Szűcs kompozícióiban évtizedek óta felfedezhetők a humánumhoz kapcsolódó minőségek és hangoltságok, melyekből az elidegenedettség egzisztencialista tónusai bontakoznak ki. Kilencvenes és kétezres években kialakított magánmitológiájának szimbólumává az abszurditást kifejező, „plankingelő” emberalak vált, állandó kompozíciós háttérré pedig a kiüresített, metafizikai otthontalanságot tükröző tér. Legújabb alkotásain új tematikus keret jelenik meg: ezek immár a nyugati civilizációt mindinkább eluraló krízissel szembesítenek, melynek a tűz, a lángolás az emblematikus motívuma. Míg korábban a festő a vakfolt jelenségét kutatva a látványnak azt a szeletét igyekezett megjeleníteni, ami elfedődik, addig legújabb műveiben, melyekből a kolozsvári kiállítás válogat, maga a nem-látható kerül a látvány középpontjába. Pontosabban a legújabb művek két világ kereszteződését reprezentálják: egyszerre láttatják azt, ami a valóság látható horizontján megy végbe, és azt, ami túl van a tapasztalati síkon. Emiatt érezheti úgy a néző, hogy bár Szűcs Attila művein a válságba került kultúra és a válságba került ember mindenki számára ismerős pillanatképei szerepelnek, azok mégis inkább a titkokról szólnak – egy emberin túli világ titkairól, ami egyszerre jelenti a láthatatlanba való beavatást és a transzhumán minőségek felfedését.

A kiállítás október 18-ig látogatható.

Szűcs Attila (1967) Munkácsy-díjas magyar festőművész (interjú vele itt, a prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek rovatában). Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, 1990-93 között a Murális Tanszéken folytatott posztgraduális tanulmányokat. 1993-97 között a Képzőművészeti Szakközépiskola, 1998-ban és 2010-ben a budapesti Képzőművészeti Egyetem tanára volt. Tanulmányúton járt többek között Olaszországban, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban. 1992 óta rendszeresen állít ki egyéni és csoportos tárlatokon. Egyéni kiállításai voltak Budapesttől Berlinen, Zürichen és Párizson át New Yorkig. Jelenleg Budapesten él és alkot.

Széplaky Gerda (1973) filozófus, esztéta, kurátor; az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének egyetemi docense. Kiállításokat rendezett többek között Rómában, Velencében, Budapesten. Filozófiai és művészeti folyóiratok, illetve tanulmánykötetek szerkesztője és szerzője. Önálló kötetei: AZ EMBER TESTE. Filozófiai írások; DIVERZÍV ÉPÍTÉSZET – Ekler Dezső építészete esztétikai perspektívából; KANT HÁTÁN A SZŐR. Művészeti írások; WOUNDING THE COLOR BLACK. On Zsolt Berszán's art; SÖTÉT ÉS NÉMA. Filozófiai írások irodalomról, filmről, képzőművészetről.