PRAE.HU: Kezdjük az alapkérdéssel: ti milyennek képzelnétek el egy gyerekirodalmi szakfolyóiratot?

Kovács Marianna: Szakfolyóirat? Minden bizonnyal szükség van rá, mindenféle „saját“ szempontomból is. Könyvtárigazgatóként is érzem a hiányát, jó lenne egy átfogó, gyermekirodalommal fogalalkozó valami, amibe az ember, ha szeretne tájékozódni, naprakésznek lenni, beleáshatná magát, avagy  gyermekkönyvtárosként is segítség lehetne. Mégis a hangsúlyt most a népmesékre helyezném. Nagyon nehéz manapság eligazodni ezen a téren, sokan tekintik magukat szakértőnek, s nem a lényegen van a hangsúly, de ebbe most nem megyek bele mélyebben.

Horváth Zsuzsanna: Először is: csodálatos volna, ha lenne ilyen. Leginkább szakszerű kritikákat, mély elemzéseket várnék a laptól a frissen megjelenő és régi gyerek- és ifjúsági könyvekről.

Bánfi Csilla: Felsorolásszerűen: Online formátum. Teljesen pártatlan hozzáállás. Gyerekirodalommal foglalkozók írásai. Nem kiadók elkötelezettjei. A gyerekirodalom hazai újdonságai, nemzetközi kitekintés. A gyerekirodalom a pedagógusképzésben. Könyvajánlók, nem csak a fülszöveg.  Könyvtárostanárok, drámapedagógusok „jógyakorlatai”. Akár referencia-iskola jelleggel: HUNRA, HUBBY bemutatása. Könyves akciók, pályázatok nyomon követése, közzététele. Gyerekirodalmi cikkbibliográfiára is nagy szükség lenne.

PRAE.HU: Mi lenne a célja? Hogyan lenne a számotokra a leginkább használható?

H.Zs.: Fontosnak tartom, hogy előre meghatározza a (jelenleg még képzeletbeli) szerkesztőség, hogy ki a célcsoportja a lapjának. Azt képzelem, a tanárokra, kutatókra építhetnének. Valódi szakmai folyóiratot lenne érdemes indítani, amely tájékoztat, irányt mutat az új megjelenések kapcsán, és eligazít a klasszikusok között is.

PRAE.HU: Honnan tájékozódtok a gyerekirodalom mai állásáról, aktualitásokról?

K.M.: Igyekszem eljutni konferenciákra, továbbképzésekre, előadásokra. Sok ismerősöm, barátom van, akik ezen a területen dolgoznak, velük szoktam eszmét cserélni. Sokszor hívjuk fel egymás figyelmét fontos történésekre, írásokra, jó könyvekre. Aztán természetesen ott van az internet világa, ami szintén nagyon fontos, bár többször inkább bosszantó dolgokat találok, s nehéz elfogadnom, hogy ez épp az a világ, ami nem tudományos alapokra épít.

H.Zs.: A Könyvmutatványosokból és az online kulturális lapokból. Mostanában mintha nagyobb figyelmet kapna ez a terület az alapvetően felnőtt irodalomra szakosodott folyóiratoknál.

PRAE:HU: Mi lenne a szerepe egy jól működő gyerekirodalmi intézetnek? Hogyan képzelnétek el a működését a saját területeteken? Mi az, amiben támogatni tudná a munkátokat?

K.M.: A kérdés most nekem “piros kukorica”. Több mint egy éven át dolgoztam az ún. népmese-stratégián, aminek számomra egy nagyon fontos célja van, a mesepontok létrejötte az országban. Hónapok óta semmit nem tudok a megvalósulásról, pedig nagyon bíztam benne, hogy egy hiánypótló gyermekirodalmi hálózat jön létre. A kezdetektől azt támogattam, hogy ezek a pontok könyvtárakban jöjjenek létre, hiszen egy a cél. Még azért várok.

H.Zs.: Örülnék, ha fórumot adnának eszmecseréknek. Konferenciákat, módszertani napokat szervezhetnének (pl. Hogyan tanítsuk a Ruminit?). Fontos szerepe lenne abban is, hogy komolyan vegye a szakma a gyerekirodalmat. Hátha általa sikerülne elválasztani az ocsút a búzától. Rengeteg könyvnek látszó tárgyat találni ugyanis a boltok polcain, amelyet gyerekeknek, fiataloknak szánnak. Ezek sokszor szakmányban készült fércmunkák. Ayhan Gökhan említette a trendkutatást az intézet feladatai között, ez is hasznos volna.

B.Cs.: Nagyon fontos lenne a tájékoztatás a megjelenésekről (a teljesség igényére való törekvéssel). Illetve a továbbképzések felvállalása: pedagógusoknak, könyvtárosoknak. Workshop-ok, videokonferenciák szervezése, továbbképzések vidéki helyszíneken is  PTE, KE pedagógiai kar, KTE szakmai napjaival való kapcsolódás. Ezt is képviselem a HUBBY-ban.

PRAE.HU: Milyen speciális dolgokra kell tekintettel lennetek, amikor a gyerek- és ifjúsági irodalom berkeiben mozogtok, hiszen mindegyikőtök egyfajta határterületről vagy máshonnan, más szeletéből nézitek a nagy egészet…

K.M.: Sok jó szakember, szervezet foglalkozik manapság a gyermekirodalommal. Folyamatosan az az érzésem, hogy mindenki mondja a magáét. Sokszor ugyanazt, de mégsem születik meg a közös platform, álláspont. Magam is több konferenciát, szakmai találkozót szerveztem az elmúlt időben, ahol célom volt, hogy ismerjük, hallgassuk meg egymást. De nehéz, pontosan azért, amit te is írsz, mindenki kicsit más szemszögből szemléli az egészet.

H.Zs.: Nem mozgok a gyerek- és ifjúsági irodalom berkeiben. Abból a szempontból válaszolok a kérdésre, hogy mire figyelek, amikor olvasmányt választok a diákjaim számára. Látom, hogy ők nagyon fogékonyak a trendekre. Mostanában például sokan disztópiákat olvasnak. Ezekre maguktól is rátalálnak, épp ezért igyekszem olyasmit mutatni nekik, amely elkerüli a figyelmüket. Ugyanakkor hasznosnak tartom a divatos regényekről való beszélgetést is. Sokat megtudhatnak így a diákok egy-egy műfaj jellemzőiről, fejleszthető a kritikai érzékük is. A fent említett mennyiségi dömping miatt nagyon meg kell válogatnom, mit adok a gyerekek kezébe. Sokszor kap hírverést kevéssé értékes regény. Pont ezért lenne fontos egy szakfolyóirat, hogy elkerülhessük a marketingcsapdákat.

B.Cs.: Sok forrásból tájékozódom a gyerekirodalomról. Iskolai könyvtárosként, tanítóként az olvasóvá nevelés a legfontosabb feladatom. Nem „készen kapott” könyvtárhasználók érkeznek, nekem kell azzá tennem őket. Mindig szem előtt kell tartanom e négy fontos szempontot: Mit? Kinek? Milyen célból? Hogyan?

Az első szempontnál meghatározó, hogy  milyen dokumentumok állnak rendelkezésünkre. Nem felel meg a tanuló igényének, hogy bejön a könyvtárba, és van sok könyv. Keresi azt, amit ismer (Bogyó és Babóca, Anna, Peti…), és csak azok mellett fogadja el az új ajánlásokat. Kézbeadva, beszélgetve a könyvekről. Az „elit-olvasó” felsősök nem elégszenek meg azzal, hogy „szuper modernek” vagyunk, és van nálunk Vöröspöttyös könyv. Minden újdonságra figyelnek, keresik: Leiner Laura, Időfutár sorozat, Hűvösvögyi suli…stb.

A második szempontnál szerencsém van, ismerem a gyerekeket, tanítom őket. Tudom, hogy kinek kellenek a diszlexiásoknak megfelelő könyvek (nagy betűméret, kép-szöveg arány, színekkel, kiemeléssel jelölés, rövid magyarázatok). Tudom, hogy ki az, akiket érint a Tabu-könyvek egy-egy kötete, volt, akinek ajánlottam, volt, akinek nem. Tudom, hogy kinek okoz gondot, ha időre visszakérem a könyvet, mert nincs módja annyi idő alatt elolvasni. Tudom, hogy kinek vannak olvasástechnikai nehézségei, és tudom, hogy kinek, melyik saját könyvemet adom kölcsön, és igen, a Bexi-sorozatot én is kölcsönkaptam.

A harmadik szempontnál ezek a lehetőségek fordulnak elő: tanulás, szórakozás, nevelés. Az olvasás élményszerző tevékenység legyen! Ha tanul, ha szórakozik, fontos, hogy a tanuló az életkorának, fejlettségének megfelelő könyvet kapjon!

Végül az utolsó szempontnál a válasz: nagyon tájékozottan kell könyvet ajánlani. Tájékozottan a gyerekekről, a gyerekirodalomról, a megjelent könyvekről, a lehetőségekről. Ebben segít az, hogy HUBBY elnökségi tag vagyok, illetve az is, hogy az UNICEF Magyarország-Libri-Bookline "Szívünk rajta"-program szakmai zsűrijében benne vagyok.