PRAE.HU.: A tárlat címe az, hogy Terápia. Miért?

Nekem a rajz mindig is terápiás módszer volt. Amikor felgyülemlik bennem a sok-sok érzelem, gondolat a világról, a velem történtekről, az élményeimet sokkal inkább kirajzolom magamból, mint kibeszélem. Az utóbbi időben egészségi problémáim voltak, a szemem elromlott, már gyógyulgatok. A gyógyszer segít, de úgy éreztem, hogy ki kell magamból rajzolni a gyógyulás folyamatát. Korábban nagyon vékony, 01-es vonallal rajzoltam, ilyenek például a kiállított régebbi rajzaim, az "Újhelyi hegyek", az "Anya virágai". Mostani látásommal ezeket nem tudnám megcsinálni, azért tértem át a vastagabb vonalakra. Mindenem a rajz, nem akarom feladni.

PRAE.HU.: A Neuropathia és a Retinapathia című grafikák újak, ezek hogyan készültek?

Elkértem az orvosoktól a felvételeket, rétegfotókat a szememről és a gerincemről. A "Retinapathia I.-II." képeken látható a jobbszemem és a balszemem gyógyulási folyamata, amilyen volt, és most éppen milyen. A "Neuropathia" a gerincemről készült, ott hála Istennek nem találtak elváltozást. Szépen-lassan alakulok. Remélem, még jobb lesz.  Egy pályázatra kezdtem készíteni XI. kerületi épületekről egyszerűbb vonalas grafikákat, ebből nőtte ki magát a kiállított "Szubjektív Budapest" című munka, amelyen vannak olyan részletek, amiket májusban rajzoltam, meg olyanok, amiket augusztusban. Nem tudok ugyanolyan részletesen rajzolni, mint egy éve, de ezeken is látom, hogy javult a szemem, májustól augusztusig is.

PRAE.HU.: Feltűnik, hogy munkáid többnyire fekete-fehérek.

A monokróm munka hozzám mindig közelebb állt. Ha használok színt, akkor se nagyon tarkán, egy vagy két színt hasonló árnyalatban. Nem szeretek festeni. A "Macskák" színesek, de azt is pasztellesebb, hasonló árnyalatú színekkel próbáltam megoldani. A vászonképeken fekete és piros színt használtam a fehér alapozásra. Az "Egy köteg virág" printen például, a színes, tarka virágcsokorra húzott eredeti fehér tussal megrajzolt grafika tompítja annak színességét. Ha egymás mellett van az eredeti grafika és a számítógépes feldolgozás, nekem jobban tetszik a fehér rajz, mint a színes.

PRAE.HU.: Vajon miért?

Ez így van. Rajzolni szeretek inkább, mint festeni. Rajzolni éles, határozott vonalakban, nem foltokban. Amikor történik velem valami és még nincsenek szavak, nem tudom szavakba önteni, akkor "kirajzolom". Édesanyám mesélte, hogy ez kiskoromtól kezdve így van. Ő nagyon jól ismer, csak ránéz a rajzaimra és érti, mi zajlik bennem. Többször előfordult a párkapcsolataimban is, hogy valami érzést nem tudtam megfejteni, aztán leültem és kirajzoltam magamból, így letisztázódnak a dolgok. Az is fura, hogy a rajzot, a végeredményt nem szeretem otthon kirakni. Most, hogy a kiállításon kint vannak, nagyon örülök neki, de nekem nem a végeredmény a fontos, hanem a folyamat. Órákat, napokat, heteket ülök egy rajzon és kirajzolom magamból az érzéseket, gondolatokat, ez is terápia. Amikor kész, ott a rajz, a folyamat vetülete, de nekem maga a folyamat fontosabb.

PRAE.HU.: Korábban fényrajzokat is készítettél, azok hogyan alakultak?

