Szemet gyönyörködtető kötet, mely a kortárs próza és költészet gyermekek számára íródott, vagy számukra is megközelíthetőnek ítélt alkotásaiból merít. Kiemelten fontos szerep jut a szövegekkel termékeny összhangba lépő képeknek is. Négy elismert illusztrátor és huszonhárom irodalmi szerző munkáit fogja egybe Lovász Andrea szerkesztésében az évszakhoz köthető antológia.

Az alábbiakban egy olyan tudományos kutatást mutatunk be, mely rámutat: ha a gyerekeknek többet mesélnek, jobb lesz a hangulatuk, kevesebbet hiányoznak az oviból, többet segítenek a szülőknek. A mesepszichológiai kutatást két pszichológus mutatja be.

Képregényt, és főként gyerekképregényt kiadni itthon kockázatos vállalkozás, ugyanis hiába szép a mű, ha a vásárló belenéz, és meglátja a szövegbuborékokat, már teszi is le. A képregényvásárlók leginkább a 20-30 éves értelmiségiek köréből kerülnek ki, a gyerekek közül sokan még csak nem is hallottak erről a műfajról.

Tavaly november végén rendezte meg a Tükröm-tükröm... A műfajok lélektana című kétnapos gyerekirodalmi konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és Ifjúsági Irodalom Kutatócsoportja (GYIIK), a Mesemúzeum és Meseműhely, valamint a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ), a Református Pedagógiai Intézet (RPI) és a Kaméleon Olvasóklub szakmai támogatásával. Az elhangzott előadások közül néhánynak a szövegét rövidített formában közzétesszük a prae.hu oldalán. Az alábbiakban Sándor Enikő mesterszakos hallgató (KRE BTK Irodalom- és Kultúratudomány MA) előadása olvasható.

Szemüvegtematikában gazdaságilag elég komoly potenciált jelentünk. Legyen az könyv, gyorstisztító kendő, és nem utolsó sorban maga az eszköz, amivel látunk. Családunk hattagú, jár hozzánk öt szemüveg. A legkisebb gyerek időnként felveszi a miénket, vagy kikönyörgi, ha vendégségbe indulunk, a napszemüvegét. Mert gáz kilógni a sorból.

Egyszerű és kényelmes dolog kiböffenteni egy kiscicát, kiskutyát, királylányt vagy királyfit, elnevezni a közhelyes bölcsességet tanulságnak, és máris kész a mese – legalábbis sokan így gondolják. Pedig csak egy kis odafigyelés, türelem és legfőképpen alázat kell egy jó meséhez, hogy levetkőzze a számító és hideg "családbarát" képmutatást és nem hogy merjen, hanem legyen pimasz és igenis varázsoljon el, hiszen végtére is ez a dolga.

Miért van az, hogy a rózsaszín kismalac a mesékben többnyire olyan idegesítően bugyuta, mégis imádjuk? Hibát hibára halmoz, akárcsak egy jóllakott óvodás, aki kibújik meleg gyerekszobájából. Annyiszor megijed, mégis elnézőek vagyunk. Talán mert annyira emlékeztet saját gyerek-pszichénkre? Persze ez a mostani malacunk sokkal szellemesebb lény, mint bármelyik jámbor, ám roppant unalmas medvebocs. Mert ez a kismalac dacol.

A sötéttől és az eltévedéstől minden gyerek fél. Hupp bagoly és Szuzi cica meséje arról szól, hogyan sikerül leküzdeni az efféle szorongásokat. Jill Tomlinson műveit pszichológusok is ajánlják a gyerekek félelmeinek kezelésére.

Matthew Dicks, avagy Matthew Green - a szerző mindkét nevet használja - tavaly megjelent regénye Jodi Picoult sikerkönyveinek sémáit variálja, csak éppen ifjúsági kontextusba átültetve. Picoult is problémás, beteg gyerekekről, családot megrázó tragédiákról ír, így nem véletlen, hogy az ő ajánlása található a borítón. Azonban Picoult könyvei nélkülözik a boldog befejezést, sokkal életszerűbben ábrázolják a tragédiát, emiatt a felnőtt kategóriába sorolhatók, míg Dicks regénye már a kiskamaszok számára is megfelelő olvasmány lehet.

Tavaly november végén rendezte meg a Tükröm-tükröm... A műfajok lélektana című kétnapos gyerekirodalmi konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és Ifjúsági Irodalom Kutatócsoportja (GYIIK), a Mesemúzeum és Meseműhely, valamint a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ), a Református Pedagógiai Intézet (RPI) és a Kaméleon Olvasóklub szakmai támogatásával. Az elhangzott előadások közül néhánynak a szövegét rövidített formában közzétesszük a prae.hu oldalán. Az alábbiakban Mirnics Zsuzsanna és Heincz Orsolya előadása olvasható.