A második találóskérdés-jelenetnél hallom, hogy mögöttem egy kisfiú izgatott hangon suttog a nagymamája fülébe: „Ezt is megfejtette, már csak egy van hátra…” - és láthatóan nagyon élvezi az előadást. Nincs egyedül. Puccini utolsó, befejezetlen (majd Franco Alfano által befejezett) műve Kesselyák Gergely karmester-rendező keze alatt valódi mesévé változott át Jéghercegnővel, álombéli kék tájjal és a várfal mellé beúszó kínai dzsunkákkal.

Kesselyák szándékosan arra koncentrált az opera színrevitelekor, hogy a darab mesei voltát hangsúlyozza, s a koncepció helytálló, hiszen a történet az Ezeregyéjszaka meséiből származik, ennek epizódjait dolgozta fel Carlo Gozzi drámaíró a 18. században, és ez a szöveg vált az opera alapjává is.

Turandot hercegnőt, a jéghideg femme fatale szimbólumát, aki egymás után küldi a vérpadra kérőit, mert nem tudnak megfelelni három kérdésére, Rálik Szilvia alakította. Legutóbb a Budapesti Operaházban hallottam őt Salomeként, és Turandotja is hasonló volumenű volt – remek. Nagyáriája pontos és tiszta, színpadi jelenléte (és ebben Velich Rita jelmezeinek is nagy szerepe volt) tündöklő.

Turandot ellenpólusa, Liu – a rabszolgalány, aki életét áldozza Kalaf iránti reménytelen szerelméért – megformálója Rost Andrea volt, akit már a Művészetek Palotája színpadán is hallhattunk e szerepben. Légies, törékeny alakjához gyönyörű hang társul, öröm volt újra hallani Liuként.

Két ilyen énekesnő mellé szinte lehetetlenség megfelelő horderejű Kalafot keríteni, s ha nem is lehetetlen, ezen az estén csak nem sikerült. Cselóczki Tamás – bár nagyobb hibák nélkül hozta Kalaf figuráját – hangja a híres Nessun dormában kétszer is megcsuklott, és itt lehetett igazán érzékelni, hogy énekesi karrierje főként az operettekhez köti.

Az előadás üdítő pillanatai közé tartoztak a három miniszter, Ping, Pang és Pong (Cseh Antal, Nyári Zoltán, Kóbor Tamás) jelenetei. Remek szövegértelmezésük és színészi játékuk egyaránt lebilincselő volt. Az előadás élvezhetőségét azonban – legalábbis az első két felvonás alatt – jelentősen rontotta a rossz hangosítás. Természetesen a szabadtéri előadásoknál mindig nehézségekbe ütközik az élethű, mégis erőteljes hangzás megteremtése, s ez most, a Turandot esetében sem igazán sikerült. Az első, és második felvonásbeli hatalmas zenekari finálék visszafogottan szóltak, ugyanakkor egy-egy hangszert (és kórustagot) élesen ki lehetett hallani a többiek közül. A három miniszter színrelépésekor pedig az első szótag egyszerűen nem hallatszott.

Tény és való, hogy egy szabadtéri produkciót nem lehet összehasonlítani operaházi társaival, ám – saját műfaján belül – igen kellemes élmény volt a szegediek Turandotja. Valóban úgy tűnik, hogy a fiatalokhoz (is) közel hozható az opera, és erre nem feltétlenül csak egy „igazi” meseopera lehet képes, hanem akár egy Turandot-kaliberű, mesei gyökerekkel rendelkező operamese is. És figyelem, mert fontos a distinkció és nem összekeverendő: operamese – a legkevésbé sem meseopera!

A műsoron:

Giacomo Puccini: Turandot
Opera három felvonásban, olasz nyelven

Szereposztás:

Turandot - Rálik Szilvia
Császár - Bede-Fazekas Csaba
Timur - Gábor Géza
Kalaf - Cselóczki Tamás
Liu - Rost Andrea
Ping - Cseh Antal
Pang - Nyári Zoltán
Pong - Kóbor Tamás
Mandarin - Altorjay Tamás
Perzsa herceg - Kozma Attila/Angyal Áron

díszlettervező - Zeke Edit

jelmeztervező - Velich Rita

karmester - Kesselyák Gergely

rendezte - Kesselyák Gergely