. Nagy Péter előadásai foglalták össze az egész konferencia elméleti hátterének mélységeit, magasságait és paradoxonait. Németh Zoltán körüljárta a transzkulturalizmus fogalmában rejlő értelmezési tereket s kitért olyan kérdésekre is, hogy milyen különbségek és hasonlóságok vannak az interkulturalizmus, multikulturalizmus és transzkulturalizmus kifejezések között. Rendet teremtett az elméletek áramlatában, melyet H. Nagy Péter szkepszissel kevert ismét produktívan zavarossá. Előadásában felvetette ugyanis a kérdést, hogy mennyire releváns dolog a kulturális határokról és ezek áthidalásáról beszélni egy hálózatosan relatív világban.    

Reményeim szerint a rendezvény tartalmának eme röpke megvillantása érzékelteti, milyen tematikai és szemléletbéli gazdagság jellemezte a Transzkulturalizmus és bilingvizmus az irodalomban című konferenciát. Azoknak pedig, akikben vágy ébredt az említett kutatások árnyaltabb megismerésére, elárulom, hogy hamarosan konferenciakötet lát majd napvilágot.

A fotókat köszönjük a program szervezőinek