Az elmúlt százötven év robbanásszerű urbanizációja Párizs szerkezetében és lakossága különböző rétegeinek elhelyezkedésében is gyorsabb, látványosabb átalakulások sorát indukálta, mint a megelőző évszázadok. Jelen írás a felkapott, elegáns környékek városon belüli elhelyezkedésének változásait követi végig a hausmanni nagy átalakításoktól kezdve napjainkig. A tárgyalt időszakban megfigyelhető a város szerkezetéből adódóan az elit negyedek folyamatos nyugati irányú eltolódása. 

Az ember talán hajlamos arra gondolni, hogy a gazdaságilag és politikailag látványosan erősödő Kína társadalma szinte változatlan az egypártrendszer béklyójában, és az államkapitalizmusba való átmenet pusztán a pártideológiát értelmezi újra. A látványos gazdasági teljesítmény mögött azonban mélyreható társadalmi változások is állnak. Csöndben és feltartóztathatatlanul zajlik egy jelentős átalakulás, átrétegződés, melyet új osztályok megjelenése kísér.

Szeretném, ha az első kerület testvérvárosa az ötödik kerület lehetne, mert akkor a vezetői elutazhatnának oda, és egy kellemes hétvégét eltöltve megismerhetnék az ottani vezetők tapasztalatait, hogyan lehet egy, a forgalomtól lerobbant területet élhető városi környezetté alakítani.

A magasabb jövedelem és több munkalehetőség reményében évente vidéki kínaiak milliói kelnek útra a nagyvárosok felé. Ennyi embert a leggyorsabban fejlődő gazdaság sem képes felszívni, ezért hihetetlen bürokratikus útvesztőkkel az állam továbbra is mesterséges gátat szab a betelepedésnek.

Megvan a technikája annak, hogy a hullámzó tengerfelszínén fennmaradjon az ember, nyújtott lábbal, a karokat kicsit oldalt téve, lebegve, a napba nézve. A hullám helyettesíthető a Gellért hullámfürdőjével, a lebegés szerelemmel. De nem kertelek, egy svájci épületről lesz szó.