Sok szó esett az elmúlt években arról, hogy a magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadók nagy hangsúlyt fektetnek a különféle tabutémákról szóló könyvek megjelentetésére, rendszerint egy-egy külön könyvsorozat formájában. A Tilos az Á Könyveknél a rázós témákról szóló kiadványok a Vészkijárat-könyvek sorozatába tartoznak. Louise O'Neill Te kerested a bajt című regénye egy szexuális erőszak és az azzal együtt járó áldozathibáztatás mechanizmusának a története. Helyszíne egy kisváros, főszereplője a legjobb/legszebb csajnak tartott lány, akit az egyik buliban megerőszakolnak. Annalisa Strada Két rózsaszín csík című regényében egy 16 éves lány esik teherbe az első szexuális együttlét során, itt tehát a fiatalkori nemkívánt terhesség (is) a tabutéma, ami szintén nagyon könnyen átfordulhat áldozathibáztatásba.

A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár nyitóprogramjaként megrendezett workshopot (vagy alternatív irodalomórát) úgy kell elképzelni, hogy  a kis csoportokba osztott diákokkal kb. húsz perces irányított beszélgetést folytattak a felkért szakemberek, mindenki a saját tevékenysége felől közelített a felmerülő problémákhoz, a végén pedig összegezték tapasztalataikat  (ahogyan a diákok "szószólói" is). 

Kezdjük az általánosabb témák felől, onnan, hogy ez mégiscsak egy könyvvásáron megrendezett rendhagyó irodalomóra volt. Gyakran emlegetett probléma, hogy nehéz megtalálni azokat a kommunikációs eszközöket, melyekkel a fiatalokat a célzottan nekik szánt korosztályos kortárs könyvekkel el lehet érni. Péczely Dóra, a Tilos az Á Könyvek főszerkesztője ezen a délutánon azt a tanulságot szűrte le, hogy bár a diákok sokan sokfélét olvasnak, de az ifjúsági könyvek nem igazán jutnak el hozzájuk, sőt bizonyos mértékben bennük is él az az előítélet, hogy ezek a kiadványok minőségben igencsak elmaradnak a kanonizálódott klasszikus alkotásoktól. Fontosnak tartotta elmondani, hogy egyáltalán nincs azzal baj, ha valaki egy film vagy akár egy videójáték hatására kezd el egy könyvet olvasni. Meglepőnek tartotta azonban, hogy a gimnazista korú generáció mennyire nem veszi már igénybe  a könyvtárakat, pedig tapasztalatból tudja, hogy a könyvtárosok igen szívesen segítenék őket eligazodni a könyvek világában. 

Aradi Bence latin-, magyar és médiaszakos tanár is megemlítette, hogy nem szereti az ifjúsági irodalom kifejezést és az ahhoz tapadt konnotációt, hogy itt valamiféle habos-babos irományról lenne szó. Mivel ezen a programon nem a már elolvasott könyvek közös feldolgozásáról volt szó, hanem egy speciális könyvbemutatóról, így érdekes tanulságokkal bírt  számára, hogy a diákok hogyan reagáltak az általa ismertetett sztorira, és úgy látja, hogy a Te kerested a bajt például arra is jó lenne, hogy általa a fiúk/férfiak néha próbáljanak meg belegondolni a lányok/nők helyzetébe is, és természetesen forditva.    

Vajdai Vilmos, a Katona József Színház színművésze, a TÁP Színház alapítója szintén úgy tapasztalta, hogy át kell gondolni azokat  a kommunikációs csatornákat, melyekkel el lehet, vagyis pontosabban nem lehet elérni ezt a korosztályt, több olyan darab kellene, ami célzottan az ő problémáikról szól, célzottan őket szólítja meg. A húsz perces kis blokkokban ő elsősorban a pornófogyasztással kapcsolatos gondolataikról kérdezgette a diákokat, szerinte ugyanis a most kirobban botrányokhoz az is hozzájárult, hogy ez a jelenség milyen nagy mértékben beszivárgott a mindennapjainkba.

Hogy a szexuális, illetve az internetes visszaélések mennyire beivódtak a fiatalok mindennapi életébe, azt Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője is kénytelen volt újra csak konstatálni, bár reménykedett benne, hogy a beszélgetések kiindulópontjául szolgáló könyvekben ábrázolt problémák brutális mélysége tényleg csak a fikciók világába tartozik. Másrészt - mint ahogyan azt a diákok összegzéséből is érezni lehetett - lenne rá igény,  hogy ezekről a témákról beszélgessenek, csak lehetőségük nem nagyon van erre. Agyalnak a problémákon, csak nincs meg hozzá az a sorvezetőjük   - legyen az akár egy ilyen beszélgetés vagy egy könyv végigvitt cselekménye -  ami mentén a gondolataikat összerendezhetik. Úgy tűnt, leginkább az a kérdés merült fel bennük, hogy olyan esetekben, mint amelyeket ezek a könyvek is leírnak, vajon kihez lehet fordulni.  

Passzív megfigyelőként sokadszorra is úgy érzékeltem, hogy bár nyilvánvalóan egy kiadó elemi érdeke, hogy minél több embert igyekezzen informálni termékeiről, de a rázós, gyakran elhallgatott generációs témákról szóló könyvekkel is foglalkozó ifjúsági kiadók olyan párbeszédhiányos társadalmi közegbe érkeznek kiadványaikkal és a hozzájuk szervezett programokkal, ahol ezek a termékek  - már ha el tudják érni az érintetteket - csupán eladandó/megvásárolható termék mivoltuknál jóval többet is jelenthetnek.