Az első állomásként szereplő Trafó Galériában Cséfalvay András Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállítása az alternatív történetmeséléssel kísérletezik. Munkáiban a tudomány valóságértelmezésre tett hatásait keresi. A tények ismeretétének ellenére nem létezik totális igazság – állítja a kiállítás- és arrogáns is lenne a feltételezés, hogy ez az igazság hozzáférhető számunkra. A művész-identitás, művész-szerep itt abban rejlik, hogy rávilágít olyan pontokra, ahová a tudomány hatásköre már nem terjed ki, és a láthatatlan világhoz kapcsolódik vizuális eszközökön keresztül.

A következő állomás a MŰTŐ galéria Mi jár a fejedben? című kiállítása. A kiállításon a MOME hallgatóinak a MŰTŐ galéria és művészeti csoporttal együttműködésben megvalósult munkái láthatók. A kiállítás kurátorát, Kókai Zsófiát az foglalkoztatta a kiállítás létrehozásakor, hogy egy döntés meghozásának folyamatában hogyan formálódnak az emlékeink. A pillanatok jelentőségének változásairól beszél, hogy vajon az emlékezetben fontosként elraktározott momentumok jelenidejükben is fontosak voltak-e? Észrevettük, hogy azok, vagy csak sodródtunk és nem volt idő megállni? Hogyan reagálunk ezekre a pillanatokra? A fiatal alkotók munkáiban hangsúlyos az útkeresés aktusa, legyen az egy 99-es napfogyatkozásról való különböző visszaemlékezésekből rekonstruált valóság (Szabó Zsófia), a gyerekkorból maradt hangfelvételek vizuális feldolgozása (Bán András), vagy a textilmintában megtalált Isten (Fülöp Tünde).

Ezután a 2B Galéria Add tovább című kiállításán folytatódott a túra, ahol Manuel F. Contreras és Koller Margit a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának ösztöndíjas hallgatóival való kollaborációjából született munkákat tekintettük meg. Manuel a dokumentumfilmek, Margit a helyspecifikus installációk világából közelített a projekthez. A kollaborációban a történelmi tényezők által kiszolgáltatott ember az origó, ahonnan a személyes történeteket eredeztetik. Az egyén túlélési lehetőségének két kérdését feszegetik: mit jelent egy kiszolgáltatott helyzetben maradni és mit jelent menekülni belőle? Melyik metódus hogyan hat az egyén élettörténetére? Koller Margit dédanyja szövegein keresztül, Manuel F. Contreras öt Dél-Amerika és Magyarország között ingázó ember élettörténetének mentén indít el vizsgálódást. Ahogy belépünk a galériába, sok hang keveredik: egymás mellett, párhuzamosan elbeszélt sorsok bontakoznak ki és mutatnak rá: az emlékezet sosem lehet teljesen objektív, nem tudja lefedni a „teljes” történelmet.

A galériatúra végállomása a Gregersen Art Point, ahol Végh Júlia festőművész és Gwizdala Dáriusz Anamorphosis / Pink society című kiállításán találjuk magunkat. Az előző állomás kiállítóihoz hasonlóan Végh Júlia is a történelmi múlt felől közelít önmagához. A művész ugyan csak másodkézből ismerheti a Tanácsköztársaság éveit, bátran nyúl vissza a korszakhoz, és gondolja újra saját történelmét. Munkáiban az erőszakos vörös színt felváltja a pink, és ezzel a torzulással igyekszik új értelmet adni a múlt eseményeinek.

Az egyes állomások erőteljes párbeszédben álltak egymással, a koherencia, amit a dialógusok megteremtettek, a Budapest ArtWeek szervezőmunkáját is dicséri. Az emlékezés, a múlt, az identitás kérdései erőteljes kapcsolódási pontokként funkcionáltak a négy kiállítás között, és alakítottak ki új kapcsolódásokat: a látogatókkal. A MŰTŐ kiállítása rá is játszik erre: Mi jár a fejedben? – teszik fel a kérdést. Mert az önreflexió folyamata önkéntelenül elindul, az azonosságtudat keresésének folyamata mintha belénk lenne kódolva. Ha pedig még egy galériatúra is erre késztet, akkor végképp nincs kiút.

Fotók: Hegyháti Réka/BudapestArtWeek