Lassan ötven éve már, hogy a BBC műsorra tűzte a humort világszerte megújító sorozatát, a Monty Python repülő cirkuszát. Az egymásba sajátos lendülettel átúszó jelenetsorok olyan lehetetlennek tűnő képzettársításokat tartalmaztak, amelyek abszurditása új volt az akkori néző számára. Hatását a mai napig vastagon érezteti: olyan viszonyítási pont lett a szórakoztatóiparban, amelyhez nagyon sokan szeretnének hasonlítani. Ők általában éppen ezzel követik el a legnagyobb hibát, mert elfelejtik, hogy amíg ők pusztán szórakoztatni akarnak, addig Pythonék ennél minimum egy meglepetésnyivel mindig is többet akartak.

Na de mi köze mindehhez Braun Barna Folyóügyének Csáki Rita rendezésében? Direkt módon tulajdonképpen semmi, indirekt módon, részleteiben azonban nagyon is sok. Ott van például a szerkezeti felépítés: a #magyarvalóság jelenetei nem mindig kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz, inkább hasonló lazasággal úsznak át egymásba, mint ahogyan azt a Repülő cirkusz-sorozatban láthattuk. Ez itt elsősorban az ország talán legkisebb forgószínpadának köszönhető, amely a rajta elhelyezkedő válaszfal segítségével időnként egészen szellemes, jeleneteken belüli térelválasztási megoldásokat is megenged magának. A taxis-biciklis viszony ábrázolása ennek segítségével például kifejezetten vicces, az előadás vége felé pedig két telefonos fél beszélgetése - bár önmagában átlagosnak hatna - a helyzet csattanójából adódóan a lehető legpontosabb forma.

A Pythonékkal való összevethetőségről árulkodik az is, hogy a Folyóügy színészei is több figurát játszanak az előadás során, azt azonban, hogy magában a játékban mi igazán pythoni, nehéz lenne megfogalmazni. Ami látszik, hogy Málnai Zsuzsanna, Mérai Katalin, Jászberényi Gábor, Kathy Zsolt és Makray Gábor között speciálisan jól működik a színpadi kémia. Ebben a közegben a lehető legjobb értelemben vett ripacskodás a sajátos lendülettel társulva olyan minőséget hoz létre, amelyhez hasonlót itthon még nem láttunk, hiába néztünk-hallgattunk már több zseniális kabarégenerációt, a L’art pour l’art társulatot vagy akár a Krétakör Feketeországát.

A csupán egy pár jelenetben felbukkanó, ízléstelenül rekedt bohóc részben hasonló funkciót tölt be a Folyóügy világában, mint amit Pythonéknál a Terry Gilliam által megjelenített csirkés lovag. Ugyanakkor ebben a figurában foglalható össze az is, hogy miben más a Folyóügy, mint a Monty Python repülő cirkusza: amíg a csirkés lovag megjelenése rendszerint az adott jelenet végét jelenti, addig a bohóc itt a mélységes lepukkantságot szolgáló elemként átgyalogol egy vonaton játszódó jelenet kellős közepén. Amíg a Monty Python megtehette, hogy teljes indokolatlansággal gegként működtet figurákat a hatvanas évek végének egy tévéshow-jában, addig a Folyóügy egyetlen szereplőjének sem kegyelmez. Még a rekedt bohócnak sem. Ennek a gesztusnak nem csak a #magyarvalósághoz van köze, de némileg talán ahhoz is, hogy ma már újságírói közhelynek számít az abszurd valóság leírására a „mintha a Monty Python írta volna”-formula. Ahogyan közhelynek számít az is, hogy a valóság abszurditása már régesrég felülírt minden fiktív abszurditást. Ezzel a Folyóügy mind tisztában van, és érzékelteti is, olykor nem is annyira rejtett módon. Ilyen például a zene, amely a Télen nagyon hideg van kezdetű népdalra épül, vagy az előadásnak az a csekély, tartalmilag is összefüggő jelenetsora, amelynek a teljes sötétségben játszódó része már inkább egy Woody Allen-szerű, sokkal intimebb abszurditást idéz. Mindez azonban nemhogy nem kerül túlsúlyba, hanem olyan toleránsan simul bele az egyszerre meglepő és mulatságos groteszkbe, hogy esélyesen csak az veszi észre, aki akarja. A szórakoztató előadás mélyén tehát félelem és melankólia ül, és a legtöbb, amit ebben a környezetben tehet, hogy bevallja saját jelenlétét. Ezek az arányok pedig hűen tükrözik azt, amit magyar valóságnak hívhatunk. Így, különírva, valóban. Ez a Folyóügy meglepetése, amellyel úgy vált a Monty Python-féle humor méltó képviselőjévé, hogy közben nem pusztán epigonnak érezzük. És amely miatt egyértelműen sikerre van ítélve.

Braun Barna: Folyóügy

#magyarvalóság egy felvonásban 

Játsszák:
Málnai Zsuzsanna
Mérai Katalin
Jászberényi Gábor
Kathy Zsolt
Makray Gábor

Díszlet: Blero
Rendezte: Csáki Rita

Bemutató: 2017. szeptember 29.

RS9 Színház

Fotók: Olajos Ilka