Sűrű vékony vonalakkal rajzoltam a főiskolán, akkor még a 01-es csőtollas korszakom volt, és szerették volna a tanárok, ha adok ennek valami pluszt, hogy ne „csak” tusrajzok legyenek, hanem legyen bennük még valami, ami feldobja. Sokat kísérleteztem, karcoltam plexilapra, próbáltuk egymásra tenni az áttetsző grafikákat. Mészáros Márta konzulensemmel egyszer csak eszünkbe jutott, mi lenne, ha kilyukasztgatnánk a rajzokat és a megrajzolt papírt hátulról megvilágítanánk. Azt szívesen csinálnám tovább, alakítgatnám még, nagyon izgalmas volt, főleg a technikai része, hogy milyen világítást, hogyan rakok mögé. Ha például nem is látod a rajzot, mert sötét térben van, csak a fény jön át rajta, messziről csak a kis fénypöttyök látszanak, ha közelebb mész, láthatod az aprólékosan kidolgozott rajzot is. Teljesen különböző a hatás.

PRAE.HU.: Képeiden lenyűgöző a kidolgozottság, az, hogy sok vonalból, apró részletből épül fel. Hogyan dolgozol?

Van valami kép a fejemben arról, hogy nagyjából mit szeretnék, de hogy a végeredmény pontosan milyen lesz, nem tudom. Amikor úgy érzem, most már nem tennék hozzá semmit, abbahagyom. Az egész felületet kezelem. Nem is tudok úgy rajzolni, hogy egyik saroktól elindulok a másikig, és közben alakul. Már az elején, amikor felvázolom pár vonallal, az egészet próbálom kezelni. Rákóczi Gizella festőművészhez jártam gimis koromban, ő tanított minket úgy rajzolni, hogy az egészet fejleszd, szépen, folyamatosan és a vázlatból hozd ki a maximumot. Nem tudom, nehezebb-e, de egységesebb. Elkészítem a vázlatot, utána megrajzolom a nagyobb vonalakat mindenhol, úgy haladok az egyre kisebb felé, és akkor az egész felületen egyre részletesebb, egyre gazdagabb lesz a rajz.

PRAE.HU.: Nagyon tetszenek az Újhelyi hegyek. Ilyen lehet egy hegy belülről?

Pontosan, akár földrétegekként is föl lehet fogni. Ezeket a mikro-, makro-világokat imádom! Nagyon érdekelnek, nagyon izgalmas téma, milyen a föld belső szerkezete, rétegződése.

PRAE.HU.: Ugyanígy, kicsi részletekből épül fel egy növény, egy emberi test...

Igen, ugyanígy, a sok pici apróból a nagy. Rengeteg ilyen képet szoktam nézni, például várandós nők röntgenfelvételeit, anatómiai felvételeket, mikrofelvételeket növényekről – imádom! Látható a kiállításon az "Egy másik nő I.-II.-III.", abban a folyamatot próbáltam ábrázolni. A női alak már a főiskolán is érdekelt, akkor kezdtem rajzolni, és azt vettem észre, hogy mindig változik. Érdekes, hogy hogyan láttam 18-20 évesen a női testet, és hogy rajzolom meg most, lassan 30 felé haladva. Nagyon más. Mindig alakul az ember vizuális nyelve, ahogy rajzol, érdekes, hogy miből, mi lesz. Az "Anya virágait" négy-öt éve még tiszta vonalakkal rajzoltam, akkor kezdtem a párhuzamos, és a sokvonalas rajzolást. Az a folyamat eleje. A három nő, ami három évvel később készült már nagyon sűrűn telerajzolt, tömörebb munka. Most hogy a szemem romlott, nem tudnám ilyen részletességgel kidolgozni a grafikákat. A léptékváltás eredménye a három vászonképem, a "Retinapathia I.-II." és a "Neuropathia."

PRAE.HU.: Az "Újhelyi hegyekről" azért annyit érdemes elmondanom, hogy ezek a sátoraljaújhelyi hegyek. Ebben a szép zempléni városkában él nagymamád és költő nagybátyád, Bodnár László. Az ő versesköteteit illusztrálod. Ez mennyiben másfajta feladat?

Teljesen más munka, egyrészt alkalmazott jellegű rajzolás, másrészt könyvbe való, kisebb méretű rajzokat kell készíteni. Valami alá kell magam rendelnem. De a vershez hozzá is rakok, mert az illusztráció hozzá is ad egy másik megközelítést, asszociációt. Elolvasom a verseket, és ami bennem felmerül, vagy kép megjelenik, megbeszéljük. Ő elmondja, mit szeretne, mit változtassak esetleg – de neki mindig tetszik, amit csinálok.

PRAE.HU.: Manapság az illusztráció nagy divat, a vizualitás például a gyerekkönyveknél egyre fontosabb.

Meg a felnőtt színezőknek is nagy divatja van, nagyon sokan szeretik. Elnézem, ahogy – a tizenöt éves fiatal lánytól kezdve a nyugdíjas néniig – ülnek és színeznek, satíroznak. Ez is terápia, mert közben nem a mindennapi dolgokkal foglalkoznak. Szívesen rajzolnék több ilyen grafikát. Már készítettem néhányat, és ezekből a Néprajzi Múzeum óriásszínezőt készített, amit különböző szabadtéri rendezvényeken használtak a látogatók nagy örömére.

PRAE.HU.: Főiskolai tanulmányaidat a Budapesti Kommunikációs Főiskola művészeti karán végezted, képi ábrázolás szakon. Szíj Kamilla és Mészáros Márta művészete inspirált – mégis, gondolom, egy tanítvány kinő a mester mellől. Érdekelne, milyen egy ilyen kapcsolat?

Nagyon jó! Mészáros Márta nagyon inspiráló, rengeteg mindent tud a kortársakról. Beszéltünk például a diplomamunkámmal kapcsolatban a tusrajzokról és nagyon sok megoldás jutott eszébe. Kísérletező, fotózik, grafikái vannak, nagyon sokféle dologgal foglalkozik. A mindennapokban is, segített, meghallgatott, találkoztunk, beszélgettünk. Szíj Kamillának a grafikáit is nagyon szeretem, őróla írtam a szakdolgozatomat. Akkor sokat találkoztunk és beszélgettünk a munkáiról, és rendkívül nagy hatással volt rám. Láttam a falakon a műveit, amin éppen dolgozott, a hatalmas asztalon a rajzot, a szuper kihúzó szekrényben a munkáit.

PRAE.HU.: Édesanyád régész. Ez is biztosan hatott rád.

Persze, hogy hatott! Amiket a régészek előástak a földből, azokat anya lerajzolta kiadványokba, könyvekbe, dolgozatokba. Órákat ült az asztalnál és  01-es, 02-es, 03-as csőtollal rajzolta a cserepeket, ékszereket, eszközöket, árnyékolva, pontozva. Ezeket már kicsi korom óta láttam. Édesapám pedig épületgépész, ő is rajzol, szabad kézzel, hatalmas rajzokat. Iszonyatosan egyenes vonalakat tud húzni.

PRAE.HU.: Mik a terveid?

Most a Néprajzi Múzeumban vagyok a Kommunikációs Főosztályon archivátor, és információs szolgálatot látok el. Szabadidőmben rajzolok. Azt szeretem, ha leülök és tudok rajzolni minimum négy-öt órát, de ha lehet inkább nyolcat, tízet. Erre leginkább hétvégén kerül sor, mert a nap végén, amikor hazamegyek a munkából, nincs lelki energiám hozzá. Sokszor, amikor a barátom hajnalban megy dolgozni, felkelek vele és rajzolok, ameddig csend, nyugalom van, két, két és fél órát. A legjobb dolog a világon hajnalban rajzolni: még alszik a város, jön fel a nap! Szívesen tanítanék rajzolni kicsiket, és belevinném a tanításba a rajzterápiás módszereket, és annak szemléletet, hogy ne csak fejlesszük a gyerekeket, hanem a rajz adta lehetőségekkel segítsünk is rajtuk. A jelnyelv elsajátítását is elkezdtem és folytatnám is szívesen, akár jeltolmács szintig. Siket és hallássérült gyerekeknek rajzot tanítani, az egy nagy álmom! Oda aztán be lehet vinni a rajzterápiát. Az nagyon jó lenne. Ezt szeretném nagyon. Meg rajzolni.

A művekről készült képeket Major Gábor Sándor jegyzi.