Lassan fogadásokat lehetne kötni arra, hogy melyik rendező lesz a következő, aki a gyerekkorát személyes hangvételű filmben dolgozza fel, amivel emléket állít a múltnak, vagy felnőttfejjel értelmezi újra azt. Persze, a filmkészítők körében ez nem teljesen újkeletű jelenség, de az vitathatatlan tény, hogy Alfonso Cuarón 2018-as Romája óta szinte nem telik el olyan év, amikor ne kapnánk rendezői-életrajzi („így jöttem”) filmeket. Belfast, Isten keze, Armageddon Time, Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája – csakhogy néhány címet említsünk.

Steven Spielberg ezt a vonalat folytatva A Fabelman családban fiktív elemekkel átszőtt történetben eleveníti fel, hogy miként élte meg az állandó költözést, a szülei válását, és mi indította el a rendezővé válás útján; melyek voltak azok a meghatározó pillanatok, amelyek hatására eldőlt, hogy számára csak a filmkészítés lehet a jövő. Már a névváltoztatás jelzi, hogy a valós alakok mindössze kiindulási pontként szolgáltak – Spielberg nem mer elég mélyre ásni az általa megélt eseményekben, ezáltal az elbeszélésben nem enged közel a karakterekhez, mintha védené őket és az emlékeit, legyenek azok jók vagy rosszak. A családi krónikába foglalt két és fél órás film valódi célja nem más, mint a rendező mozi iránti rajongásának kifejezése, és annak bemutatása, hogy például kisfiúként hogyan babonázta meg az első moziélmény, mikor 1952 januárjában a szüleivel megnézte A földkerekség legnagyobb show-ja című filmet.

A filmbeli Sammy Fabelmant megijeszti és lenyűgözi a látványos vonatütközés, és ekkor ébred fel benne az alkotás iránti vágy, képessé akar válni rá, hogy a látottakhoz hasonlót kreáljon. Ebben támogatják a szülei és testvérei, akik eltérő módokon ösztönzik Sammyt arra, hogy legyen kreatív és próbálkozzon. Műszaki beállítottságú apja és művészi, egykori versenyzongorista anyja hanukára vonatmodellt ajándékoz a kisfiúnak, majd a családi videókra használt kamerával az ifjú rendező először lemásolja a film csúcsjelenetét, később pedig különböző műfajokban forgat filmeket. Szórakoztató montázsban követjük, ahogy lánytestvéreit vécépapírral múmiának öltözteti, vagy ketchuppal keni be őket. Sammy és Spielberg fantáziájának semmi sem szab határt, nem véletlen, hogy a rendező a legkülönfélébb műfajokban tudott sikereket elérni és lett milliók kedvenc rendezője.

Sammy gyerekkori hobbija kamaszkorában sem hagy alább, épp ellenkezőleg, minden szabadidejét és zsebpénzét a filmekre költi. Semmi más nem érdekli, csak azon jár az esze, hogy miként tudná jobban felvenni, megrendezni, megvágni a filmet, és hogy milyen trükkökkel tudná izgalmasabbá tenni a végeredményt. Haverjaival beül a legújabb John Fordra, az Aki megölte Liberty Valance-t című westernre, hogy a következő jelenetben már azt lássuk, ahogy a saját westernjét forgatja barátai, testvérei és apja közreműködésével.

Miközben az ifjú rendező egyre jobban elsajátítja a filmkészítés csínját-bínját, egyre magabiztosabban fogja a kamerát, fűzi egymás mellé a képkockákat és idézi fel a számára fontos (pl. második világháború) történeteket, a háttérben kirajzolódik a sokáig biztos családi háttér felbomlása. Éppen Sammy lesz az, aki mindent látó kamerája révén elcsípi azokat a lopott pillanatokat és csókokat, amelyeket nem szabadna meglátnia. Spielberg és fiktív alteregója képekben gondolkodik és a film segítségével dolgozza fel, értelmezi többek között szülei kihűlt kapcsolatát, anyja depresszióját és azt, amikor Kaliforniába költözve egyedüli zsidóként a középiskolában a többiek kigúnyolják.

A Fabelman család három helyszín mentén három fejezetre bontható: New Jersey, Arizona és Kalifornia. A napsütötte kaliforniai pálmafák között minden darabjaira hullik szét, és Sammy számára a filmkészítés nyújtja az egyedüli vigaszt és menekülést a problémák elől, ugyanakkor éppen ez az apja által csak hobbinak tartott elfoglaltság okoz további feszültséget szülei között. Sammy rájön, hogy a kamera mögött hatalma van, a történetmesélés fortélyaival hatni tud a közönségre és képes  befolyásolni a valóságot. Csodálkozó tekintetek, leesett állak, könnyes szemek. Minden filmrendező álma, hogy műveivel érzelmeket csaljon elő a nézőkből, és azok elégedetten távozzanak a moziból.

Steven Spielberg a kezdetektől fogva erre törekszik, és filmről filmre tökéletesíti eszköztárát, talán már nem is akar meglepetést okozni, tudjuk, hogy mire számíthatunk, ha Spielberg-filmre fizetünk be. Professzionalizmus minden téren. A túláradó érzelmekhez ezúttal John Williams szolgáltatja az emelkedett dallamokat, a szépen bevilágított, lendületes és színekben gazdag operatőri munka Janusz Kamiński érdeme, aki nélkül nehéz lenne elképzelni egy Spielberg-filmet. Az összeszokott rendező-operatőr duó saját filmjeiket is megidézi, például a Világok harcát, a Ryan közlegény megmentését vagy a Kapj el, ha tudszot.

A casting nem lehetett egyszerű, hiszen a rendező saját maga és szülei megformálóit kereste. A tinédzser Sammyt alakító Gabriel LaBelle nem ijedt meg attól, hogy kinek a bőrébe kell bújnia, játéka természetes, izgága és őszinte. Az apa, Burt és az anya, Mitzi Paul Dano és Michelle Williams által kelnek életre, és bár mindketten hozzák a kötelezőt, Michelle Williams olykor tele van maníros megnyilvánulással, az erős sminkkel és rövidre vágott bubi frizurájával már-már karikatúraszerű jelenség (érdekes, hogy pont ezért a szerepért kapta meg immáron ötödik Oscar-jelölését). Epizódnyi időre tűnik fel a nagybácsit alakító Judd Hirsch, aki elárulja Sammynek, hogy eljön az a perc, amikor választania kell család és művészet között. Ezt a tételmondatot fogalmazza meg másként a film végén a legendás rendező, John Ford alakjában felbukkanó David Lynch: a film akkor izgalmas, ha a horizont nem középen van.

A Fabelman családban Spielberg középen tartja a horizontot, a végén igazít a kameraálláson, de akkor már késő, addigra ugyanis 2 és fél órán keresztül nézhettük, ahogy kedvenc rendezőnk nosztalgiával tekint vissza gyerekkorára és fiatal éveire, felmenti szüleit és megbocsát nekik és az elcsépelt – de ez esetben helytálló – kifejezéssel élve, szerelmeslevelet ír a mozihoz.

Képek: Forum Hungary