PRAE. HU: Két kitűnő költőnk, Lackfi János és Vörös István az Apám kakasa címmel jegyzett versátiratai óta vált legendás szerzőpárossá. Tavaly ősszel jelent meg újabb közös kötetük, a Csavard fel a szöveget!, amelyben 52 sláger szövegének átiratát közlik. Ismert szövegek kifacsarása építőtáborok fő mutatványa szokott lenni, itt viszont költői eszközök bevetésével dolgoztatok. Hogyan és miért?

Lackfi János: A slágerek a ma költészete. Legalábbis a köznapi használatban azt a feladatot töltik be, mint a versek. Melyeket egyébként sokáig csakis énekeltek. Vagyis a sláger vigasztalást nyújt, lelki társaságot, együttérzést, ráismerést, felfrissülést. Egyszerre van meg benne egy ismerős, saját lelkiállapot megfogalmazása, és valaki másnak a sajátos nézőpontja. Márpedig e kettő kell egy vershez is. És ezek a mai-tegnapi, népszerű dalok annyira belénk ivódtak, hogy úgy éreztük, érdemes kitölteni formájukat tömény költői tartalommal, sorsokkal, történetekkel, sűrű szövegekkel.

Vörös István: A játék és a szórakozás kedvéért. A vers játék és szórakozás, csak ezt sok nemes és patetikus dolog maga alá temette. A patetikus verseszményt szeretnénk feledtetni, hogy valóban népszerű szövegekhez kanyarodunk vissza, melyekben megdöbbentő energia rejtőzik. A nemes verseszményre viszont szükség van, de mi most ezt is félretettük. Inkább életes ez az anyag.

PRAE. HU: Minek alapján válogattatok, mi lesz átírásra érdemes?

L. J. : Ösztönösen keresgéltünk, de próbáltunk minél több zenei birodalomból meríteni a beattől a klasszikus popig, rockig, bluesig, alterig. Ez afféle remix lett, mely csurog a rádióból végtelenítve, hosszú fekete haj, miért hagytuk, hogy így legyen, állj, vagy lövök, szomorú szamuráj, az is bolond, aki sír, egy őrjítő bombanő. Mintha több buli hangzavara ömlene össze egy lichthofba, olyan sokféle anyagot szerettünk volna. A közös pont az volt, hogy nagyon ismert, sokakban benne élő dalokat szedjünk össze.

V. I. : Röpültek a javaslatok, amolyan jazz volt ez. Improvizáció. Nem volt koncepciónk. És ehhez sikerült is tartani magunkat. Sem a legjobb számok, sem a legjobb szövegek összeszedése nem volt a célunk. De a kiindulószövegnek, és ezt akkor is bevallottuk, ha örültünk egyes esetekben neki, ha nem, fejből ismerősnek kellett lennie.

PRAE. HU: A slágerekben ezrek és ezrek álmai sűrűsödnek. Dalszöveg és irodalom – ez konferenciák témája is mostanában, Bob Dylan irodalmi Nobel-díja óta különösen fény vetül a kérdésre. Mi a véleményetek erről?

L. J. : Ha komoly volt, akkor oké, de viccnek azért durva. Egyfelől fontos jelzés, hogy nem csak magaskultúra létezik, hogy mélyen belénk égnek olyan művek, melyek másféle igénnyel születtek. Másfelől ha évi tíz Nobel lenne irodalomból, elférne egy-két játékosabb felvetés, így viszont talán merész húzás volt. Bár persze akadt vérmes kultúrtudor, aki elküldte halál farába a világot, mert igenis Dylan a huszadik század legjobb költője, csak bunkók vagyunk, és nem tudunk elég jól angolul.

V. I. : Nem történt baj ezzel a díjjal, de lehetett volna 16-ban is írónak adni, bőven lett volna arra érdemes, akinek ez fontosabb, akit magát is nem ejt zavarba ez az elismerés. Pl. Nádas Péter Nobel-díjával nagyon adós a bizottság már jó ideje.

