Kilátó
madár szállt el vagy csak leesett valami
szaladok a korláthoz
utánakapok az odébb libbenő
kis semminek

Delírium
kitaláltalak, máris ott ültél
az üveg mögött, kértél tán, ne igyak
belőled, csak magamból, mindig magamból

Mindennek van vége
ahol a végek összefutnak
ott fekszem én fűszált rágva
s belőlem kezdődik a föld

Felhők
egyiket arcomra kenem
a másik szép öledben végzi
harmadikból karikát fújsz
a többi estbe feketedve
összebújik, a tévét nézi

Meccs
minden csak háttér, ezerszínű pötty
üvölt a labda a sebzett réten
s oldalt somfordál a gól

Falióra
számol, számol, visszaszámol
mennyi van még, mennyi lesz
szívemre kattog a nesz

Gémkapcsok
teletűzdelem a bőröm: nehogy
elfelejtsem hozzád csatolni
a sok magamat magunkhoz

Álom a csókról
beláthatod, minden adott
számmal egyre a tiédet kutatom
nyálam terjed, szárad a huzaton

Varázsdoboz
kihúzom: hol benne vagy, hol nem
kihúzod: benn kellene lennem
hol vagyunk benn?

Buddha
valakiről mondták: iszik és vár
vár, hogy ihasson
iszik, hogy várhasson

Szóló
egyedül a gitáros, egyedül a gitár
két ottfelejtett szív
köréjük gyűlnek a hangok

Bevásárlandók
kíváncsiság, félelem
gyönyör, kb. 5 dkg hús
szétrobbanás (ha nincs, feloldódás)
bensőség

Koponya
sapka a fájdalom
cseppenként izzasztja belém
a környező halált

Rossz emlék
átnyúlik a jóba, mint egy
kérges, egykoron dobbanó daganat
mely fejfául ott marad

Elszigetelt dal
ha elalszom, kezdődik a nap
ha felkelek, lefekszem belül
s félálom csak a pillanat

Szinusz
egyenes vonal lennél mellettem
ha félek, hozzám simulsz
s vonzol ki a völgyből

Krém a vers
gyógyír ha megütnek-megölnek
átsegít az ajtózáron
vele csúszok a világon

Turista
megkérdezték, mit vinnék a Holdba?
ott hagynám a sápadt estéket
(mert) csak onnan lehetnek szépek

Fél nyolc
kócosan állok a reggel előtt
megöljelek? megöleljelek?
fényben áznak, buszra várnak a háztetők

Oroszlánketrec
fekszem a rácsok tövében
ki-be röppen a kismadár
egy ötletem, mely készül éppen

Vica versa
fölé hajolok, sok szirmom ránevet
levelekkel tépkedem a haját
szeret, nem szeret

Vendég
meddig marad, mikor megy már
késünk a szőnyegre huppan
összeszabdalt tudatunkban

Stuttgartban, padon, hanyatt
véreres emberek s rekedt fák között
nézed a hosszában dőlő előbbieket
s a széltében múló utóbbiakat

Szállás
hogyha alszol, mindegy mi vagy
jogodban áll elsiklani
afölött, ami vagy

Vonat-úton
tíz órán át nem ereszt
a csúszó álom jegyem kéri
… ki mondta ezt?

Ezüst ujjkörök
az idő bennem nagyra nőtt
egyre csak hozzám simulnak
állandó év-gyűrűk ők

Te
bog vagy, honnét utaim erednek
erdő, melyben mondatok a fák
egy kivágott, hozzám-ért világ

A múlt tengere
apálykor több partot, fövenyt enged
majd visszaűz természetembe
ahol halkan sziszeg a most

Kiegészítesz
a rím alá vonalas lap kell
a lendülethez 2/3 nitrogén
én egészítelek ki, én

Salzburg, Hauptbahnhof
odahúzták, megmutatták, továbbtolták
elúszott az újságos, a sportbolt
azt se érdekelték, aki ott volt

Hajnal hasad
részegen vagy nyűtten látod
hályog mögül lesel vissza
csak az Isten szeme tiszta

Szerelem-definíció I.
folyton elfeledteti szemed
hogy újra megnézzem: olyan-e
van-e benne még üzenet

Túl sok máz
arcára ily erővel mért rakta?
lelkére dobott esőkabátot
vagy tán szépsége fázik alatta

Az élet szűkülete
kisasszony, ha már így beszorultunk
maradjon, míg arra kérem
legyen a feleségem

Gulliver Bécsben
a polgárok nagy rántott szeletet
cipelnek a számhoz, majd a szökőkutat
felhörpintve tovább heverek
 

2000. május