Kertész Imrének igaza lett: ez a sláger a korban sokkal jobban szolgálja a pesti prolimítoszt, mint bármely régiekre hajazó munkásmars. A Járom az utam a kibontakozó jampikultusz részévé válik, ezt fütyölik a gyári fiúk a kemény meló után, amikor kimennek lógni egyet a haverokkal a gyéren megvilágított térre a langyos angyalföldi estében...

És Göncz Árpád hallja a börtönrácsokon át beszűrődő lánykahangot, és ahogy a Kovács Esztike naiv-játékosan felsikkant, hogy íjjjajj, úgy évezi ő a strandot, akkor Göncz Árpád nagyon elszomorodik. 

 "Én végülis megértem Pistát, / hogy a verse csapnivaló. / Ki-fenének is volna kedve / leszállni oly pokolkörökbe, / ahol jó vers bányászható" – magyarázza a költőnő, csak hogy egészen pontosan megértsük, hogyan ír verset az, aki úgy, ahogy a nyílt sebből folyik a vér.

A Nagy Imre-per a februári halasztás után az év nyarán folytatódik – a közéletbe természetesen nem jutnak ki napi hírek a szigorúan zárt tárgyalóteremben zajló drámáról. Ahogy a még évekig, egészen pontosan 1961. augusztus 28-ig tartó kivégzésekről sincs fogalma az utca emberének – az utca embere szép lassan hátradől és ráhagyja magát a konszolidáció első lágy hullámaira, az év slágerének szép dallamára. 

Nekitámaszkodom a cserépkályhának, hátrateszem a kezemet, nyitott tenyerem épp az ajtaja fölött ér a meleg csempékhez – a vasajtón átsugárzó forróság a lábaimat melegíti. Milyen jókat tud ez az Apa, nagyszerű. Most is egyszerre ugranak oda, felkapnak, rángatják rólam az izzó kontúrral olvadó gyapjúnadrágot ...

A malíciózus pletykák szerint nyilvánvalóan azért járhatott nyugatra, mert besúgó volt. Ha erről kérdezik, ő csak annyit mond: azért mehetett, mert tudták róla, hogy mindig haza is jön. 

Dalszöveg és helyzet oly élesen különbözik, hogy az már fáj... Latyi szívsajdító komédiázása így legalább egy sóhajnyi levegőt adhatott az ötvenes évek visszasötétülő nézőterén szorongó magyaroknak.

Putnoki legnagyobb slágerének neonrózsaszín címe és a dal keletkezési évszáma között igen erős a disszonancia: 1953-ból a legtöbb magyar embernek ugyancsak nehezére esne bármi szépre emlékezni.