A Janáček színháztól nem messze áll egy emlékmű: már messziről láttam, hogy a Jótündér emlékműve. Illetve a Jóboszorkányé az Óz meséből. A varázspálcából találtam ki: hosszú rúd van a kezében, a végén ötágú csillaggal, ahogy azt a mesefilmekben láttuk. Volt csalódás, amikor kiderült, hogy egyenruha és rohamsisak van rajta, a nyakában dobtáras Kalasnyikov géppisztoly, a kezében zászló – a jóhiszemű embereket a csillagban végződő zászlórúd téveszti meg.

A feleségem azt mesélte, hogy egyszer, még kamasz korában a szülővárosának a színházában az előadás végén felugrott és állva tapsolt, de visszanyomták a székébe, hogy tessék rendesen viselkedni. Nos, itt a csehek felállva tapsolnak, és nekünk is jól esett felállva tapsolni.

Az Ukrán PEN Club meghívására mentem – szolidaritási út külföldi írók, újságírók, szerkesztők, elemzők számára, 2024. november 4-8. Rajtam kívül egy magyar volt a csoportban, Takácsy Dorka, Oroszország-szakértő; mint kiderült: képzett, gyors, okos és felkészült. Öt szlovák kollégával voltunk, később észt írók, fordítók és szerkesztők is jöttek.