A műszaki áruház egyik polcán akadtam rá a tetszetős kis készülékre. Két darabból állt, egy hűvös tapintású, ezüst kockából, mely elfért a tenyeremben, valamint a hozzá tartozó homlokpántból.

- Ha hinni lehet a leírásnak, nem mindennapi élményben lesz részem - lelkesedtem a pénztártól távozóban. De ha mégsem válna be, legfeljebb visszaváltom valami másra.

Alig vártam, hogy délután kipróbálhassam az új szerzeményt. Gondosan a fejemre illesztettem a homlokpántot. A két végén található apró korong előírásszerűen simult a halántékomhoz. Finom bizsergést éreztem, majd egy máshoz nem hasonlítható érzés kerített hatalmába.A tudatom mintha megtisztult volna minden felesleges tartalomtól, ugyanakkor hihetetlenül felerősödött a koncentrációm. Mindezt a legkisebb erőfeszítés nélkül értem el.

A felkínált menüből próbaképpen egy francia filozófust választottam. Alig néhány másodperc elteltével eddig ismeretlen, elsöprő áradat ragadott magával. A felismerés olyan eleven erővel hasított belém, mintha eredetileg is az enyém lett volna. Különös eszmefuttatások, a logika szabályait követő érvek és ellenérvek sorjáztak bennem anélkül, hogy másnapi teendőim, a jövő heti bevásárlás, munkahelyi előmenetelem vagy akár a könnyen emészthető előre gyártott hírmorzsák egy pillanatig is az eszembe ötlöttek volna. Mondhatom, felemelő tapasztalat volt.

- Hát, te meg mit csinálsz? Mindjárt kezdődik a műsor! – hallottam ekkor az ajtóból.

- Csak gondolkodom – feleltem fölényes pillantásától zavartan.

Tudtam mi jár a fejében.

– Gondolkodsz? – folytatta gúnyosan - Tehát abnormáls vagy.