PRAE. HU: A slágerekben a dallam és a szöveg szervesen összeforrt évtizedek alatt, hogy csak néhány átiratcímet említsek (lehet találgatni, mi volt az eredeti!) Szeretkezés meg nem is, Varrasd fel magad, Szóljon hangosan a gyomrom, Most nyúlik nyálasan, Eldobott hamburgerdoboz, különös bácsi – hogy lehet ezeket szétírni, újragondolni?

L. J. : A nyelv sokértelműsége dobja fel a magas labdákat. Ki nem futott még bele "bikicsunáj"-szerű félrehallásokba? Levelet kaptam, lájf, szeretem a bőrönd illatát, főleg éjjel, a zombibusz tetején. Árpád feleségét meg Pehelynek hívták, ugye, ő Árpádné, Pehely! Az ilyen jelentésmódosulásokat megnyergelve aztán teljesen új témakörök szólalnak meg. Limbó-hintó helyett a metrón kapaszkodunk, hamvadó cigarettavég helyett kiürült hamburgerdobozt sodor a szél, a menzán pedig szóljon hangosan a gyomrom.

V. I. : Ezeket ne lehetne? Hiszen épp arról van szó, hogy az ilyesmi egyidőben közkeletű szórakozás volt építőtáborokban. Arra vigyáztunk, hogy az eredmény olvasva is érdekes versszöveg legyen.

PRAE. HU: A szövegek elemzését nyilván elvégzik majd az irodalomtörténészek, nagyon is érdekelne, mit írnak majd! Az átiratokat olvasva az az érzésem, hogy mindegyikben van egy kis egzisztenciális mélabú – ennyit változott volna a mai ember életérzése?

L. J. : A sokszor idealizáló, giccsbe hajló slágerhangulatnak jó kontrasztanyaga az utcai valóság. Van itt minden, mindenki! Kegyetlen yuppie nyolc óra offisz, két óra bowling, pénzért kis kupakolás után. Megyei focibajnokságban győztes tél. Röpcsivel odafenn keringő gazdagember fiacskája. Tanyáról kitörni próbáló srác, pénzért fiatalka nőt vásárló papi. Fénymásoló ritmusára zakatoló irodai szerelem. Ha tetszik, társadalmi látlelet, de lehet, hogy csak nem hunytuk be szemünket a való világban járva.

V. I. : Igen, ez erősen kortükröző kötet. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmi is kicsúszik a tollam (tollunk) alól. Részemről mindig a realista elmélet legunalmasabb dogmájának gondoltam a valóságábrázolást. És most tessék. Beszüremkedik.

PRAE. HU: Milyen szempontok alapján választottátok ki a műsorban elhangzó dalokat?

V. I. : Ezt célszerű volt a zenészekre bízni.

Kérdések az előadóművészekhez

PRAE.HU.: Szécsi Pál slágerét, a Gedeon bácsit adod elő a koncerten, ám ebből most Lackfi János átiratában „Különös bácsi” lett… Miért ezt választottad?

Szávai Viktória: Kaptam egy listát a dalokról, és valahogy elsőre egyértelműen a Különös bácsi ragadott meg, mert ez egy nagyon kemény szöveg, pláne erre a dalra ráültetve. Már kissé morbidnak mondanám a témaválasztást, éppen ezért nagyon izgalmas kihívás. A többi dal átirata között van néhány nagyon szellemes, de nekem inkább azok a szövegek tetszenek, amik egy kicsit kibelezik a műfajt.

PRAE.HU.: Lesz valami kis játék a színpadon?

Sz. V.: Most próbálunk először. Kíváncsian várom, mit hoz ez az alkalom, és merrefelé kezdünk el gondolkodni a zenészekkel.

PRAE.HU.: Mennyire nehéz a szöveget memorizálni?

Sz. V.: Annyiban szerencsém van, hogy az eredeti, Szécsi Pál dal szövege nincs annyira benne a fülemben. Gyerekkoromban maximum a refrént hallottam, hiszen azt boldog-boldogtalan ismeri, de a verzéket hál’ istennek nem kellett sztornózni az agyamból. Nekem csak annyi a dolgom, hogy megtanuljam a Lackfi-szöveget.

PRAE. HU: Két dalt énekelsz a koncerten, az egyik Nem vagyok én pióca (Lackfi – ad notam Nem vagyok én apáca), a másik: Most nyúlik nyálasan (Lackfi – ad notam Most múlik csendesen).  Miért éppen ezeket választottad?

