Evidens volt a kérdés, hogy hová tűnt az elmúlt tíz évben Tisza Kata. A kissé még zavarban lévő írónő elmondta, hogy teljes kivonulása az irodalmi életből nagyon tudatos volt. Elsősorban az anyaságra koncentrált (két kislánya született), majd úgy döntött, visszamegy az iskolapadba és belekezd egy új szakmába: interkulturális pszichológiát hallgatott az egyetemen, majd öregedéskutatással kezdett foglalkozni a doktori iskolában.

Egy napon kislányai elkezdték faggatni arról, hogy ki is volt ő régen, mielőtt anya lett, és végül ez késztette a múltjával való szembenézésre, amit addig gondosan elrejtett egy félreeső szigeten, mintha sose lett volna. Mivel nagyon fiatalon lett sikeres, nem volt tudatában annak, hogy egy ilyen kis országban nem lehet csak úgy bemenni egy beszélgetős tévéműsorba anélkül, hogy ne csinálnának belőle sztereotípiát. Olyan kételyekkel is szembe találta magát, mint hogy megérdemelte-e az akkori sikert. Aztán a kutatási témája kapcsán jött rá arra, hogy ami neki igazán fontos az életben, az az emberi kapcsolatainak a minősége, és hogy ugyanerről írt tíz évvel ezelőtt is, csak akkor nem szakmailag közelítette meg a témát. Ez a mostani látásmód egy nagyon más, objektív kritikai megítélése a különböző életutaknak, társadalmi előítéleteknek.

És a könyv „nem szándékos” volt: disszertációírás közben, vagy inkább helyett kezdtek el kiömleni belőle a történetek, melyeket pszcihoprózáknak nevez, és amik az irodalom és a pszichológia határán mozognak. Ebben találta meg azt a bizonyos átmenetet, hidat múlt és jelen között. Mindezek mellett fel kellett dolgoznia a múltat, a korán és könnyen jött sikert, a rossz emlékeket. Ebben a rajongók szeretete és a szakma egyaránt segítette, támogatta őt, így születhetett meg a könyv.

A zenének fontos szerepe van a történetekben. Tisza elmondta, hogy kedvenc zenekara, az ef.Zámbó Happy Dead Band számai járnak szinte mindig és mindenhol a fejében. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően sok év után újra összetalálkozott Öcsikével, aki meggyőzte arról, hogy nem csak táncolni, de énekelni is tud. Akik eljönnek az idei Margó Irodalmi Fesztiválra, hallhatják a művésznőt a zenekar frontembereként énekelni.

A beszélgetésen Láng Annamária színésznő tolmácsolásában elhangzott néhány részlet a könyvből, majd az ef.Zámbó Happy Dead Band koncertje zárta az eseményt. 

Fotó: Kocsis Zoltán