prae.hu

 
portfóliók:
Szűrt reál
Matusz Endre

nyomtatásnyomtatható változat
ajánlásportfólióelem ajánlása
szólj hozzászólj hozzá!
Megosztásmegosztás  Megosztás
írok a szerzőnekírok a szerzőnek
_
Sütött hegyoldal vagyok melletted, hunyorogva nézem, ahogy közeledsz, kezedben a csákánnyal. Szél rezzenti a fák leveleit, ahogy végiggondolom, mennyire felemás ez a mostani helyzet. Bányászni jössz vagy csak friss tüdejű turistaként - ez a döntés tűnik a legfontosabbnak innen, az üregeimből nézve. Ha ki akarsz termelni valamit, keresztülásol a sokféle kőzeten, nos ez nekem jó: elkészülhet a végén - mondjuk - egy gyűrű vagy egy nyaklánc, amely ugyanannyira lesz a tiéd, mint amennyire most az enyém. Vagy inkább csak sétálnál, pokrócon ennél rajtam? Jól nekivetném hátamat ismerős fenekednek, s úgy fülelnék: mikor ér el szádhoz a szőlő, hogyan szakkantod le hatalmas fogaiddal a beérett szemeket, hogy tűnjenek el egymás után hátul a...

Minderre sötétség támad. Kijön valaki a fürdőszobából, egy pillantásig túlvilági, szikrázó háttér övezi. Sosem ismerem fel, mert én már alszom, fenn a lombok között: fatörzsekbe gyűrűzöm az őszt.

Felülsz a pokrócon, félig hunyt szemmel körbenézel, és lassan elindulsz felfelé. Hm, valamikor ideérsz. Árnyat szóró gyertyafénynél tanulmányozod, mi mindent álmodtam, amíg elvoltál. Nézed, csak nézed a halvány barlangrajzokat, azután végigsimítasz rajtam a zegzugos falon.

1997.szept.24.