Létay Dóra: Lackfi Jánost a Kreatív Marczi írás-kurzusról ismerem, jártam hozzá egy évig, és nagyon szerettem. Sokat tanultam tőle, például arról, hogy mitől lesz egy szövegnek humora. A slágerszövegek esetében Vörös István és ő nem paródiákat írtak, bár kétségtelenül hajaz Karinthy Így írtok ti! kötetére a Csavard fel a szöveget! Mégis új világokat, teljesen újraértelmezett dalokat alkottak ők ketten. A Nem vagyok én pióca egy magánnyomozónő akciójára épül, aki a feleség megbízásából követi a hűtlen férfit – közben beleszeret. A Most nyúlik nyálasan a Quimby óriási slágerének átirata, egy elengedés története a kozmikus rágógumivá változás ígéretével. Ezt a szöveget viszonylag nehéz volt megtanulni, mivel az eredeti Most múlik pontosant öt éven át énekeltem a Vízkereszt című előadásban a Centrál Színházban, amelyben élőben játszott velünk a Quimby. A Clavis Irodalmi Ügynökség ötlete által a ’kettő az egyben’ valósul meg kulturális szinten. Népszerű slágereket hallhatnak a nézők újszerű (és nagyon szellemes) szövegekkel. Nagy kedvvel és energiával készülünk a szombat estére a Pankastic! zenekarral együtt.

PRAE.HU.: Hogyan készültök a koncertre?

Pálmai Panka: Nagyon érdekes erre a műsorra készülni, elsősorban nehéz. Azért nehéz, mert az adott slágert, amit már nagyon sokszor hallottunk és már belénk ivódott mind a dallama, mind a hozzá tartozó szövege, az új szöveggel új köntösbe kell áthelyeznünk úgy, hogy mások számára is érthető és élvezhető legyen. A legfontosabb, hogy értsék a szövegeket, Lackfi János és Vörös István átiratait. Másodsorban egy izgalmas kaland is, mert kihívás a dalokat a zenekarunk által képviselt djangopop stílusba áthangszerelni, ami a francia manouche swing elegyedése a magyar popzenével, könnyedebb dallamokkal, szövegekkel – erre a stílusra próbáljuk ráhúzni a koncerten elhangzó dalokat. Tehát zeneileg is át kell hangolni a slágereket és a szöveget is érthetően kell előadni ahhoz, hogy a közönség számára élvezhető legyen. A kapolcsi koncerten már érezhető volt, hogy van, ami azonnal működik és értik az emberek, de van, amin még dolgoznunk kell a próbák folyamán, hogy a nagy bemutatón minden érthető legyen, és vegye a közönség.

PRAE.HU.: A József Attila Színházban egy kétszer 45 perces műsorotok lesz. A vendégművészeken kívül te énekeled a legtöbb számot. Melyik a kedvenced?

P. P.: A Különös bácsi, amit Szávai Viktória énekel a koncerten, ez volt az egyik első, amit feldolgoztunk, és már a Lackfi-Vörös: Csavard fel a szöveget! könyvbemutatóján előadtuk. Nagyon szeretem még az Office dal-t, ez a Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés átirata, és kedvencem a Vadliba, ami a KFT együttes Afrika című számnak az átírt változata. Van komolyabb hangvételű dal is, ilyen a Nyolc és fél, Vörös István átirata. Az eredeti szöveg József Attila A hetedik című verse, amelyet a Hobo Blues Band vitt rockszínpadra. Ez nem vicces átdolgozás, jóval mélyebb, nehéz is előadni, mert én ezt a József Attila verset kívülről tudom már gyerekkorom óta. Folyamatosan az megy a fejemben és nehéz az új szöveget megtanulni hozzá.

(Lackfi János fotóját Raffay Zsófia készítette)

Csavard fel a szöveget! Lackfi János és Vörös István slágerszöveg átirataiból

Pancastic! Koncert

Vendég előadók: Fehér Anna, Létay Dóra, Szávai Viktória

József Attila Színház

2017. szeptember 9-én 20 órakor