bezár
 

zene

2017. 12. 18.
Zeneipari forradalom - 1. lépés
Karácsonyi hakniáradat
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Zeneipari forradalom - 1. lépés Jön a karácsony, sok a hakni, a minőségen aluli bevállalás. Iparilag számít a mennyiség, a művészi energiák meg fonnyadnak. A saját környezetemben tevékenykedő előadóművészek közt is egyre több a fásult, kiürült, elfáradt, és ez nem ünnepkörhöz köthető. A kis magyar kultúr-szcénában mozgóknak egyensúlyt kell tanulni, meddig vagyunk iparosok, meddig művészek.

Elvileg a hivatásos zenészséggel együtt jár, hogy nem létezik számunkra a hakni fogalma, mert minden előadói megnyilvánulásunkat az a zeneszeretet vezérli, ami miatt egyáltalán hivatásosok lettünk, és ami képessé tesz minket arra, hogy megmutassunk, és átadjunk bármit azoknak, akik minket hallgatnak, néznek. Sokszor vannak, persze, muszáj-vállalások, mikor nem feltétlenül a művészi érték nyilvánvalósága a mérvadó. Kicsi a zenei piac, egymástól függünk, mégis egymásét akarjuk. Félünk, ha egy próbán nem vagyunk ott, többet nem hívnak. Valódi iparág épült erre az irigység és félelem-koncertezésre. Akik pedig félelemben tartanak, kihasználják ezt.

Önkritikára, öniróniára már nincs szükségük, bármit megtehetnek.

Ha szembejön egy zenei élmény a zeneiparos mindennapjaiban, az kivételes alkalom. A mókuskerék, a közalkalmazottság és a művészi megbecsültség hiánya a profik közt is sokakat megfoszt a kiteljesedéstől. De az tuti, hogy egy kisemmizett lelket is helyrerak, ha csak órákra is, az igazi partnerrel való örömzenélés. Nincs jobb, mint mikor megfelelő partnerekre talál, akikkel egy nyelvet beszél, hasonló ösztönök hajtják, s akikkel öröm együtt játszani.

Az én fekete-fehér világomban, mely együttműködésre, és nem irigységre épül, ahol a tehetséget óvják és megbecsülik, egyáltalán nem jönne létre az a nonszensz fogalom, hogy zeneipar. Ha belehelyezkedsz egy ilyesfajta biztonságos munkás életbe, annak jó okai vannak. El kell tartani a családot, egzisztenciát építeni. Ezt respektálom, de baromi fárasztó partizánnak lenni. Emberről emberre meggyőzni, inspirálni titeket, zenésztársak, és a lusta, kedvetlen közönséget is, melyet az ipari minőségű előadások létrehoznak. Egyébként valaki a haknit is végighallgatja. Simán elképzelhető, hogy pont ott ül a legnagyobb rajongód, vagy a leendő ügynököd. Egy picivel több önállóság és művészi öntudatra ébredés meggyógyítaná ezt az egészet. Ebben nem tudok segíteni. 

De a félelemben alkotás egyértelmű gyógyszere tud lenni, ha megtanuljuk élvezni, amit csinálunk. Ez volna a zeneipari forradalom első lépése!

A cikk melléklete karácsonyi örömzene - a linkre kattintva lehet meghallgatni -, amit nemrég egy házibuli alkalmával rögzítettünk zenész barátaimmal. (Csereklyei Andrea, Balogh Eszter, Ádám Zsuzsanna, Varga Donát, Najbauer Lóránt, Philipp György, Joe Fritz, Radics József, Lamm Dávid, a felvételt a kedvenc hangmérnököm, Osváth Zoltán készítette)

nyomtat

Szerzők

-- Philipp György --


További írások a rovatból

Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958–2023
Strauss Elektrája a Berlini Állami Operaházban
Dukay Barnabás és Szécsi Lőrinc művei Pécsen

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés