A Hantocska alkotóinak is szembesülniük kellett ezzel: volt olyan előadás, ahonnan az óvónők kiterelték a gyerekek egy részét. Pedig egy gyerekekhez, felnőttekhez egyaránt szólni tudó, egyszerre nevettető és könnyeket potyogtattató, szívmelengető mesétől fosztották meg őket.

Az alkotók mű-népmeseként jelölik meg a Hantocska műfaját.  A történet több motívumát is magyar népmesékből merítették. Itt is van öreg király, eladó királykisasszony, a kezére pályázó vitéz, megtalálandó csodafű és legyőzendő háromfejű… kutya. És a többi összetevőn is csavartak egyet. A királylány nem az a passzív, a királyfit mint sült galambot váró fajta, ahogy ezt már a Turbina név is elárulja – maga indul harcba a háromfejű ellen. A lovag ellenben amolyan kétballábas, szemüveges bölcsésztípus. És van még egy fontos szereplő: Hantocska, a Kaszásképző Szakiskola lágyszívű tanonckája, akinek nincs lelke-ereje magával vinni a 294. évében járó Ubul királyt. Tovább nem mesélem, talán ennyiből is érződik, hogy az alkotók szerencsés kézzel szabták maira és vegyítették új ötletekkel a népmesei hagyományt. És akkor még nem is szóltam arról, hogy mennyi mulatságos szójátékot tűzdeltek a szövegbe – de ez talán már a beszélő nevekből is látszik.

Minden a szemünk előtt zajlik, és minden magától értetődő egyszerűséggel történik, ezen a téren sincsenek titkok és tabuk. A színészek, ha éppen nem játszanak, ott ülnek a színpad szélén és zenélnek, átöltöznek vagy csak figyelik a többieket. Jeli Sára Luca raklapokból és fekete-fehér sakktáblapadlóból összeálló tere is ezt az egyszerűség-érzetet erősíti, ahogy Horváth Szabolcs zenéje is belesimul a színpadi életbe, háttérhangot ad az ott történteknek, hogy időnként egy-egy dalban kerüljön mégis előtérbe.

Fábián Péter és Benkó Bence rendezésének legnagyobb varázslata, hogy olyan természetes hangot tudnak megütni, amellyel minden kimondhatóvá válik. Amitől egyszerre lehet könnyű szívvel nevetni és befelé sírni azon, hogy épp úgy, ahogy a sötéttől félő kisgyerek a szüleit szólongatja, az öreg király halálfélelmében hol az alvóbábuját, hol a lávalámpa bekapcsolását kéri Ágoston szolgától.  Amitől az öreg királlyal és a feladata ellen sokáig tiltakozó Hantocskával együtt idővel mi is elhisszük, hogy tényleg ideje van a meghalásnak, egyszer tényleg végleg le kell kapcsolni azt a lávalámpát. Miközben röpködnek a poénok és pörög az élet a színpadon, mert minden egyszerre van jelen: a fekete és a fehér, a vidámság és a szomorúság, az életöröm és a közelgő halál.

Mindehhez persze kellenek a színészek is. Boznánszky Anna tiszta szívű, a világra nyitott, érzékeny Hantocskája. Bruckner Roland, aki szemétkedő haláltanoncként és királyát tisztelő, hűséges szolgaként is jelen van. Piller Ádám stréber diákja és koboldos bohóckodása. Nagy Zsuzsi feladatát halálosan komolyan vevő Halálnő-tanárnősködése. Sipos László ügyefogyott lovagja, Marton Mercédesz harsány, fociőrült Turbina királykisasszonya és Tóth Ákos öreges-gyerekes királysága.   

A társulat először dolgozott együtt a k2 Színházzal. Egy vidéki kisváros különleges színháza a vidéki színművészeti egyetemről kikerült, ma már – méltán - a főváros egyik legfelkapottabb fiatal társulatával. Érezhetően jó és inspiratív találkozás volt ez mindkét csapat számára.    

Advent utolsó vasárnapján láttam az előadást. Ezúttal nem csoportok jöttek, hanem családok: szülők, nagyszülők gyerekekkel, unokákkal. Biztosan az ünnep közeledte is tette, a feldíszített előcsarnok, a pattogatott kukorica illata, amivel a gyerekeket kínálták a színháziak, de főként az előadás, ami nyilván máshogy, de egyszerre tudott hatni a gyerekekre és a felnőttekre, hogy ez egy kivételes hangulatú koraeste lett Celldömölkön.

Hantocska
zenés mű-népmese

A Soltis Lajos Színház és a k2 Színház előadása.

 
Hantocska - Boznánszky Anna
Alexander lovag - Sipos László
Ubul király - Tóth Ákos
Turbina hercegnő - Marton Mercédesz
Nép Ágoston - Bruckner Roland
Pus Katus - Nagy Zsuzsi
Stréber Erik - Piller Ádám
Genny Albert - Bruckner Roland
Kobold - Piller Ádám
Kalipszis apó - Tóth Ákos


Zene: Horváth Szabolcs
Dramaturg: Fábián Péter
Látvány: Jeli Sára Luca

Rendezők: Benkó Bence és Fábián Péter

Celldömölk, 2016. december 18.
 

Fotó: Szendi Péter (forrás: vaol.hu)