bezár
 

zene

2015. 04. 19.
Képzelt soundtrack egy nem létező fantasztikus filmhez
Martin Gore új szólóalbummal jelentkezik
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ha a Depeche Mode-rajongókat kérdezzük arról, a banda melyik tagjának volt erőssége az új utak keresése és atmoszférateremtés, valószínűleg a lassan 20 éve kivált és Recoil néven működő Alan Wildert fogják a legtöbben említeni. Martin Gore, a fő-dalszerző édesbús romantikájának ő adta meg a végső löketet a stúdióban - szerepét azóta producerek látják el, több-kevesebb sikerrel.  

Az, hogy Gore a kortárs technóban is jól kiismeri magát és jómaga is szívesen kísérletezget merészebb zenei megoldásokkal, egy ideje nyílt titok, sőt, eme hobbiját DJ-ként is űzi. Nem mehetünk el szó nélkül Vince Clarke-kal (ma: Erasure) közös produktuma, a VCMG mellett sem (Ssss), mely igen bátor megnyilatkozás volt, és kellő nyitottságot igényelt a vérmesebb rajongóktól is, már a befogadást illetően. Ezen a vonalon továbbhaladva, a Depeche Mode mastermind-ja 2015. április 24-én megjelenteti sorrendben harmadik szólóalbumát, melyet nemes egyszerűséggel MG-re keresztelt.

Martin Gore nem először, de még csak nem is másodszor jelentet meg szólóanyagot, ám első ízben tesz le egy instrumentális albumot a Mute Records, és rajtuk keresztül 2015. április 24-én a Depeche Mode-rajongók asztalára. A Counterfeit-lemezek - melyekkel tinédzser-kori kedvencei előtt tisztelgett - után most egy experimentális anyaggal jelentkezik a Depeche Mode agytrösztje, melyet maga is egy belső űrutazáshoz hasonlít. Valóban, a lemez egy (vagy több) el nem készült sci-fi film zenei aláfestése is lehetne - de befelé forduláshoz és tripekhez is remek hangulatfestést, -fokozást nyújt.

Berlinben néhány kiválasztott rajongó már belehallgathatott az MG címen megjelenő albumba, mi a Mute Records jóvoltából otthon tesztelhettük az új Gore-szólót.

Már a fura dalcímek is sejtetik, hogy nem egy szokványos anyaggal lesz dolgunk, s ezt a hallottak is alátámasztják: a Pinking című remek intróval felgördül a függöny, elstartol az űrhajónk - irány a végtelen ismeretlen, cél a lelki békénk. Vajon megtaláljuk-e az utunk végén?

A Swanning hallatán valami öreg, kicsit talán félelmetes űrjárművet képzelünk el magunknak, mely döcögve szeli az űr csendjét velünk, space cowboyokkal a fedélzeten. Morricone és az experimentális techno találkozása.

Az Exalt-ban valami fura űr-tangót lejtenek velünk a gépek, francia szürrealizmus és ambient egy tételbe foglalva. Zavar és béke az elmében.

A leginkább Depeche Mode-ot idéző hangmontázs - vélhetően egy outtake a csapat legutóbbi albumáról -, a lemez nyugvópontja, az Elk következik. Megnyugszunk, szabályosan lélegzünk, szívnak magukba a lágy harmóniák, melyeknek kicsit elvarratlan a végük. Tudtuk volna még tovább hallgatni.

Lépegetők közelednek, avagy aszteroidamező? Szegecselős tétel következik, mely egy Depeche Mode koncert pre-DJ-szettjében is remekül megállná a helyét. Ez a Brink.

Az Interneten is elérhetővé tett beharangozó darab, az Europa Hymn a hatodik a sorban. Egy újabb filozofikus hangulatú szerzemény, belső szemlélődéshez.

Találkozás egy nem feltétlenül barátágos idegen életformával, mely elkezd motoszkálni körülöttünk - vagy bennünk? A Creeper a darkos techno jegyében fogant.

Egy személyes kedvenc, a Spiral, mely indusztriális csörömpöléseivel, remek zenei megoldásaival az EBM vonalat erősíti a korongon.

A Stealth a Creeper-féle hangulatot fokozza tovább. Van rajtunk kívül még valaki/valami az űrben, de a találkozást nem biztos, hogy annyira akarjuk. Zavart érzünk az Erőben.

Ez a zavar a Hum hallatán sem enyhül, mintha MZperX frekvencia-spirálja húzna be valahova minket, vagy az Idő Urai tér-idő görbületének áldozatául estünk? Nem enged szabadulni a tétel, így tovább úszunk a szférák zenéjének hullámain.

Új csillagot fedeztünk fel, ez az Islet. Kicsit Jarre-os, remek track, az album egyik csúcspontja.

A Crowly egy újabb fantasztikus felvétel, mely úgy szív magába, mint a Millenium Falcont a Halálcsillag vonósugara.

A Trysting is bizton foroghatott volna a Delta című tudományos-ismeretterjesztő műsor aláfestő zenéjeként.

Dübörög a Southerly, de közben a Zen békéjét is sugallja csilingelése, mely csilingelés a Featherlight-on is folytatódik. Ha minden igaz, ez a track is a Delta Machine-ről maradt le.

A Blade-del zárul képzeletbeli utazásunk: lassan bedokkol lélek-űrhajónk a hangárba - megérkeztünk.

Hogy ebből a lélek-(űr)búvárkodásból mit viszünk magunkkal, az valószínűleg csak egy sokadik meghallgatásnál derül ki, ugyanis az MG nem feltétlenül könnyen fogyasztható darab. Nem dalok, sokkal inkább ötletek, skiccek tárháza, melyek a szerző szerint valószínűleg egy sci-fi novelláskötetet adnának ki, ha író és nem zeneszerző volna.

Mivel az űrutazáshoz is jó adag bátorságra és az új iránti nyitottságra van szükség, így fogjuk fel ezt a zenehallgatást egy ilyen kalandnak, és nyissuk meg tudatunkat az elmúlt 35 év egyik legnívósabb zeneszerzője felé.

Az MG április 24-étől kapható, illetve az iTunes-on keresztül letölthető a Mute Records támogatásában.

nyomtat

Szerzők

-- Janurik János --


További írások a rovatból

Platon Karataev: Napkötöző – négy szám
A 180-as Csoport című kötet bemutatója
A Pécsi Jazz Napok négy koncertjéről
„Határtalan Design”/ Design Without Borders a FUGÁban

Más művészeti ágakról

Wagner kincse 2. – 1. alkalom, Márton László előadása A Nibelung-énekről
gyerek

Kabóca Bábszínház: Dödölle
Az Amikor Galéria debütálása a művészeti galériák soraiban
Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés