bezár
 

gyerek

2018. 01. 23.
Kortárs irodalom a mai magyar oktatásban
Interjú Hermann Zoltánnal a közelgő gyerekirodalmi konferencia kapcsán
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Néhány nap múlva kezdődik az a kortárs gyerekirodalmi konferencia, mely a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum, a Károli Gáspár Református Egyetem Gyerek- és Ifjúsági Irodalom Kutatócsoport, a Mesemúzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében jött létre. Hermann Zoltánnal, a HUBBY elnökségi tagjával és a Károli Egyetem gyerekirodalmi szakemberképzésének vezetőjével beszélgettünk.

PRAE.HU: A negyedik évfolyam kezdhette meg tanulmányait a Károli Egyetem gyerekirodalmi szakember posztgraduális továbbképzésén. Milyen visszajelzések vannak a képzéssel kapcsolatban?

Hermann Zoltán: Többféle. Elég szerencsések vagyunk, amiatt, hogy az évfolyamok hallgatói különböző helyekről jönnek, idén például televíziós-rádiós szerkesztő, kiadói szakember, pedagógus és könyvtáros is van a hallgatók között. Mindig fontosnak tartottuk, hogy ezek a szakmák egymásra találjanak, és mindegyik átadja a másiknak azokat az információkat, amiket ők tudnak a legjobban. Maga a képzés azért is izgalmas, mert ki-ki a maga területét jól ismeri, ebben ők a mesterek, mi, oktatók is sokat tanulunk tőlük. A gyerekirodalom intézményrendszerére, a kortárs magyar gyerekirodalom működésére azonban nincs mindenkinek teljes rálátása, és a gyerekirodalom irodalom- és kánontörténetének, műfajainak, medialitásának, pszichológiájának szakmai hátterét, összefüggéseit sem ismerhette meg egyben az, akinek valamilyen hagyományos diploma van a zsebében. A magyar felsőoktatásból nagyon hiányoznak az olyan komplex szakok, mint a miénk. Szóval ezeket a szálakat kötözgetjük össze, és azt látom, nagyon jól tudnak működni ezek a kapcsolatok a köz- és egyetemi oktatásban és a mai magyar gyerekirodalmat létrehozó és közvetítő intézményekben dolgozók között. Az évfolyamokon műfordító és kiadói szakember, író, színész és pedagógus közösen dolgozhat egy-egy műhelymunkán. A könyvhétre megjelent Mesebeszéd tanulmánykötetben igyekeztünk ezt a műhelymunkát is megjeleníteni. A mostani konferencián az irodalom- vagy olvasáskultúra kutatói mellett volt hallgatóink, tanárok, könyvtárpedagógusok, kiadói szakemberek mutatják be éppen futó projektjeiket, a kortárs magyar gyerekirodalom közvetítésének „jó gyakorlatait”.

PRAE.HU: Mi történt a HUBBY életében az elmúlt egy évben?

