film
A migrációs válság már jó ideje megkerülhetetlen ügyévé vált az európai embernek, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a filmipar vajon miképpen dolgozza fel ezt a rendkívüli helyzetet és a hozzá kapcsolódó közhangulatot. A skandináv országok különösen sok menekültet fogadnak be, ebből adódóan születhetett meg az Üdvözöljük Norvégiában! is, ám a várakozásokkal szemben módfelett könnyed tónusban. Rune Denstad Langlo 2009-es, fesztiválbarát Északja után új filmje szintén a kietlen, hófödte Norvég vidékre kalauzol minket, sárga fakunyhói és konzervatív lakói közé. A történet letisztult, de eredetinek mondható: Primus, a családjával a semmi közepén veszteséges hotelt vezető norvég férfi jó üzletet remélve befogad ötven Európába érkező menekültet. A hatalmas summát viszont csak akkor kapja meg a norvég bevándorlási hivataltól, ha megfelelő körülményeket teremt az idegeneknek, de az épület közel sincs kész, és nem elég nagy ennyi ember számára. Ráadásul miközben az eltérő kultúrákból és szokásokból eredő problémákon próbál felülkerekedni, házas élete is válságba kerül.
Nem egy harsányan nevetős vígjátékra kell gondolni, de a jelenetek többségében számottevő a komikum. Akinek bejön a tipikus skandináv humor, jól fog szórakozni. Nem annyira a párbeszédek tartalma mulatságos, hanem inkább a zavarba ejtő helyzetek, melyek például abból fakadnak, hogy Primus nem ismeri (és nem is akarja ismerni) az iszlám különböző ágai közötti különbségeket. Vagy például ahogy hosszú köszöntő monológja végén veszi csak észre, hogy senki sem értette meg, amit mondott. Mindezt fűszerezi az a tény is, hogy Primusék menekültszállás helyett eredetileg családi farm tervével érkeztek volna erre a hófödte kietlen tájra, és erre a dühös felesége gyakran emlékezteti is őt. Tehát minden a finom skandináv abszurdra van kihegyezve: a kultúrák ütközését árnyaltan mutatja be a film, de a valóságban olykor komoly konfliktusokat okozó különbségek humorosan jelennek meg. Nem kell magyarázni, mennyire aktuális a téma, Rune Denstad Langlo mégsem politizál direktben. Ehelyett egy leegyszerűsített képet fest a helyzetről, s épp csak vázol olyan kérdéseket, amelyeket éppenséggel komolyan kellene vennünk. De nem tekinti feladatának a mély elemzést. Jól példázza ezt az a jelenet, amikor, miután a menekültek kedvenc focicsapata veszít, az egyikük dühösen kitöri az ablakot. Ez bírhatna idegenellenes mondanivalóval, de egyáltalán nem így jön ki. Itt csak az számít, hogy kitört az ablak, és Primusnak most ezzel is foglalkoznia kell az egyéb sok dolga mellett.
Érdekes hibrid ez az alkotás, mert egyszerre szól a menekültválságról és mégsem: a kulturális ütközésekből származnak a konfliktusok, de ha Primusék hoteljébe arabok helyett más távoli népek érkeztek volna, akkor sem alakultak volna nagyon máshogy az események. A második felétől már némileg döcög és vontatottá válik a cselekmény, mert mire odaérünk, lényegileg mindent elmondott a film, amit szeretett volna. Jóságot és együttérzést hirdet a másikkal szemben, de nem válik árnyalatlanná vagy túlontúl cukormázassá. Egy-két szócsatát a családtagok közt rövidebbre lehetett volna vágni, nem veszítettünk volna sokat, de összességében minden alapanyag jó arányban van. A norvég rendező kétségtelenül megcsillogtatja itt-ott direktori képességeit: a menekültek szócsöveként fellépő Slimane Dazi és Olivier Mukuta elég jók, a kamera is esztétikusan libben ide-oda a hotel folyosóin, a forgatókönyv kimunkáltságról tanúskodik. Egészében véve egy átlagon felüli mozi a könnyed, kellemes humorú és szomorkás végű Üdvözöljük Norvégiában!
Üdvözöljük Norvégiában! (Welcome to Norway)
Feliratos, norvég vígjáték, dráma 90 perc, 2016.
Rendezte: Rune Denstad Lango
Forgatókönyv: Rune Denstad Lango
Operatőr: Philip Ogaard
Vágó: Vidar Flataukan
Zene: Ola Kvernberg
Szereplők: Anders Baasmo Christiansen (Primus), Slimane Dazi (Zoran), Olivier Mukuta (Abedi), Nini Bakke Kristiansen (Oda) Marianne Meloy (Heidi), Kristoffer Hjulstad (Pobel)
Országos bemutató: 2017. január 26.
Forgalmazó: Cirko Film
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott