A díjátadót és a pályaművekről szóló beszélgetést Szekeres Nikoletta moderálta, aki a zsűri bemutatását és a program ismertetését követően az Aranyvackor keletkezéstörténetéről kérdezte a zsűrit. Paulovkin Boglárka elmondta, hogy az egyik Bolognai Gyermekkönyvvásár kapcsán született meg az ötlet, hogy Magyarországon is nagy szükség lenne olyan pályázati lehetőségekre, melyek katalizátorai lehetnek az új szemléletek megjelenésének a magyar gyerekkönyves piacon. Hiszen rengeteg tehetséges illusztrátor és szerző tudja megmutatni a munkáját egy ilyen megmérettetésen, ami hozzásegíti őket a későbbi megjelenéshez. Kovács Eszter hangsúlyozta, hogy már a kezdetektől fontos volt, hogy szövegekkel és képekkel egyaránt lehessen pályázni. Ezidáig szerzők és illusztrátorok párban, azaz közösen pályázhattak, de idén az első körben csak szövegeket vártak. Összesen 250 pályamű érkezett, melyből 30-40 került kiválasztásra. Az is újdonság volt az idei évben, hogy az íróknak kellett eldönteni, mely korosztálynak szánják művüket. A szövegek kiválasztása után a pályázó illusztrátorok maguk dönthették el, hogy melyik műhöz készítenek képeket. Az egész metódus így jobban hasonlított a kiadói munkára, mivel a gyakorlatban is általában külön dolgozik a szerző és az illusztrátor. A beérkezett képekből egy kiállítás is készült, melyet október 23-ig a PIM-ben, majd a Gellért téri Pagonyban lehet megtekinteni. A kiállított illusztrációkból kiderül, hogy egy-egy szöveghez több illusztrátor is készített képet, bemutatva, miként jöttek létre különböző képi világok ugyanazon történet kapcsán.

Szekeres Nikoletta következő kérdése azt boncolgatta, hogy milyen trendek fedezhetők fel a szövegek és a képek terén, melyek a visszatérő motívumok, volt-e nagyon kilógó pályamunka. Ruff Orsolya számára érdekes tapasztalat volt az, hogy először képek nélkül látták a szövegeket, és ahogy hozzárendelődtek a képek, más-más világok rajzolódtak ki belőlük. Egyik elvárása az volt a pályaművekkel kapcsolatban, hogy a barátság tematika – mely az idei pályázat témája volt – ne lógjon nagyon ki a szövegből, mivel a felnőtt és a gyerekolvasó szempontjából is fontos, hogy a szöveg kerülje a didakszist. Ezen felül lényeges, hogy az egyes szövegek legyenek újak, meglepőek, de ugyanakkor az otthonosság érzését is keltsék. Megfigyelhető, hogy sokan ugyanazokhoz a motívumokhoz, mintákhoz nyúlnak, ami nem baj, viszont ennél a pontnál válik fontossá az, hogy mi az, ami megkülönböztetni a hasonló tematikájú szövegeket egymástól, milyen látásmóddal rendelkezik a szerző. Dr. Varga Emőke elsősorban a képek és a szövegek kapcsolatát vizsgálta, és azt tapasztalta, hogy a létrehozott képi világokban megfigyelhető egyfajta trend, mely többek között reflektál a mai könyvkiadás elvárásaira is. Például az illusztráció meg kell hogy teremtse a maga figuráit, főszereplőit, és mögötte ki kell dolgozni azt a hátteret, melyen belül megtalálja a megfelelő hangsúlyt. Ha kisgyerekeknek szóló képekről van szó, a sík és a térbeli projekció egymáshoz való viszonyát kell megteremtenie az illusztrátornak, és aki bátran áll hozzá ehhez, általában síkban hagyta a hátteret, a főbb alakokat pedig térben projektálta. Gyakran a szomszédos médiumok jellemzői felé kacsintanak ki a képek, az illusztrációk keresik a kapcsolatot a filmmel, képregénnyel, olyan más műfajokkal, melyek képi világa újdonságot hozhat. A képek többségében erőteljes gesztus- és mimikaábrázolások figyelhetőek meg, melyek inkább a filmművészetre jellemzőek, mintha egy-egy pillanatképet ragadtak volna ki. Ezeken felül a képeken markánsak az affekció- és mozgásábrázolások.

Vajon mennyire voltak a szövegek összetettek, kínáltak-e vizuális megjelenítésre lehetőséget a grafikusoknak? – kérdezte a zsűrit tovább Szekeres Nikoletta. Ruff Orsolya kifejtette, hogy a zsűrinek volt egyfajta elképzelése, hogy melyek lesznek azok a szövegek, melyek inspirálni fogják az illusztrátorokat, és jól láthatóvá vált, hogy ha egy szerző nagyon erős képekkel dolgozik magában a szövegben, arra ösztönözi az illusztrátorokat is, hogy minél színesebb világot építsenek föl. Ezért vannak olyan szövegek, melyekre kimondottan sok illusztrátor-pályázat érkezett. Paulovkin Boglárka a leendő alkotók figyelmébe ajánlotta, hogy a képeskönyv egyik műfajbeli elvárása pont az, hogy ne a leírt szöveget adja vissza, hanem tegyen mellé egy másik történetet. Tehát pontosan arról van szó, hogy ha egy szövegben nagyon erősen megjelenik egy kép, akkor tízből tíz illusztrátor le is rajzolja, de ezzel csak követi a szöveget és nem alkot vele egyenrangú képet. Kovács Eszter rávilágított az egyes kategóriákban, korcsoportokban rejlő kihívásokra, mivel 2-5 éves kategóriában az illusztrátorok előtt van egy nagyobb kihívás, de nem véletlen, hogy sokszor a képeskönyvek szövegét maguk az illusztrátorok írják. Most is érkezett ilyen pályamű, és nagyon érdekes megfigyelni azt, miként született új képi világ, olyan szöveghez, melyet eredetileg egy illusztrátor írt. A középső, 3-8 éves korosztály számára készített munkák kategóriája szintén sok lehetőséget rejtett magában, és annak ellenére, hogy nehezen megfogható a korosztály – hiszen teljesen más szövegek működőképesek egy hároméves és egy nyolcéves számára – sok hasonló mű keletkezett. A legizgalmasabb pályaművek a 9 év fölötti korosztály számára írt szövegek voltak. Dr. Varga Emőke arra bíztatná az illusztrátorokat, hogy legyenek ösztönösek, mert egy jó illusztrátornak fontos az intuíció, a művészi megérzés, hogy mit is kezdjen egy adott témával kapcsolatban. Ugyanakkor a jó illusztráláshoz az is szükséges, hogy az alkotó tudatosan megismerkedjen a szöveg struktúrájával, poétikai jellemzőivel, annak érdekében, hogy a szöveg és a kép együtt fejezzen ki dolgokat úgy, hogy a befogadó rá legyen kényszerülve arra, hogy kettős csatornán kapja az információt és hozza létre a jelentést.

A zsűri ötödik tagja, Tasnádi István nem tudott jelen lenni a díjátadón, ezért küldött egy levelet, melyet Szekeres Nikoletta olvasott fel. Tasnádi István is kiemelte, hogy a mesék erőssége valahol az egységességben rejlik, és a gyerekolvasó/hallgató számára fontos, hogy beazonosítható, otthonos legyen, a mese szerzőjének viszont folyamatosan azon kell dolgoznia, hogy mindemellett valamiféle újat vagy szokatlant tudjon nyújtani. A pályázati szövegek ebben különböztek a legjobban: néha nem tudtak túllépni a választott forma puszta feltöltésén, de persze ennek ellenkezőjére is volt példa, voltak, akik az ismerős sémákból valami egészen újat tudtak létrehozni. Az idei pályázati formának köszönhetően érdekes volt megfigyelni, hogy a szövegekhez beérkezett különböző stílusú illusztrációk közül melyek azok, amelyek valójában csak vizuálisan lefordítják a szöveget, és melyek azok, amelyek ténylegesen kiegészítik, teljessé teszik, és ennek köszönhetően szöveg és kép egységként jelenhet meg.

A beszélgetést a díjátadó követte, idén minden korcsoport-kategóriából egy-egy szöveg és kép került kiválasztásra, így összesen hatan vehették át a fődíjat, ami idén egy horgolt körte volt. A nyertes szövegekből Sárosdi Lilla színésznő olvasott fel egy-egy részletet.

A 2-5 éves kategóriában Nattán-Angeli Nóra Rojt és Bojt című meséjével nyert, melyhez Bertóthy Ágnes készített illusztrációkat, aki így színtél elvihette a kategória fődíját.

A 3-8 éves kategóriában külön került díjazásra szöveg és kép, a kategória legjobb szövegét Várkonyi Ágnes Nagymamamese című története nyerte, a legjobb illusztrációkat Bun Zsófia készítette, Vajdai-Für Adriann Pöjte és Kampilla című meséjéhez.

A 9 éves vagy annál idősebb korosztály kategóriájában szintén egy szerző-illusztrátor páros vihette el a fődíjat: Panelország hősei című meséjéért Becskei Gábor, az illusztrációkért Góga Bernadett.

A díjkiosztót követően a 2017-es Aranyvackor Gyerekirodalmi és Illusztrációs Pályázat kiadói különdíjainak átadására került sor, melyet az egyes kiadók képviselői nyújtottak át. Kovács Eszter elmondta, a kiadói különdíjak azt jelentik, hogy a díjazott szerzőkkel és illusztrátorokkal a jövőben szeretnének együttdolgozni az adott kiadók.

A Pagony különdíját Szűcs Gyula kapta Az Óperenciás-tenger kalandorai című meséjéért, és Endrődi Katalin a Rozi a parkban című meséhez készített illusztrációért vehette át a díjat.

A Cerkabella díját Somfai Anna vehette át A barátságháló című meséjéért, a hozzá készített illusztrációkért pedig Szepessy Zsófia kapta a különdíjat. Maksai Kinga a Mia és Maja című meséért szintén díjat kapott.

A Manó Könyvek Gárdos Jánost Maksai Kinga Mia és Maja című meséjéhez készített illusztrációi miatt választotta díjazottnak.

A Móra Kiadó díját Sásdi Laura Somfai Anna A barátságháló című meséjéhez készített illusztrációiért kapta meg.

A Diafilm részéről a Bengáli tigris a hátsó kertben című meséjéért Csiki Andrea, valamint a hozzá készített illusztrációért Kovai Fruzsina voltak a díjazottak.

A Kolibri Kiadótól Dudás Győző kapott különdíjat Szűcs Gyula Az Óperenciás-tenger kalandorai című szövegéhez készített illusztrációkért.

A díjátadót rövid szünet követte, mely alkalmat adott arra, hogy az egybegyűltek megtekinthessék a beérkezett pályaművekből készült illusztrációs kiállítást, majd két rövid előadás következett.

Paulovkin Boglárka előadása az Autonóm vagy trendi – Alkotói döntések stíluskezelés közben: szárnyalástól a megfelelni vágyásig címet kapta, mely az idei pályaművekkel kapcsolatos tapasztalatokra reflektált. Az előadás a kezdő vizuális alkotóknál megfigyelhető tendenciákat vizsgálta, valamint azokat a lehetőségeket, melyek a kevésbé gyakorlott illusztrátorok olykor bátor és merész elképzeléseket megvalósító képei jelenítenek meg. Ugyanakkor hangsúlyozta, Magyarországon még mindig nincs olyan képzés, mely a gyerekkönyv-illusztráció készítését helyezné középpontba, nagyon fontos szakmai, akár nemzetközi kurzusokat meglátogatni, tapasztalatokat gyűjteni a társművészetek területeiről, inspirációt meríteni kiállításokból, filmekből. Ez hozzásegíti az alkotót ahhoz, hogy friss és spontán képeket hozhasson létre. Egy-egy illusztráció születését komoly háttérmunka, és rengeteg vázlat készítése előzi meg. Szintén nagyon fontos az, hogy az alkotó folyamatos munkában legyen, hogy az egyes képi világok létrejöhessenek. Paulovkin Boglálra végül kiemelte, hogy az gyereknek szánt képek alkotása közben nélkülözhetetlen a játékosság és a humor.

Dávid Ádám válaszott témája (Az ötlettől a könyvig – Egy aranyvackoros pályamunka fejlődéstörténete) kapcsolódott az előző előadáshoz. Tíz évvel ezelőtt ő is a pályázók között volt, és előadásán keresztül azt a folyamatot ismerhettük meg, hogy egy pályázatra készült mű miként formálódik, nyeri el végleges alakját és jelenik meg könyvként. A Virág utcai focibajnokság eredetileg más címen és más illusztrátor képeivel látott napvilágot, de a hosszas alkotói folyamatnak, és a körültekintő szerkesztésnek köszönhetően elnyerhette végleges formáját. Dávid Ádám előadásának segítségével betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen volt az első Aranyvackor. Dávid elmondta, hogy mi indította be a beküldött pályaműve alapötletét és miként kerekedett ki az a szöveg, mely a 2007-es pályázaton ugyan nem nyert díjat, de később megérett arra, hogy könyv lehessen belőle. Ezért hangsúlyozta, a szerzők beküldött szövegei mind nagyon értékes munkák, és jövőben akár könyvvé is érhetnek. Kiemelte azt is, hogy a megjelenés után is törődni kell a könyv utóéletével, például író-olvasó találkozókkal vagy különböző médiumok segítségével.

Fotók: Bach Máté