1956 és Mensáros László / Megemlékezés Debrecenben / PRAE.HU

Már a nézőtéren helyet keresgélve is feltűnik, hogy a színpadon valami másként fog zajlani, mint az Debrecenben megszokott. A tér tagolása, ahogy arra a darab elején Szilágyi Tibor is felhívja a figyelmet, egy hármas egység köré rendeződik. A hátsó színpad a sors színpada, ahol képek és videók vetítése segít abban, hogy a kor hangulatába és szellemiségébe belehelyezkedhessünk, mankót adva ezzel a történések minél pontosabb megértéséhez. A nézők felőli színpadrész a gondolatok tere, ahol Mensáros László, majd Tolnay Klári kapnak helyet a háttérben zajló események narrálása céljából. Ezt a két részt pedig a színészek játéka köti össze a cselekmény színpadán.

Kubik Anna

A történet kezdete visszanyúlik egészen 1949-be, amikor Mensáros még a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskoláról azonban, ahogy az a Rákosi-korszakban nem volt ritka eset, politikai okok miatt távoznia kellett. A fiatal színész néhány év múlva, 1952-ben a Téri Árpád igazgatta Csokonai Színház tagja lesz. Különösen szép volt látni, hogy Téri Árpádot a fia, Téri Sándor szólaltathatta meg a színpadon. Majd négy évet ugrunk az időben, és máris 1956-ban járunk a Hamlet próbáin. Az elnyomó zsarnokság elleni tökéletes lázadás ez a színházban, s nem is csoda, hogy a forradalom leverése után Debrecenben, 1957 januárjában újra műsorra tűzik. Sarkalatos pont ez a darabban, s az előadás határait is feszegeti, hiszen a művészeken mindig nagy a felelősség terhe, hogy a diktatúra felé hajló politikai helyzetekben felszólaljanak-e, mernek-e a saját eszközeikkel tenni valamit, s azzal a hatalommal, amit a kultúra művelése ad a kezükbe, jól bánjanak.

Az Ady Endre Gimnázium diákjai

A történések közben a gondolat és a cselekmény színpada olykor-olykor összetalálkozik, s direkt kontaktusba lép egymással. Képeken elevenítenek meg több olyan személyt is, akik Mensáros életében fontos szerepet töltöttek be. Feltűnik többek között a kor egyik híres színésze, Szörényi Éva, Mensáros két fia pedig videókon keresztül szólal meg, s elmesélik, milyen volt gyerekként átélni az édesapa meghurcoltatását, amit a hatalom a nyilvánosság előtt nem is mert felvállalni, s milyen volt később megélni a rendszerváltást, Nagy Imre újratemetését, amikor az emlékek sebei újra felszakadtak. Ezek a bejátszások olykor bár megakasztják a darab ívét, mégis becsülendő, hogy a ma még élő ’56-os eseményekre emlékezőket ilyen módon megszólaltatták. Hányan tudják vajon azt, hogy Debrecenben hamarabb kezdődtek a tüntetések, mint Budapesten, azt, hogy nemcsak a pesti fiatal forradalmárok közé lőttek sortűzzel, hanem Debrecenben is folyt vér? Megrázó élmény volt akkori egyetemisták és egy édesapa nélkül maradt gyerek felnőtt fejjel való visszatekintése a történtekre.

A tárgyalás

A dal- és zeneválasztások is különös figyelmet érdemelnek ebben a darabban. Kodály Psalmus Hungaricusát megszólaltatni egy olyan előadásban, ahol az elárulások és megbocsájtások, a kérdésekkel teli élethelyzetek és a felfokozott indulatok uralkodnak, a lehető legjobb választás volt. Ugyancsak jól illeszkedtek a darabba azok a nóták, amelyekkel Rákosinak éljenzett a nép, s a Kossuth-nóta is, hiszen a közöttük eltelt idő és az ellenpont jól láthatóvá és érthetővé teszi, hogyan működtek bizonyos rendszerek, s milyen eszközök vannak egy fiatal kezében az ellenük való fellázadásra.

A darab végére megérkezünk 1989-be, ahol szinte záró akkordként láthatjuk és hallhatjuk a fiatal Orbán Viktort Nagy Imre újratemetésén, a rendszerváltás kezdetén. Érdékes megoldás ez egy ’56-ról szóló darab zárasaként, mert nem kapunk választ arra, mi volt ezzel a cél. Kinek szólt ez a beszéd? A bevágás egy fricska a mindenkori hatalomnak, vagy csupán a rendszerváltozás reményteljes hangulatának továbbadása, hogy kevésbé nyomasztó érzésekkel távozzunk? Nos, a kérdésekre keressen választ ki-ki a saját módján, ha megnézte az előadást!

Szélfútta levél

Mensáros László naplója és emlékezései alapján írta: Falusi Márton

Szereplők:

Id. Mensáros László: Szilágyi Tibor

Ifj. Mensáros László: Janka Barnabás

Tolnay Klári: Kubik Anna

Losonczy Géza, Király: Csikos Sándor

Darvas Iván, Für Lajos: Kovács András

Téri Árpád, Pap: Téri Sándor

Fegyőr, Claudius: Bicskei István

Mensáros édesanyja, Titkárnő, Gertrúd: Vékony Anna

Izgága: Vranyecz Artúr