Nehéz a Hurokról úgy írni bármit is, hogy nem lőjük le a poént, avagy az egyik legjobb, legérdekesebb elemét, a fantasztikus, szürreális alapkonfliktust. Mindenesetre megkísérlem, hogy az utalásokon kívül a lényegre ne derüljön fény. Mert már azzal is sokat elárulok, hogy a nyolcvanas évektől mintegy irányzattá vált posztmodern film két kedvelt tematikájára épít Madarász Isti (Hacktion, A fekete múmia átka) alkotása, melyek számos, azóta klasszikussá vált kilencvenes-kétezres évekbeli sci-fiben és bűnfilmben visszatértek.

Az egyik ilyen a posztmodern legfőbb jellemzőjeként definiált feszültség a fikció és a realitás, igazság és hazugság között. A posztmodern filmekben – legyen bár szó A rajzoló szerződéséről vagy A lé meg a Loláról – a digitális korszakban, a CGI-képek korában egyre aktuálisabb probléma, hogy a valóság eltűnik a fikció mögött, elmosódik a határvonal a valós és a konstruált között, sőt a valóság is csak egy konstrukció a sok közül.

Tulajdonképpen ebből következik a káoszelmélet és az időparadoxon is, mely szintén közkedvelt téma a kortárs populáris kultúrában a Vissza a jövőbe-trilógiától és a Terminator-filmektől a Mementón és a Visszafordíthatatlanon át a Looperig. A jövő, a jelen és a múlt fogalmai relatívvá válnak, és tulajdonképpen mindegyik átjárható, átélhető fikció, melyek vagy konkrét történetelem révén (időutazás), vagy formai megoldással (visszaemlékezés, vagy inkább fordított elbeszélés) egymásba folynak.

Mindezek pedig például Fredric Jameson, a posztmodern egyik nagy teoretikusa szerint az egyén identitásának szétesését eredményezik. A szubjektum darabokra hullása a populáris időutazós sci-fikben például abban nyilvánul meg, hogy a főhős különböző alteregóival találkozik, és meg kell próbálnia egyesítenie, vagy legalábbis összehangolnia a szétcsúszott alternatív „én”-jének cselekedeteit (mint a Vissza a jövőbe második részében vagy a Looperben). A lé meg a Lolában, de még inkább a Harcosok klubjában vagy a Mementóban kognitív vagy pszichés zavarában nyilvánul meg a posztmodern egyén mint egységes szubjektum szétcsúszása. Ezekben a történetekben pedig a főhős szétesettsége megzavarja cselekvőképességét, így veszélybe kerül nemcsak saját egzisztenciája, de szeretteinek, családjának élete is.

Tehát ezek a filmek a mindannyiunk számára ismerős alapélményt, illetve alapfélelmeinket testesítik meg, miszerint, ha képtelenek vagyunk megszervezni magunkat, képtelenek vagyunk megérteni az amúgy egyre érthetetlenebb és átláthatatlanabb világ működésmódját, akkor a tradicionális értékek, a kapitalista gazdasági, politikai és társadalmi rend által közvetített ideák (mint a munka, az otthon és a család) elérhetetlenek maradnak számunkra, és perifériára szorulunk.

Madársz Isti fantasztikus elemekkel tűzdelt thrillerje is tulajdonképpen ezt az alapfeszültséget próbálja megragadni – természetesen sajátos magyar közegbe helyezve – a Hurokban, melynek története leginkább Tom Tykwer már emlegetett klasszikusát, A lé meg a Lolát és a 2012-es Loopert idézi a Memento modorában. Az egész meglepően működőképes, bár néha Madarász Isti már annyira „mindfuck” szeretett volna lenni, mint az emlegetett nagy elődök, ami miatt bele-beleszalad a film a magyar zsánerfilmek csapdáiba.

A Hurok teljesen átlagos gengszter-thrillerként indul. Ádám (Száraz Dénes) és Anna (Martinovics Dorina) helyüket kereső kora harmincasok, akik illegális gyógyszercsempészetből próbálnak jobb életet teremteni maguknak. „Munkaadójuk” a veszélyes gengszter, Dezső (ki más játszaná, mint Anger Zsolt), aki egyúttal megengedi a fiataloknak, hogy lakásában húzzák meg magukat. Ádámnak és Annának viszont elege van abból, hogy egy arrogáns paternalista bűnözőtől függjenek, így elhatározzák, a következő szállításnál lelépnek, és önálló életet kezdenek. A terv tökéletes, a probléma csak az, hogy Anna megtudja, hogy gyermekük lesz, és nem akar tovább menekülni. Ádám viszont még nincs készen az apaszerepre, ezért elbizonytalanodik, és kész lenne szerelmét is hátra hagyni. A vívódó férfi indulása előtt videoüzenetet rögzít kedvesének, melyben arra kéri, menjen utána. Ám a felvétel közben Ádám észreveszi, hogy eltűntek a vonatjegyek. Mérgesen rohan el Anna után, azt gyanítva, hogy a lány átverte őt, még a kamerát is elfelejti kikapcsolni. Bele is botlik az utcán a szétvert arcú Annába, aki egy kazettával a kezében azt zihálja Ádámnak, hogy ketten bosszút állhatnak Dezsőn a kazetta segítségével, amiért a gengszter megölte Ádámot.

