Megy valaki Érdre, kérdi egy vékony, fekete nő, mikor felszáll a vonatra. Jelentkezek és szembe leül. Keresztbe teszi miniszoknyás lábát, kicsomagol egy szendvicset és nekikezd. Tudod merre van a Gázpalack utca? Oda megyek állásinterjúra, csámcsogja. Nem tudom, de ha leértünk, valaki majd biztosan megmondja.

Sosem hittem volna, hogy a Lake of Tears fellépése – ami után azóta áhítozom, hogy meghallottam a Demon you / Lily Anne című számuk bárhol, bármikor ugrálásra késztető, lüktető-menetelő verzéjét – éppen zenéjük keserű, fájdalmas, az elmúlást megéneklő aspektusait emeli majd ki bennem. Elvégre ez – ahogy vártam is – egy igazi örömünnep volt, "gyerekkorunk legszebb dalait" játszotta el négy öregedő muzsikus, fülig érő szájjal.