A női kishitűség komédiája / Naptárlányok a Magyar Színházban / PRAE.HU

A színdarab a 2000-es évek elején játszódik, és igaz történet mesél el: a Rylstone-ban élő nőegylet tagjai aktnaptárral akarnak pénzt szerezni egy daganatos betegségben elhunyt barátjuk emlékkanapéjára. A Naptárlányok igazi női darab. Furcsa, megrendítő és vidám – minden csillivilli könnyedségével és apró élettragédiájával együtt. Bár hét nő szerepel a történetben, csupán két igazi főszereplője van. Chris (Hegyi Barbara) és Annie (Igó Éva) barátságának mérföldkövei bonyolítják a cselekményt. A többi hölgy (Udvarias Anna, Tóth Enikő, Bede-Fazekas Anna, Soltész Bözse, Benkő Nóra) édes mellékszereplők hatalmas cukiságfaktorral és komikai vénával megáldva, de karakterük csupa felszínes információkból épül fel. Funkciótlan helyzetkomikumokkal megtűzdelt szituációkban rendszeresen elájul valamelyikük, gyakran tűsarkúban. Respektálhatjuk, hogy nem törik ki a vékony bokájuk.

Tim Firth Calendar Girls című színdarabjából és a 2003-as film (Nigel Cole: Calendar girls – Felül semmi) hatására született meg Deres Péter dramaturg színpadi adaptációja, a Naptárlányok. A film hatása egyértelműen rajtahagyta lenyomatát a rendezésen és a látványbeli megoldásokon egyaránt. A díszlet és jelmez (Kovács Yvett Alida) próbál lavírozni a színház költségvetése és a filmben látott hatások határmezsgyéjén. A filmes áttűnések, fókuszpont és a hátterek variációja a vetítés technikával mind-mind megoldhatóvá vált. De nem keverhető össze a két műfaj „… a színpadnak más törvényei vannak. Nincs vágás, eltűnés, helyette viszont van némi idő, hogy azoknak a szereplőknek is legyen egy kicsi sorsa, élete, akikkel mostohán bánt a színdarab írója. A darab simán eltűri, ha kap egy kis szövegoptikai frissítést. Egy kicsit érthetőbbek, átérezhetőbbek és játszhatóbbak a szerepek, jobban mondhatók és ettől a jelenetek is izgalmasabbak, mint húsz éve voltak” – emelte ki Tallós Rita.

Az előadás a Nézőpontváltó Egyesület eseményével (az idei Nézőpontváltó Rákellenes Színházi Staféta) kezdődött, ahol Zalán János igazgató köszöntötte a közönséget, és felhívta a figyelmüket egy jótékonysági lehetőségre. Ugyanis a produkcióhoz a naptárlányokat játszó színésznők és Semsei Eszter fotóművész a valóságban is elkészítették a színdarabban említett naptárat, amely az előadás szünetében meg is vásárolható. Ezzel a kalendáriummal és a Naptárlányok előadással a színház lehetőséget teremt arra, hogy a nézők hozzájárulhassanak a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központja Rehabilitációs Osztályának támogatásához. Az ötlet adekvát: az előadás rendezője, Tallós Rita is megküzdött a rákkal, és sikeresen kigyógyult belőle.

Puncsfogyasztás

A történet dominánsan női mikrovilágában a hőn szeretett férfiak mégis romboló, destruktív erőként jelennek meg, akik nem támogatják, cserbenhagyják a nőt. Meghalnak, kompromisszumokba kényszerítenek, szottyadt ringyóként aposztrofálnak, megcsalnak, befeketítenek a sajtóban. A nőknek ugyanakkor nincs saját életük, véleményük, akaratuk is alig (bár a film ad néhány apró bepillantást a házasságok variációira, a színpadon nincs erre lehetőség). Apró kihágásokat engedélyeznek maguknak a nőegylet gyűlésein – puncsot iszogatni nagy mennyiségben, felszabadultan hahotázni és szemérmetlenül véleményt formálni bármiről. Miközben profi szervezők és remek csapatjátékosok, csupán egy darab húsként tekintenek rájuk a kompótok között, a kenyeres kosár mellett és a teáskanna mögött. Mert a „Férfiaknak ez kell!” felkiáltással indul nagy tervük megvalósítása. Miközben kishitűségük miatt saját magukat alacsonyítják le, és árazzák alul a húspiacon. De a projekt sikeres lesz, és a pénz ezerszerese gyűlik össze, így szeretett barátjuk emlékét nemcsak egy kanapé, hanem a kórház egy (az összegyűlt pénzből épített) új részlegének egésze őrzi ezentúl.

Naptárlányok

Akkor ez most happy end? Egyértelműen nem, hiszen egyszerre sírunk és nevetünk. De talán felhívja a figyelmet korunk népbetegségére és a szűrővizsgálatok valamint a társadalmi összefogás fontosságára. Talán egy kicsit könnyebb lesz! – hangzott el az este bevezetőjében, de nem lett könnyebb. A rák, a gyilkos kór percenként szedi áldozatait, és a női összefogás ereje sem tudja megállítani azt. Elcukiskodhatunk a korhatár nélküli mókás színházi előadásokon, de ez a mélyebb mondanivalókon mit sem változat. A rák halálos betegség, és a női kishitűségből adódó elnyomás kortalan jelenségén változtatni kell. Higgyünk a női teremtőerő hatalmában, hiszen megfoghatatlan méretű energiákat képes mozgósítani.

Tim Firth: Naptárlányok

Fordította: Deres Péter

Chris: Hegyi Barbara mv.

Annie: Igó Éva mv.

Cora: Udvarias Anna

Jessie: Bede-Fazekas Anna

Ruth: Tóth Enikő

Celia: Soltész Bözse Jászai Mari-díjas

Marie: Benkő Nóra

Lady Cravenshire: Tóth Éva

John: Tahi József

Rod: Bede-Fazekas Szabolcs