Herzog 1942-ben Münchenben született és a bajor hegyvidék egy eldugott völgyében nőtt fel, 11 éves koráig a film és mozi létezéséről sem tudott. 15 évesen viszont már filmterveken dolgozott, és támogatók hiányában a középiskola utolsó éveiben hegesztőként dolgozott egy acélgyár éjszakai műszakában. Utazásait gyalog tette meg. 17 évesen telefonált először, két évvel később pedig elkészítette első filmjét.

Werner Herzog több mint 70 filmet készített, producerként, íróként és rendezőként. 1968-ban Lebenszeichen című első filmjével díjat nyert a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, valamint megkapta a Német Filmdíjakon a legjobb alkotásnak járó elismerést is. 

Legismertebb filmjei egy részében Klaus Kinski játszotta a főszerepet, ezek között volt 1972-ben az Aguirre, Isten haragja; 1979-ben a Nosferatu, az éjszaka fantomja című horrorfilm; valamint 1982-ben a Fitzcarraldo című kalanddráma, amelyért legjobb rendezői díjat kapott Cannes-ban.

A színész és rendező közötti, gyakran nehéz kapcsolatot mutatta be Herzog 1999-es Legkedvesebb ellenségem című dokumentumfilmje, amelyért EFA jelölést kapott.

Lenyűgöző karrierje során olyan filmeket készített mint a Tanórák a sötétben (1992), A kis Dieter repülni akar(1997), A legyőzhetetlen (2001), A grizzlyember(2005), A találkozások a világ végén(2009) és A mocskos zsaru - New Orleans utcáin(2009). Herzog színészként is dolgozott, legfontosabb szerepeiben az apát alakította Harmony Korine Julien Donkey-Boy című kísérleti drámájában(1999), valamint a bűnöző lángészt a Jack Reacher című 2012-es akciófilmben.
Werner Herzog tucatnál is több prózai mű szerzője, és számos operát rendezett. Ő alapította a Rogue Filmiskolát.

Képek: https://www.europeanfilmacademy.org/