színház
A bejáratnál kifeszített üdvözlő molinón csillagok, űrhajók, rakéták mutatják, hogy a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis szellemisége nyomokban tartalmazza az egykori szigorúan titkos katonai rakétabázisét – mindkettő kísérleti terep, és határ a csillagos ég. A stílszerűen terepmintás Tourinform épületénél veszünk jegyeket, az eső elered. Útjelzőnyilak igazítanak el, hol vannak a helyszínek: Black hole, Red dwarf, MIR, Earth. Halló, itt a Föld! Első élményként két sárban dagonyázó vietnámi csüngőhasú malacot látunk, egyelőre ketrec mögött vannak, később elvegyülnek az emberek közt – vicceskedve mondhatnám, hogy tényleg multikulturális helyre jöttünk.
Sietnünk kell, ha nem akarjuk lekésni Bán János produkcióját. A Színészautomata egy üvegkocka, ahol a művész öt percekre előtűnik, hogy szólójelenetekkel mulattassa a publikumot. Az automata úgy működik, hogy néző ötforintost dob be, kiválasztja a kocka elején lévő piktogramok közül, mit szeretne látni (szív, zászló, virág, halálfej stb.), megnyomja a megfelelő gombot, mire kijön Bán, akinek mikrofonon bemondja, hogy mit jelent szerinte a kiválasztott kép. Következik a jelenet, aztán a taps, végül a fizető néző kézfogással gratulál a színésznek a „gratulálólyukon” át. A halálfej megnyomása után Hamlet nagyjelenetének sajátos, humoros feldolgozását kapjuk, méltán jár érte gratulációnk.
Ha megéhezünk, töki pompost, azaz kenyérlángost veszünk a büfében. Mindenki töki pompost eszik, amerre csak nézünk, többen az esernyőjükkel küzdenek közben. Hozzá a sört és szörpöt a fesztivál logójával díszített műanyagpoharakból isszuk, rajta az esemény jelmondata: „Közelebb a csillagokhoz.”
Bohócok jönnek oda hozzánk, kurjongatnak, hívogatnak, hogy menjünk velük a MIR-re. Utólag megnézve a programfüzetet kiderült, hogy csehek, nem szovjetek. Nevük: Hombres. Az állomáson kis műsort adnak, a közönség sorából kérnek fel három vállalkozó kedvű jelentkezőt, egy lányt és két fiatalembert, hogy a nyelvi nehézségekre fittyet hányva, tanuljanak be és játsszanak el egy rövid szerelmes sztorit. Vicces a bohóc, az amatőrök lelkesek. Tetszenek a cseh vándorszínészek: lazák, bájosak, és úgy közönségesek, hogy azért mégsem. Terepszínre festett furgonjuk a sarkokon négy gyertyával jelzett színpad mellett parkol, tapsért meghajló primadonna bábfigurája ékesíti az oldalát.
Gyerekek is vannak. Gyerekprogramok is voltak. Egy vendég meséli, hogy látta a Gólemesét a Black Hole támaszponton. Elmondása szerint a zsidó mesejáték óvodásoknak és kisiskolásoknak mutat be megindító történeteket gyereknyelven, melyeket Gólem mondája fog össze. A zsidó népmeséket interaktív módon, sok zenével adják elő, cél, hogy megismertessék a legfiatalabbakat a zsidó hagyományokkal, ám felnőttek számára is élvezetes program.
Az „esőnapot” a Stolen Language című előadással zárjuk (a Red Dwarf állomáson), melyben az alkotók arra keresik a választ, hogy mi a fontosabb, a szerelem vagy Közép-Európa jövője. Míg a Kepler űrállomáson kialakított kertmoziban a Szexmisszió című lengyel film megy, mi hazafelé tartunk – mondanám, hogy fénysebességgel, de arra még várni kell.
Remek ötlet ez az évenkénti kempingezős, táborozós, kötetlen nemzetközi színházi happening. A különleges helyszín rendhagyó, szürreális kontextusba helyezi a színjátszást, ráadásul jó alkalom megismerni a kelet-közép-európai országok társulatait (innen eredhet a programsorozat elnevezése). Ha jövőre a szervezők a rosszidőre is felkészülnek, és a számok közti átkötések gördülékenyebbek lesznek, a Y.EAST fényes csillag lehet a hazai színházi világ egén.
Y.EAST
Zsámbéki Színházi Bázis
2017. szeptember 2.
Fotó: Kiss Annamária