Az Udinében évről évre szabadjára eresztett ázsiai filmdömping sodrásából ugyan mindig ki tud emelkedni néhány maradandó értékként kanonizálható alkotás, a féktelenül áramló mozgóképfolyamot leginkább a fel-felbukkanó kuriozitások és furcsaságok szabályokat nem ismerő keveredéseként írhatjuk le.

Úgy tetszik, mintha ott és akkor, izé – nincs élő teremtés, aki megmondhassa, mi volt ott. Úgy tetszik, mintha… mintha akkor, izé – de az ember futóbolond, ha meg akarja mondani, mi volt akkor. Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat, ember keze nem képes azt ízlelni, se nyelve felfogni, se szíve kimondani, miket láttam én.

Féléve, nagyjából havi rendszerességgel lehetünk közönsége egy olyan estnek, melyen egyszerre van jelen a színház, a költészet, a film, a humor és a politika, de még enni is kaphatunk. A Food Film Fighters a Gozsdu Manó Klub pincéjéből indult, jelenleg a Toldi Art mozi nagytermét tölti meg vendégeivel.

Május másodika, reggel fél nyolc, Monostori Erőd, Dunai Bástya. A kapun kilépve bágyadt napfény fogad és a távolból rákezdi egy kakukk. Számolni kezdem, vajon meddig él egy fesztivál? Tizennyolcszor mondja "kakukk", majd kis gondolkodás után hozzátesz még ötöt. Huszonhárom. Nem rossz, legalább még egyszer annyi ideig, mint ahány éves most. És a kakukkolás folytatódik, a madár hangja egyre közelebbről hallatszik.

Április 25-én a Művész moziban a nézők előtt is megjelent, és a 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon is fődíjas film premier előtti vetítését követő közönségtalálkozón mesélt arról, milyen volt a hátán cipelni egy nagyjátékfilmet, és miért nem szeret kiöltözni. A mindössze 19 éves Saskia Rosendahl a Lore címszereplőjeként már számos helyen elnyerte a szakma és a kritikusok tetszését.

A Titanic rendezte Budapest Horror Show után a 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon is számos vadiúj horrorfilmet láthattunk. Volt itt déli kísértettörténet díjnyertes filmzenével (Elbocsátó szép szavak), művészfilmes horror francia Argento-rajongóktól (Halovány), a Harry Brown ír-skót horror-verziója (Citadella), túlélőhorror-vígjáték kannibál finnekkel (Shopping Tour), tengeri szörnyes horrorkomédia részeges (és szintén ír) humorral (Csáposok), na meg a zseniális A ház az erdő mélyén ikerfilmjeként beharangozott meta-horror (Feloldozás).

A 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon több remek bűnügyi filmet láthatunk, melyek más-más módon közelítik meg a bűnözés jelenségét. A rapper Ben Drew (azaz Plan B) filmje, az iLL Manors – Rázós környék egy kétórás hip hop klipp, mely a gettó- és a gengszterfilm zsánereibe passzol, Johnnie To Drogháborúja egy újabb remek hongkongi akcióthriller, a Fejlövés pedig buddhista noir Thaiföldről.

Jafar Panahi Pardé című legújabb mukájának sajtóvetítése kedden, kilenc órakor kezdődött. Útközben a Berlinale Palast felé már láthatóak voltak az embernagyságú papír-Panahik, a fenti, címben idézett mondattal. A rendező ugyanis háziőrizetben van, de még ez sem akadályozta meg a (persze titkos) forgatásban.