• főoldal
• hírek

Az első igazán kánikulai napon az Országos Idegennyelvű Könyvtár adott otthont a „Kuba Magyarországon: irodalmi kapcsolatok fél évszázad távlatából” elnevezésű beszélgetésnek, mely a Kubai Nagykövetség és az OIK együttműködésével jött létre. A moderátor Dornbach Mária volt. A résztvevők: Dobos Éva, Gulyás András, Kutasy Mercédesz, Simor András és Tóth Éva. A falakon kubai szerigráfiák láthatóak, a terem hátuljában található tárolókban a könyvtár kubai íróktól fordított könyveiből szemezgethetünk. A díszterem teljesen megtelik, annyian kíváncsiak az eseményre. A beszélgetést Őexc. Soraya E. Álvarez Núnez asszony nyitja meg, hazánk kubai nagykövete.

Dornbach Mária először a próza és versfordítások egyensúlytalanságára utal, mely igazságtalanul ugyan, de e beszélgetés alatt is fennmarad. Alejo Carpentier az a kubai szerző, akinek egy regény kivételével az egész életműve olvasható magyarul. Az ő Földi királyság (Reino de este mundo) című regényéhez írott előszavában jelenik meg először az „amerikai csodás való”, mely azóta is az irodalmi diskurzus bevett fogalma. A regényt Gulyás András fordította le magyarra. Elmondja, hogy a Casa de las Américas kiadó hatvanas évekbeli nagypéldányszámú megjelentetései hogyan járultak hozzá, hogy a latin-amerikai irodalom az egész világon ismertté válhasson. Magyarországon Horányi Mátyás neve fémjelzi a nyitást a latin-amerikai kultúra felé. A politikai helyzetből adódóan Kuba volt a csatlakozási pont országunknak.

Tóth Éva folytatja Carpentier és a zene viszonyával, ő fordította ugyanis a Barokk zene és A hárfa és az árnyék című köteteket. Carpentier eredeti képzettségét tekintve zenész és építész volt, s ez megjelenik a művei szerkesztésében. A hárfa és az árnyék tipikus amerikai „felfedező” regény, ami Kolumbusz gyónásával fejeződik be. A pápa ugyanis egy, mind a két kontinensen univerzális szentet szeretne, és erre a feladatra Kolumbuszt gondolta, de megakad a szentté avatás folyamata. Carpentier végre nem európai nézőpontból beszél hazájáról, s ezzel is úttörő a saját kultúrájában.

Simor András megosztja velünk, hogy azért kezdett el spanyolul tanulni, mert olvasta Nicolás Guillén verseit Gáspár Endre fordításában (Keserű cukornád). Később, elsajátítván a nyelvet aztán ő is Guillén fordítója lett. Mint mondja, a mai napig, ha felidézi magában a verseket, Gáspár Endre fordításában jutnak eszébe, nem pedig spanyol eredetiben.

Dobos Éva az Aranykor című José Martí-kötet fordítója. Martí ezen munkája az ifjúságot célozza meg, eredetileg újságban jelentek meg a történelmi személyiségeket felvonultató történetek. Simor András az általa fordított José Martí verseskötetről, a Szabad versekről beszél, mely kétnyelvű kiadásban jelent meg. Martí megelőzte hazája irodalmi érdeklődését, hiszen már itt újra felfedezi a nagy spanyol barokk költőt, Góngorát. Virgilio Piñera, bár a rendszer ellenséges elemnek tekintette, és nem hagyta publikálni egy idő után, de fordítóként dolgozhatott. Ő fordította spanyolra Az ember tragédiájá-t, a francia fordítás felhasználásával. Aki a spanyol fordítás egybevetésében vele dolgozott, Tóth Éva; tőle tudjuk, hogy Piñera napi hat oldalt fordított minden egyes nap (kivéve versek esetében, mert akkor négy oldallal is beérte). Hazánkban Kutasy Mercédesz foglalkozik Piñera munkásságával, s ő elbeszélései fordítója is. Elmondja, hogy ő az abszurd színház atyja Kubában, de itthon még – fordítások hiányában – nem tudtunk megismerkedni műveivel (kivéve az Élektra Garrigó című darab a Kötélen a Niagara felett, Mai latin-amerikai drámák c. válogatáskötetből). Ez a színházi látásmód, az elsődleges vizualitás megjelenik elbeszéléseiben is. Kutasy másik kutatási témája Guillermo Cabrera Infante. Meg is kérdezik, gondolkozott-e magyarra fordításán. Sajnálattal kell megtudnunk, hogy ő az a szerző, akinek a művei leginkább a fordíthatatlanság kategóriájába tartoznak, a rengeteg nyelvi játéknak köszönhetően. A szerző azt mondja magáról, hogy ő nem is spanyolul ír, hanem kubaiul (sokszor fonetikus átírásban jelenik meg ez a beszédmód a könyveiben). Saját műveit vagy ő fordította angolra, vagy részt vett a saját fordításában (angolul is kiválóan ír).  Rajta kívül a „mocskos realizmus” két szerzőjét említik még, Juan Pedro Gutiérrezt, akinek három műve is olvasható magyarul, és Zoé Valdést, akitől épp Kutasy Mercédesz fordította az Apám lába című regényt. Ezekben a művekben fokozottan van jelen a test, de mindig valami másra, metafizikus dolgokra, vagy épp ezek teljes hiányára utal. Dornbach Mária felteszi a kérdést, hogy ki melyik szerzőt, művet hiányolja magyarul, de látszik, minden fordító óraszámra tudná sorolni kedvenceit. A bőség zavarában erre a kérdésre nem találunk választ, így hát programajánlókkal zárul az esemény. A Múzeumok Éjszakáján a Budapesti Történeti Múzeumban megrendezésre kerülő FiestArt eseményre invitálja a résztvevőket Kutasy Mercédesz, kicsiket és nagyokat, művészetre szomjazókat és szórakozásra vágyókat egyaránt. Valamint Menczel Gabriella hívja fel figyelmünket, a szinte minden évben megrendezésre kerülő Nemzetközi Hispanisztika Konferenciára, mely 2011-ben épp az OIK-ban lesz megtartva, s melynek témája a fantasztikus irodalom lesz. A beszélgetés után Cuba Libre várja a résztvevőket az aulában, ahol tovább folytathatjuk az eszmecserét a fordítókkal, és elmondhatjuk nekik, mi melyik könyveket szeretnénk végre magyarul olvasni. Kedves hispanisták, mikor irodalomra szomjazván betértek az OIK-ba, látogassátok meg a kiállított könyveket, a forró nyárhoz ugyan mi illene jobban, mint kubai irodalom?