A HUBBY létező szervezetté vált, talán ez a legfontosabb. Ma már az IBBY-ben való részvételünk (és a magyar szerzők és kiadók nemzetközi képviselete) is biztosított. Ott sajnos még nem tartunk, hogy saját irodánk legyen, de a blog működik, és elég informatív, hamarosan pedig egy weboldalra költözünk. Ez nagyon fontos lépés lesz, egy igazán hasznos, többféle, nemcsak „szakmai” felhasználót megszólító információs rendszert szeretnénk majd működtetni. A HUBBY sok-sok eddigi „gerillaakciójának", a tagok kreativitásának köszönhetően több program is elindult az elmúlt évben. Talán a legfontosabb – bár nem kaptunk akkora állami támogatást hozzá, mint reméltük –, nagyon jó visszhangja volt az Év Gyerekkönyve Díjnak. A díj a „beletett”, nagyon komoly szervezői és szakmai munka miatt a magyar gyerekkönyvesek legnagyobb tekintélyű díja lehet. Az idei díjátadó előkészületei is megkezdődtek már, a kiadói pályázatok beérkeztek, a zsűri összeállt, és január végétől a zsűri már a kategóriák shortlistjeinek összeállításán dolgozik: a díjátadó ismét a Könyvhéten lesz. Az is nagyon fontos projekt, hogy az Év Gyerekkönyve pályázatra beérkező könyvekből egy-egy példány eljut a müncheni nemzetközi gyerekkönyvgyűjteménybe, az Internationale Jugendbibliothekbe. A második példányokból pedig elindítottunk egy olyan programot, amelynek segítségével a nehezebb helyzetben lévő iskolai könyvtárakba, Gyulajra, Létavértesre, Berekfürdőre és más helyekre is eljuthat a kortárs gyerekirodalom. Ezek a könyvek nem fognak a könyvtárak polcain porosodni, kapcsolódik a programhoz egy pályázat is, a gyerekek recenziókat írhatnak a kötetekről: az idén az Év Gyerekkönyve Díjnak diákzsűrije is lesz, és a diákzsűri a pályázaton részt vevő gyerekekből áll majd össze. Az idei feladatok között szerepel még az, hogy a HUBBY is elindít egy „írókölcsönző”-szerű programsorozatot, vidéki és határon túli iskolákba fogunk elvinni kortárs magyar gyerekirodalmi szerzőket.

PRAE.HU: 2016 novemberében is volt egy kortárs gyerekirodalomi konferencia „…kézifékes fordulást is tud” címen a HUBBY szervezésében, melynek folytatása a mostani januári konferencia. Mik a tapasztalatok, és milyen visszhangja volt?

Aki ott volt, látta, hogy nem fértünk be a Református Egyetem előadótermébe. A balatonfüredi Tempevölgy folyóirattal pályáztunk és elnyertük az NKA támogatását, így a 2016-os novemberi konferencia előadásai igazi keményfedeles könyvként, a Tempevölgy-könyvek sorozatában jelennek majd meg az idei Könyvhéten. A könyv borítóján a konferencia plakátján is szereplő illusztráció lesz – Kun Fruzsina illusztrációja Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című könyvéhez: a konferencia címét is innen vettük –, mindenki fel fogja ismerni, aki ott volt 2016. novemberében.

PRAE.HU: Mire számíthatunk a mostani, január 25-26-i konferencián?

Az utóbbi hetekben-hónapokban nagyon sok fórumon jelent meg írás, interjú vagy valamiféle programcikk az iskolai olvasmányokkal kapcsolatban. Ezek közül nagyon sok olyan van – a HUBBY és a gyerekirodalom „szakunk” oktatói nevében is beszélhetek –, amely a „szánkból vette ki a szót”. Persze van sok olyan is, mellyel vitatkozni is szeretnénk. Ezen a konferencián – a címe ezúttal egy Kovács András Ferenc idézet a Hajnali csillag peremén kötetből: „S a szó a szó a szó is / Más oldalára fordul” – elsősorban azt szeretnénk megmutatni a szakmai közönség, a pedagógusok vagy akár a laikusok, a szülők és a gyerekek, a mai gyerekirodalom „felhasználói” számára, hogy a tradicionális, a régóta, rutinból tanított szövegek szelekciójára, az iskolai kánon átalakítására nem kell várni: a kortárs gyerekirodalom jelen van a mai magyar iskolákban, és tanítására, sokféle felhasználhatóságára már most nagyon jó gyakorlatok vannak, csak kevesen ismerik őket. A diákok elé kiálló tanároknak, de akár a köznevelés tartalmi megújításáért felelős miniszteri biztosnak és munkatársainak is kellene tudniuk ezekről a mintaként használható, innovatív javaslatokról és megoldásokról. Érdemes megnézni azt, ami már működik. (A konferencia előzetesei a HUBBY-blog főoldalán is elolvashatók!) Sokkal több dolgot kellene újragondolni ahhoz, hogy az irodalomtanítás tartalmi átalakítása sikeres legyen. Ennek érintenie kellene az egyetemeket is, ahol a tanárszakosoknak – akár az irodalomtörténeti tárgyak rovására is – több gyerek- és ifjúsági irodalmat, lektűröket és az írás kreatív műfajait is tanítani kellene.