A két lábán álló, élő, lélegző Ádám joggal hiszi a nézővel egyetemben, hogy a drogproblémákkal küzdő Anna megint lőtte magát, azért beszél ilyen badarságokat. Ám ez már nem a lány fantazmagóriája, hanem Madarász Isti leleménye, hogy totálisan összezavarja, egyúttal berántsa a befogadót a történetbe. A Hurok legpozitívabb része így egyértelműen ez a szürreális alapötlet. Továbbra sem szeretnék az eddig leírtaknál többet elárulni róla, legyen elég annyi, hogy kellőképp agyerőszakoló. Bár logikai hibák vannak a sztoriban, de ezek a buborékok nem a sztori kárára pukkannak ki, mivel az akció olyan intenzív, olyan erős sodrású a Hurok, hogy nem ezen fogunk rágódni.

Hanem inkább azon, hogy miért ez történik, amit Madarász Isti fantasztikus thrillerjében látunk, hogy futkározhat mérgezett egérként Ádám, ha Anna szerint Dezső megölte őt. Az okokat keressük, próbáljuk megfejteni a sztorit, de Isti nem engedi, hogy túl sokat agyaljunk, mert képben kell lenni a felszíni történettel kapcsolatban is. Ugyanis a Hurok legnagyobb trüvája, hogy bizonyos eseményeket több nézőpontból szemlélhetünk meg, azaz kvázi párhuzamosan, más perspektívából fogadjuk be ugyanazt az akciót – s természetesen így az adott történés jelentése is módosul. Vagyis a Hurok remek cselekménye nagyrészt a vágóasztalon, a montázsnak köszönhetően született meg. Egy hótegyszerű sztoriból kreált Madarász Isti jó érzékkel mindfuck thrillert.

Emiatt meg van a veszélye annak, hogy például a tavalyi év ígéretes magyar thrillerjéhez, a Víkendhez hasonlóan a cselekmény túlbonyolított lesz. Ám szerencsére a Hurok a hollywoodi klasszikusokért rajongó rendezője profi módon dolgozott, és bár szépen megcsavarta az alaptörténetet, mégis végig követhető marad a sztori. Jóllehet, azért minden kérdésre nem kapunk egyértelmű választ, de az alkotók erősen megalapoznak ennek az ismerős, mégis furcsa világnak, így idővel elfogadjuk a történet saját logikáját.

A Hurok bonyolultsága ellenére sem válik érthetetlenné, sőt. Sokszor átesik a ló túlsó oldalára, és szájbarágós lesz. Vannak dolgok, tárgyak, jelenetek, mozzanatok stb., melyet szinte görcsösen igyekeznek megmutatni a film készítői többször is, nehogy szem elől tévesszük azokat. Igaz, ez egy kisebb tévéképernyőn, sorozatok esetében még elfogadható, de a nagyvászonról ordít például, hogy Ádám nem kapcsolja ki a kamerát, és elviharzik otthonról, szükségtelen „REC”-et és az időt megmutató beállítás. S azért azt a képet is szinte a néző fején verik szét az alkotók, mely egy romos épületen álló, vízszintesen félbevágott óralapot ábrázol. Köszönjük, értjük.

Kérdés persze, hogy mire föl ez a nagy felhajtás, miről szól valójából a Hurok? Azért e téren is be-betéved a csapdába Madarász Isti filmje egy-két didaktikus megnyilvánulás erejéig. Például a történet vége felé Ádám szájából elhangzik pár mondat, melyben gyakorlatilag kimondja, hogy mire ment ki a játék. Szerencsére nem esik az egyszerre félénk és túl közvetlen Veszettek hibájába, ám ha röviden is, de a főhős moralizálni kezd, ami nem áll jól ennek a feszes, sodró lendületű, szűkszavú thrillernek.

Témájában egyébként a Hurok nemcsak a külföldi klasszikusokra, hanem a tavaly novemberben bemutatott Az éjszakám a nappalod című noirra is emlékeztet (amiben szintén Anger Zsolt játszotta a gengszter negatív hőst). Mint Az éjszakám a nappalodban, úgy itt is egy harmincas évei elején járó fiatalember (Ádám) retteg attól, hogy elkezdje az életet, és felvállalja az apa szerepkörét. Az alapkonfliktus tehát szerepkonfliktus, végső soron az úgynevezett „quarterlife crisis”, vagyis a kapunyitási pánik leképzése. Ádám, illetve a nagy üzlet azért csúszik szét, mert váratlanul éri a nagy hír, hogy Anna gyermeket vár. Nem tud mit kezdeni a szituációval, így inadekvát cselekedeteket halmoz, melyek a szürreális fordulatot eredményezik.

Ehhez az általános identitásválsághoz pedig hozzájön az a speciális probléma, hogy Magyarországon egyre több huszon-harmincéves nem találja a helyét, és elvágyódik, külföldön képzeli el a „megváltást”. Ádámban buzog a düh, hogy még ilyen idősen is csak vegetál, egy gátlástalan gengsztertől, Dezsőtől függ, nem lehet független és boldog a szerelmével. Mára általános jelenséggé vált, hogy a fiatalok közel harmada vállal külföldön munkát, és szintén nagy arányban vannak a társadalomban a „harmincéves gyerekek”, akik felnőtt koruk ellenére továbbra is szüleik hathatós anyagi támogatására kényszerülnek, hovatovább a szülői otthonban kénytelenek élni, híján a saját, önálló egzisztenciának. Ádám és Anna is ilyenek a filmben, és igazából nem is annyira a szürreális motívum gátolja meg őket a boldog együttlétben, hanem az alapszituáció, az identitásválság, illetve ennek eredményeként az élet elkezdésének képtelensége. A Hurokban a fantasztikus elem csak extrém formája a kilátástalanságnak, költői eltúlzása a magyarországi áldatlan állapotoknak.

Ideológiailag egyébként meglehetősen problémás Madarász Isti filmje, mert a Hurok kezdettől afelé tart, hogy a menekülés, az ország elhagyása morálisan rossz dolog. Nem menekülni kell, hanem kitartani, maradni, felvenni a kesztyűt, és jobbá tenni ezt a helyet. Persze ez az üzenet nem annyira meglepő a Hurok alkotójától, minthogy Madarász Isti Hungary – World of Potentials címmel 2010-ben rendezett országimázs-filmet, melyben egy fiatal pár a reptérre tart, ám út közben lerobbannak, így kénytelenek felfedezni az ország szépségeit stoppolással, majd úgy döntenek, mégsem szállnak fel a repülőre. A Hurok tulajdonképpen ennek a propagandafilmnek a játékfilmesített verziója. Ennek az ideológiának persze van igazságtartalma, de valószínűleg nem egy huszon-harmincéves fiatalember tudna arról mesélni, mennyire szeretett volna Ádámhoz hasonlóan küzdeni a „lehetőségek földjén”, Magyarországon, ám ez mégsem sikerült neki, mert a nagyobb erők elvágták őt a „lehetőségektől” (melyek nem biztos, hogy egy szűk elitcsoporton kívül a társadalom széles rétege számára elérhetők).

Amiben még jó a Hurok, az a színészi jelenlét. Korántsem beszélhetünk eget rengető színészi alakításokról, sőt különösebben nem érdekes karakter egyik főszereplő sem a három közül. Ennek ellenére sztorijuk, kálváriájuk sokunk számára ismerős, éppen ezért átélhetők a kicsit szürke karakterek. S nemcsak azért, mert életszerűek a figurák, hanem mert végre itt van egy magyar film, melyben nem művi, színpadias, modoros, erőltetett káromkodásokkal teli dialógusok hangzanak el. Sőt a dialógusokat Madarász Isti jó forgatókönyvíró módjára minimalizálja, és képekkel, zajokkal, atmoszférával stb. mesél szavak helyett. Az elhangzó kevés párbeszéd viszont néhány didaktikus megnyilvánulástól eltekintve életszagú.

Talán csak azt róhatjuk fel a Huroknak színészi jelenlét terén, hogy Anger Zsoltot ez a film is méltatlan módon beskatulyázza. Szegény Anger hiába nyújtott korábban emlékezetes alakítást akár a Szalontüdőben, akár A nyomozóban, úgy tűnik, az utóbbi időben beledermedt a bunkó, arrogáns gengszter szerepkörébe (lásd még Az éjszakám a nappalodon kívül az Aranyélet című sorozatot). Akármilyen jól is áll neki a bűnöző szerepköre, reméljük, azért nemcsak emiatt fogják felkérni a jövőben.

Madarász Isti A fekete múmia átka után ismét bebizonyította, hogy helye van a magyar közönségfilm megújításáért vívott küzdelem élvonalában. Ha nem is egy tökéletes, lehengerlő remekmű a logikai bakikkal és kisebb-nagyobb mellényúlásokkal azért teletűzdelt Hurok, mindenképp az utóbbi évek jobbfajta magyar műfajfilmjei között tarthatjuk számon. Jó példát mutat arra Madarász Isti műve, hogy a magyar nemcsak vígjátékokban, de bűnügyi filmekben, thrillerekben is jeleskedhet, ha jó értelemben agyerőszakoló, ugyanakkor mértékletes és nem túlbonyolított a sztori, s A vizsgához vagy az Isteni műszakhoz hasonlóan még hatásvadász és drága speciális effektusok sem kellenek az üdvösséghez.

Hurok

Színes, magyar thriller, fantasztikus film, 95 perc, 2016.

Rendező: Madarász Isti

Producer: Hutlassa Tamás

Írta: Madarász Isti

Operatőr: Nagy András

Vágó: Kovács Zoltán

Szereplők: Ádám (Száraz Dénes), Anna (Martinovics Dorina), Dezső (Anger Zsolt), Ádám apja (Hegedűs D. Géza)

Bemutató: április 14.

Forgalmazó: Fórum Hungary Kft.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!