A közoktatásban egészen kilencedikig inkább gyerek-és ifjúsági irodalmat kellene oktatni. A klasszikusokat, és „valamennyi” irodalomtörténetet, csak a kilenc-tizenkettedikeseknek, mert nem az irodalomtörténet az irodalom befogadásának egyetlen szemléleti kerete. Az ifjúsági irodalomnak van egy olyan funkciója, aminek a beavatás, az irodalmi, közösségi, nyelvi – a nemzetközi gyerekirodalmi szakmunkák így nevezik – akkulturáció a célja.

Az ifjúsági irodalomnak az a szerepe, hogy összekötő kapocs legyen lapozgatós könyvek és a szépirodalom olvasása között. (De ha nem a szépirodalomba, hanem a young adultba vezet ez az út, az sem nagy baj.) Nem a Cseresznyéskertre meg Az ember tragédiájára visszük el a gyereket legelőször színházba, gyerek- meg családi filmeket nézünk velük előbb a moziban, és a művészfilmekkel majd a gimis és az egyetemi filmklubokban találkoznak. Ehhez nem „generálisan” kellene az iskolai olvasmányokat kijelölni, hanem külön olvasói csoportoknak (fiúknak/lányoknak, az olvasásban való jártasság, szociális környezet, mentális fejlettség: sok minden figyelembe vehető), a tanár szabadon dönthessen ezekről, akár személyre szabott ajánlatokról is. Iskolai, közös olvasmányok lehetnének klasszikus vagy kortárs novella- vagy verseskötetek is. Nagyon regényközpontú a magyar iskolai kánon. Drámaszöveg ne legyen iskolai olvasmány, de évente egyszer minden gyereket vigyen színházba az iskola!

PRAE.HU: Mik a tervek 2018-ra?

Tervezünk még egy konferenciát, melynek a helyszíne és az ideje még bizonytalan. Ennek a konferenciának a klasszikus magyar gyerekirodalom lesz a témája. Olyan témákban gondolkodunk, mint a nyugatos szerzők gyerekirodalmi szövegei és műfordításai, a 20. század magyar gyerekirodalom-kritikája, a 19. századi magyar gyerekirodalom és előzményei, az irodalmi mese és népmese máig nem tisztázott viszonya. Nagyon fontos téma lehetne ezen a konferencián az, hogy a magyar gyerekirodalom történetében mindig kulcsfontosságú szerepet játszottak a gyereklapok: gyakorlatilag ez a médium mára eltűnt. A kánonátrendezés összetett kérdéseit is körül kellene járni: mi miért lett kötelező, mennyire viselik meg Gárdonyit, Mórát és a többieket a társadalmi-esztétikai-nyelvi kontextusok megváltozása – talányos kivétel Molnár Ferenc Pál utcai fiúkja? Miért nem lett – és talán már késő is, hogy az legyen – kötelező olvasmány Mándyból, Csukásból, Kormos Istvánból, Nemes Nagy Ágnesből? Hogyan kerültek be az olyan, felnőtteknek szánt könyvek a felső tagozatba, mint Móricz kamasz-trilógiájának első része? A lomtalanításnak sem az az egyetlen öröme, hogy mindent kihordunk az utcára, majd elégedetten bámuljuk az üres kamrát és a fehér falakat, hanem az, hogy minden öreg holmit kézbe veszünk, és megnézzük, használni tudjuk-e még valamire.

Fotó: Sziklay Cs. Mónika

nyomtat

Szerzők

-- Sándor Enikő --


További írások a rovatból

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
gyerek

Már lehet nevezni a Pagony Kiadó gyerekirodalmi és illusztrációs pályázatára
Interjú Somfai Annával

Más művészeti ágakról

Komáromy Bese Soha jobban című darabjáról
színház

Kabóca Bábszínház: Dödölle
A 14. Frankofón Filmnapokról
Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés